ok
2019 előző hónap augusztus következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31 1

2019.08.07. - Ütősök

Dobkörök szerte az országban - 3. (Budai Krisztián)

Alapvetően a kíváncsiság vezérelt, amikor ezt a cikket elkezdtem írni. Egyszerűen csak szerettem volna utánajárni, hol milyen dobkörök vannak, ha vannak egyáltalán. Persze egynéhányról tudtam, hogy létezik, nade hogy ennyit találok? Magam sem gondoltam volna. Sokféle van (latin, afrikai, ősmagyar, world, tradícionális, nem tradícionális, stb.), sokféle elképzeléssel, indíttatással. Az egészből azt lehet leszűrni, hogy a perkás élet működik, pörög, nyilvánvalóan Budapest és vidék között fogunk eltéréseket tapasztalni (ebben is). Amikor belevágtam, egy cikkben gondolkodtam, de mostanra ez egy 5!? részes cikksorozattá nőtte ki magát, aminek a harmadik részét olvashatják most.

 

A cikksorozat korábbi részei, a Dobkörök szerte az országban - 1.Dobkörök szerte az országban 2. itt olvasható.


12.
Boombatucada


 

“A Boombatucada együttes célja, hogy minél több helyen megmutathassa magát. Jó alkalmat teremthetnek erre nagyobb rendezvények, fesztiválok, sportesemények ésminden olyan program, ami nagy érdeklődésre tarthat számot. A batucada dobolás ilyen eseményeknek megadhatja az alaphangulatát és a hangereje miatt garantáltan figyelemfelkeltő.”


Az együttesről a csapat vezetője, Lasek mesélt:

RD: Mit lehet rólatok tudni? Mesélnél egy kicsit magatokról?

GL: Mi ezt a stílust, a batucada-t játszuk már régóta. A stílusból fakadóan mobil, tehát tudunk vele akár menetelni is. Régebben volt nekünk egy cajon csapatunk is, ott 20-30 cajonos volt. Mint ütőtanár, sok mindennel foglalkozom. Tehát a klasszikus tanításon kívül más egyéb dobos tevékenységgel is érdekel. A Boombatucada nem professzionális zenészekből áll, 0-100 éves korig bárki jöhet. Pincér, szakács, kamionsofőr, tényleg bárki. Ez egy hétvégi feszültséglevezetés is, mindenki kidobolhatja magából, ami egész héten összegyűlt benne. Nagyon jó kis kör ez, a tagok jönnek mennek, már több, mint 10 éve csináljuk.

 

RD: Vannak fellépéseitek is? Hol lehet titeket látni-hallani?

GL: Nagyon sokfelé megfordultunk már, például Coburgban a Samba Festival-on, vagy Horvátországban, vagy Dubajban fesztiválon. Itthon is sokfelé játszottunk már, például a Groupama Aréna megnyitóján, vagy éppen a Szigeten. De mivel keszthelyiek vagyunk, itt a Balaton partján rengeteg rendezvényre kapunk meghívást.

 

RD: Miért pont ezt a stílust választottátok?

GL: Amikor elkezdtük, azért választottuk ezt, mert úgy gondoltam, hogy ezt bárki el tudja kezdeni, akár egy shakerrel, csörgővel. Persze én is írok dolgokat, meg “színezgetjük” a szólamokat, de mint ütőtanár úgy gondolom, hogy egy gyereknek, vagy egy felnőttnek is rögtön sikerélményt okozhat. Rögtön tud csatlakozni a “maghoz”, aki már tudja a repertoárt. A zeneiskolásaimból is jár a Batucada-ra néhány növendék. Tágabb értelemben nézve ez is egy dobkör. 35-40 perceket dobolgatunk - ahogy említettem is, nagyrészt amatőrökkel - lelkes emberekkel, én pedig fejlesztem őket. A résztvevők nagyon szokták élvezni, és a közönségünkre is átragad ez. Voltak más próbálkozásaink is, de amíg egy ütőhangszeres kamarazenei csapattal egy kamionnyi marimbát, és különféle ütőhangszert kell cipelni, hogy egy zárt koncertteremben játsz 5 percet, ezzel a felállással viszont könnyebben, gyorsabban tudunk megmutatkozni. A ritmus rögtön hat az emberekre, ez a legősibb hatás.

 

RD: Milyen létszámmal vagytok egy-egy alkalommal a próbákon, fellépéseken?

GL: Általában 25-30-an vagyunk, és nagyon családias a légkör.


RD: Ez mennyire állandó?

