ok
2018 előző hónap július következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
25 26 27 28 29 30 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

2018.05.09. - Hírek

PSGT (Budai Krisztián)

Hogy mi is az a PSGT? Kérdéseinkre a formáció tagjai: Rimóczi István, és Nagy Ákos válaszoltak.

 

RitmusDepo: Mi is ez a PSGT formáció, milyen zenével foglalkoztok? 

Rimóczi István: Elsőre azt válaszolnám, hogy ez is csak egy vezetetten improvizáló formáció elektronikával és akusztikus hangszerekkel. Ezt nyilván tetézzük azzal, hogy Ákos elég komplexen gondolkodik és cselekszik, ha zenéről van szó, én meg összeszedek különböző tárgyakat és azokon keresztül próbálok szabadulni a démonaimtól. Ezt egy itt és most helyzetbe rakjuk.


 

Valójában a hallgatók egy élveboncolásra érkeznek, ha kibírják a tapasztalat az övék.

Nagy Ákos: Ha kilépünk a formák és nevek végtelennek tetsző illuzórikus birodalmából, akkor elérkezhetünk oda, ahová folyamatosan törekszünk 'zenés szertartásaink’ során, ahol igazán szívesen megvetjük lábunkat, vagyis az ismeretlen területre, a szűzföldre, a neveken-túliba.  Mondhatnám úgyis, igyekszünk csönd-zsákból hangot lopni, hogy szétmálló hangerdőt teremtsünk.   

Régóta érdekelt a kottista gyapotszedő munkás mentalitás eltörlése. Gyakorlatilag az első 'nagykorú művem', az Ame no nori fue, amely egy szóló fuvola darab is ezt hivatott megvalósítani. Ott az előadó a mű elején is és a végén tetszőlegesen szabad szakaszokat alakíthat ki magából a műből. Egészen pontosan 2014 óta foglalkozom azzal, hogy kompozíciós munkáim mellett, illetve azokat kiegészítve, lebontva, összefűzve, átszabva, újraszerkesztve zenéljek. John Cage szavait idézve, hogy feltaláljam a zenét, a kompozícióval szemben. Az első ilyen alkalom az A38 hajón volt, mikor Palotás Gábor barátom Marimba Clouds estjén közreműködőként a Wailing of Pendulum című elektronika [fixed media] és marimba darabomat fűztük összes a Chiaroscuro című ütőhangszeres szeksztettre íródott opusommal, amely ott is és sok helyütt preparált zongorás verzióban hangzott el, soundpainting segítségével, ami egy irányított valósidejű komponálási technika hatalmas nagy jelnyelv szótárral. Három különféle réteget képeztünk: a már megírt, az éppen ott születő szabad improvizáció és az irányított improvizáció rétegét és ezeket ütköztettük, vegyítettük és folyattuk át egyiket a másikába. E februári koncert után most már több, mint 4. éve, hogy élek, élünk ilyesfajta eljárásokkal és lejegyzett műveimbe is egyre gyakrabban engedek teret ezeknek. Az általam életre hívott Ensembel Aliquot formációban is hasonló eljárásokkal kísérletezünk. 

Istu egy 2017es, a MÜSZI-t búcsúztató, koncertünkre jött el és utána beszéltük meg a duónk első próbaidőpontját, illetve értekeztünk arról, hogy... 

Kérdésedre tehát az a válaszom, hogy a magam részéről a fentiekben már vázolt több rétegű, egyszerre szabad és/de kötött zenével foglalkozom a PSGT-ben is. Hívhatjuk ezt komprovizációnak is akár, ami részint kompozíció, részint improvizáció, ahol az improvizáció kiegészíti, átszövi a kompozíciót. Ahol a kompozíció keretet, formát ad az improvizációnak. Lejegyzett és le nem jegyzett művek vegyülnek tehát s bízunk benne, hogy szerves vegyületet alkotnak és nem egy fura elegyet csupán.  

