ok
2017 előző hónap október következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

2017.10.05. - Beszámolók

Debreceni sikerek Montesilvanoban (Budai Krisztián)

Szalai Tamással beszélgettünk az olaszországi Percussive Arts Society által megrendezésre került Italy Percussion Competition ütőhangszeres versenyen timpani C kategóriában elért második helyezéséről. 

 

 

RD: Hogy érzed most magad, elégedett vagy?


SzT: Természetesen igen. Elég nagy kő esett le a szívemről a verseny végeztével. Számomra most jött el az a pont, hogy valódi jelentéstartalommal telt meg az a mondat, amit a tanáraim rengeteget emlegettek anno: „Addig gyakorolj, amíg képzésben vagy, utána már sokkal nehezebb lesz…”. Valóban másabb nehézségeket állít az ember elé az úgynevezett nagybetűs élet, mint amikor még felszabadult egyetemista voltam. Mindenesetre nagyon örülök, hogy sikerült eredményt elérnem.



 

RD: Milyen volt maga a verseny? Hogy zajlott?


SzT: Korábban Fermo adott otthont a versenynek, azonban a résztvevők számának növekedésével nagyobb helyre lett szükség: egy montesilvanoi hotelbe költöztették át a versenyt. A versenyzők három korcsoportban jelentkezhettek marimba, vibrafon, jazz vibrafon, dobszerelés, kisdob és timpani hangszerkategóriákban és különlegességként megemlíteném a zeneszerzés kategóriát is. Minden ütőhangszeres három fordulóban mérettethette meg magát, a soron következő fordulókba továbbjutásos formában lehet kvalifikálódni. Napközben kurzusokon és workshopokon lehetett résztvenni. Ezek egészen változatos programot kínáltak, hangdrum, malletkat workshopok is felbukkantak a programok között. Amikor éppen üresjárat volt, mindenki a Showroomban próbálhatott ki és vásárolhatott verőket, hangszereket a legnagyobb cégek standjain, egyszóval ütős mennyország... :). Esténként pedig koncerteket hallgathattunk meg olyan előadóktól, mint például Gordon Stout, David Friedman, Rick Latham.



RD:  Kik voltak a zsűri tagjai?


SzT: A 2017-es timpani (és kisdob) zsűri tagjai voltak - Frédéric Macarez, Markus Leoson, John A. Wooton. A többi kategória zsűrije pedig így alakult: marimba - Gordon Stout, Carolina Alcaraz, Jeanni Zhang, vibrafon - David Friedman, Alexey Chizhik, Philippe Spiesser, dobfelszerelés - Dom Famularo, Marco Ianetta, Rick Latham, zeneszerzés: Gordon Stout, Eckhard Kopetzki, Richard LeVan, Frédéric Macarez, Markus Leoson.



 

RD: Milyen volt a mezőny, milyen volt a verseny légköre?


SzT: Sajnos idén is viszonylag kevesen indultak timpaniból, de egyébként sem szokott nagy lenni a létszám. Bár a timpani repertoárból kiindulva egyértelműnek is tekinthető a dolog, mivel nem feltétlenül szólisztikus hangszerről beszélünk, főképpen szimfonikus zenekari játékra használják. Nyilván nem hallottam minden produkciót, de hallottam szép fordulókat. Nehéz megmondani ezt egy versennyel kapcsolatban, épp ezért volt a zsűri :). A verseny légköre nagyon családias volt, barátságos és kedves szakmabelieket ismerhettem meg ismét.



RD: A karrieredben mennyire fontos állomás most ez a siker?


SzT: Szakmailag és saját magam számára is fontos. Szakmailag azért, mert sosem voltam egy versenyző típus egyetemi éveim alatt, leginkább az ütős  kamarazenélés a szenvedélyem szakmán belül a mai napig. Külön siker, hogy növendékem, Kolics Máté is második helyezést hozott haza kisdobból. Egyszerre kellett tanári és előadói feladatokat ellátnom, izgalmas kihívás volt, pláne abban a tekintetben, hogy sokszor a szervezők helyett mi magunk oldottunk meg problémákat.

Volt bennem egy bizonyítási vágy is ezzel kapcsolatban. Szerintem ez természetes, mindenki hordoz magában ilyen nem teljesült vágyakat, célokat a múltjából. Ahogyan az lenni szokott ilyenkor, az élet még plusz nehézségeket állított elém a felkészülési időszakban: két költözködés, egy teljes lakásfelújítás és egy bokacsonttörés is színesítette az eseményeket. Augusztus végén egy nemzetközi konferencia is a képben volt. Mindenféleképpen le akartam küzdeni ezeket az akadályokat…

 



RD: Miért pont timpani-ban indultál? Mióta készültél erre a megmérettetésre?


SzT: A timpanin való játék a legkomfortosabb számomra. A képzésem során  – köszönhetően tanáromnak – egy nagyon komplex és jól felépített tananyagot kaptam timpaniból, valamint a középfokú oktatásban is az üstdobjáték szakmódszertanára és fejlesztésére fektetem a legnagyobb hangsúlyt. A felkészülést nyáron kezdtem, talán azért is választottam a timpanit, mert ennek volt a legnagyobb repertoárja a zsebemben.

 

 

RD: És végezetül: Mit tanácsolnál annak, aki tervezi, hogy a jövőben elindul ezen a versenyen?

 

SzT: Hivatásomnál fogva egyet mondhatok: gyakoroljon sokat! És talán még egyet: a gyakorlás nem minden! :)



RD: Köszönjük szépen a beszélgetést, gratulálunk!