GL: Van egy mag, akik évek óta ott vannak, de természetesen van azért cserélődés. Már több száz ember megfordult itt az elmúlt 12 év alatt. Van egy vonzása a dolognak, előbb-utóbb a tagok családtagjai is “bevonzódnak”. A zeneiskola pedig ad ehhez egy bázist, mert a nagyteremben tudunk próbálni a hétvégéken, és nagyon támogatnak minket. Az évek alatt pedig beszereztük a hangszereket, és minden mást, ami csak kell ehhez.


RD: Hogyan működtök? Van támogatótok, vagy fenntartótok?

GL: Egyesületi szinten működünk, a fellépti díjakból tartjuk fenn magunkat.


 
Vezető: Gombos László (Lasek)

Keszthely

Alapítás: 2007. április 10.

1440 ember kedveli, 1400 ember követi - 2019. 07. 22.


13.
Dévaványai Dobfesztivál

 

 

Ma már hiába keresnénk a fesztiválok között a Dévaványait, nem találjuk meg a kínálatban. Én magam nem voltam ott sosem, csak sztorikból, utalásokból hallottam róla. Rákerestem, utánanéztem, de csak morzsákat találtam, ezért találnom kellett valakit, aki hitelesen tud nekem és az olvasóknak mesélni róla. Így jutottam el a következő interjú alanyomhoz.
Felhívtam a Dévaványai Dobfesztivál egyik szervezőjét, Kónya Andrást, és megkértem, meséljen nekünk a Dévaványai Dobfesztiválról:


RD: Kedves András, hogyan kezdődött ez az egész?

KA: Egy időben Izraelben, Tel-Avivban dolgoztam. És ott a tengerparton volt egy Drum Beach nevű dolog, de akkor még nem volt elnevezve. A legnagyobb videómegosztón érdemes is utánanézni, sok dolog van róla felrakva, talán jelenleg is él a dolog (él - a szerk.). Rengeteg djembe-s volt ott, de persze nem kizárólag djembe-sek, hanem más ütőhangszeresek is voltak. Az egész abszolút spontán ment, különösebben nem beszéltek meg semmit. Amikor szétesett a ritmus, akkor valaki elkezdett valamit, és vagy követték a többiek, vagy nem. Nekem ez nagyon megtetszett.Viszont a médiát, az onnan ömlő zenéket nem nagyon szerettem. És amikor meghallottam azt a sok djembe-t együtt, az nagyon megfogott. Éreztem, hogy ez az, ami nekem jó! Utána jártam iskolába, dobolni tanulni. De a lényeg, hogy ez minden hétvégén volt.

 

RD: Mármint a Drum Beach?

KA: Igen, igen. Főleg péntek esténként voltak a nagyobb súlyú dolgok. Mint nálunk a szombat este, csak ott ugye vasárnap munkanap van. Szóval péntek esténként sokszor akár másnap reggelig toltuk - vertük szét a kezünket. Nagyjából ennyi volt az indíttatás.


RD: Utána mi történt, hogyan folytatódott?

KA: Haza kellett jönnöm, de egyébként 5,5 évet éltem kint. Nagyon hiányzoztak a kinti dolgok. A másik meg az, hogy itt Dévaványán az égvilágon semmi nem volt, mint ahogy nincs azóta sem, maximum falunap.


RD: Tehát megvolt az indíttatásod, és a motivációd hozzá...

KA: Igen. Tudod az volt az egésszel a célom, hogy csináljak itt valamit, ami máshol nincs. Egy 66. motoros találkozót nem volt kedvem megszervezni.

 

RD: Érthető… Milyen nehézségekkel küzdöttetek meg?

KA: A polgármester támogatott bennünket, de pénzt nem sokat kaptunk. A helyi strand volt a helyszínünk. Nem volt fesztivál felár a jegyeken. Kicsi volt a költségvetésünk, abból kellett kihozni mindent.

 

RD: Végül is sikerült, tehát valamit akkor nagyon jól csináltatok.

KA: Elnézést, kicsit elkanyarodtam. Azzal kellett volna kezdenem, hogy Zsarnai Gábor “Zsaresz” (kerestem őt is, de nem kívánt nyilatkozni) volt a legnagyobb segítőm. Tulajdonképpen ő érte el azokat a zenészeket, akik lejöttek játszani.Na most az volt, hogy nem nagyon tudtunk gázsit adni... Mindenki kapott utiköltséget, szállást, ellátást. De nem az volt, hogy jönnek a zenészek, fellépnek, aztán hazamennek, hanem ez eleve alternatív zene, zenélés volt, mai értelemben világzenének is lehetne nevezni.