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=eUGfY10CQuA
Angeliki Sousoura előadásában az Ame no nori fue cím mű  

https://www.youtube.com/watch?v=_Bgx3b1ikR0
Palotás Gábor, a Hungarian Soundpainting Orchestra és alkalmi vendégei Patachich Judit és Dóra Attila, Baráth Bálint, Keresteš Szabolcs előadásában a Wailing of Pendulum és a Chiaroscuro című mű    

 

RitmusDepo: Az ütőhangszerpark kicsit talán hasonló a Bélaműhelyéhez, de ez nem lehet véletlen, hiszen István mindkét formáció tagja. Hogy merült fel, hogy a Bélaműhely mellett szeretnél, szeretnétek egy ilyen zenei projektet létrehozni? 

Nagy Ákos: A modern (kérdés!) európai (szintén kérdés!) hangszeres muzsikusok hangszerei éppen ugyanúgy feltűnően egyformák, mint az európán kívüli zenészeké. Valószínűleg ez se véletlen. (nevet) 

Rimóczi István: Tíz éve van Bélaműhely. Kellett valami ami kimozdít, ahol meg tudom csinálni azt, amit a Bélában nem sikerült. Ákossal az ismeretség szintén tíz éves.   Laktunk együtt, úgyhogy már korábban megvolt az egymás agyára menés, nem kellett hozzá az együttzenélés. Ákos végtelenül nyitott. Csak egy bonyhádi 20 literes fazekat vetetett ki a setupomból.  

Nagy Ákos: Látom neked nagyon fájópont az a fazék. (nevet)
Rimóczi István: A szó klasszikus értelmében én nem vagyok zenész. Nem köt le. Türelmetlen vagyok. Zenét is alig hallgatok.  

Azt kerestük, hogy mi a hangkeltés alapállapota, mi a szükségszerűség, mi az amiért a csend megtöretik.  

Ha nincs mozdulat, nincs hang. Ki mozdul, miért mozdul, hogyan mozdul? Ennek hangja lesz, de azt ki kell várni, el kell tudni viselni, míg megszületik... amikor megszületik és el is hal. Ez egy tracken belül többször megtörténik ….jó esetben. 

Igazából nem tudom mi történik, mert ezek gondolatok. A zene meg cselekvés. 

Nagy Ákos: Én nem is nagyon értem ezeket a te címkéidet, hogy a „szó klasszikus értelmében én nem vagyok zenész”. De hisz ezért vagyunk együtt! (nevet)

 

RitmusDepo: Mióta léteztek?  

Rimóczi István: …  

Nagy Ákos: Ennek megválaszolása lehet, hogy életem végéig el fog tartani. (nevet)  

 

RitmusDepo: Hol, mikor láthat titeket a közönség? 

Nagy Ákos: A már fixált időpontok közül leghamarabb május 16., a budapesti Országos Idegennyelvű Könyvtár zenei gyűjteményében, 18 órakor.   

 

RitmusDepo: Mik a távlati célok? 

Rimóczi István: Ma beszéltem épp Nagy Zolival, aki Andrew Pissingerrel együtt csatlakozik majd hozzánk androgün párunkként  és neki beszéltem arról, hogy folyamatosan szeretném elhagyni a hagyományos ‘valaki zenél és vetít a másik, a többiek meg hallgatják és nézik’, a lényeg pedig nem megy át, mert az alkotók nem vették észre, hogy a nyelv, amin beszélnek és a forma is réges-rég elavult. Abba most nem mennék bele, hogy valójában soha nem is létezett.   

Tehát az volna a cél, hogy egy-két év múlva eljussunk oda, ami minden tekintetben túlmutat a mostani eszközeinken. Nem a mostani tökéletesítése a cél.


Nagy Ákos: A lehető legkevesebb szemetet termelni, mind fizikai, mind szellemi értelemben. Elcsendesedni és ezt az állapotot a lehető legtovább fenntartani. Valamint a „milyen zenével foglalkoztok” kérdésre adott válaszban feltárt folyamatok lehető legkonkrétabb, legtisztább, legőszintébb megfogalmazását felmutatni, ami minden szándéktól, érdektől és hamisságtól mentes.


Bővebben:

PSGT Facebook oldal: https://www.facebook.com/kerunktegedhallgassmegminket/
PSGT promo video: 
https://www.youtube.com/watch?v=ECAezy3Oh9o