 

RD: Milyen fellépőitek voltak anno?

KA: Különböző ütős formációk is jöttek, de nem olyan “nagy nevek” voltak, tehát őket nem igazán lehetett hallani mondjuk tévében, rádióban (beharangozó videó 2010-ből, megnyitó 2009-ből - a szerk.).Ezek a fellépők sokszor megérkeztek a fesztivál első napján, és csak a legutolsón mentek haza. Úgyhogy sokszor volt olyan, hogy ha valaki nem ért ide, akkor egy ott helyben összeállt formáció játszott. Szóval eléggé vegyes volt a dolog.Volt az egésznek egy alaphangulata, mindenki mosolygott. Nagy alkotó folyamatok zajlottak.


RD: Te ezt szerelemből csináltad, de a fellépők, a közönség is szerette ezt.

KA: Igen, így van. Mi ezt szívvel-lélekkel csináltuk mind a ketten. De gyakorlatilag mindenki, aki csak itt volt. Ketten szerveztük, de ez nem azt jelenti, hogy nem mindenki így állt hozzá.A hangosítónk - Mamutka - is az összeg töredékéért jött el, mint máshová. Képes volt lemondani máshol valami pénzes dolgot, csak itt lehessen. Sok jót kaptunk az emberektől.Szokatlan volt, amit csináltunk, mert araboktól a fekete-afrikai emerekig mindenki jött fellépni. Például az Afro Magic, Afrobreakz (lásd az első cikk). Csodaszép három nap jött itt össze minden nyáron. Én sosem fesztiváloztam, hanem ugráltam össze-vissza. De élveztem, mert láttam, hogy mennyi embernek jó ez.
 

 

RD: Hogyan lett vége a Dobfesztiválnak?

KA: Egyesületet alapítottunk, és az volt a fesztivál motorja. Egy bírósági per vetett véget az egyesületnek, és az egésznek.Nem tudom, emlékszel-e a West-Balkán tragédiára?


RD: Igen, emlékszem.

KA: Három kislányt agyontapostak, gyakorlatilag rendezetlen volt az egész, és megindult a tömeg. A mi esetünkben ugyan összehoztuk ezt a fesztivált szinte semmi pénzből, de nem volt biztonsági őr, ügyeletes orvos, nem volt mentőkocsi a kapuban, és rengeteg ember volt bent egyszerre.A lényeg, hogy ezután bekeményített a szabályozás, és a helyszín alkalmassá tételére nem lett volna elég pénzünk.Ezek után még egy próbálkozás volt Délegyházán, a tavaknál egy kempingben. Ehhez nekem már nem volt közöm, csak meghívott vendég voltam. Ez volt az utolsó Dobfesztivál, ami már nem is Dévaványai volt. Kudarc volt, nem volt elég közönsége.

 

 

 

RD: Ma mit érzel a fesztivállal kapcsolatosan?

KA: Örülök neki, hogy ilyen “szépen” lett vége. De érzem, hogy sok hibát követtünk el. Ez hozzátartozik a történethez, mindenféle keserű szájíz nélkül mondom.Volt egy olyan sztori, hogy egy alkalommal nagyon túlszaladtunk a költségvetésünkön, és akkor az Afrobreakz a Nyugati aluljáróban jópár hétvégén keresztül dobolt, és nekünk gyűjtöttek pénzt. Gyakorlatilag kalapoztak nekünk. Sok jót kaptunk tőlük is...  

 

Dobfesztivál - Világzenei együttlét a népek barátságáért

IX. Dévaványai Dobfesztivál 

A Dévaványai Dobfesztivál 2002-ben indult.

A csoport létrehozása: 2010. február 16.

Zsarnai Gábor - adminisztrátor

929 tag - 2019. 06. 25. 

 

14. First Hungarian Djembe Club 

„Kedves djembe-társak! Ezen az oldalon oszthatjátok meg mindazt a zenei (nem csak djembe) élményt amiben részetek volt, átéltetek, vagy csak simán tetszik, és megbeszélhetjük mikor és hol futunk össze egy közös jammelésre. Használjátok egészséggel!” “Hogy mit jelent számomra a "Láng"? Tíz vagy tizenegy-két-három... évvel ezelőtt unokaöcsém akkori iskolatársa Reketes Attila hívott el először egy pénteki margitszigeti djembe-jamre. Fogalmam sem volt mire számítsak, de elmentem, mert érdekelt a zene és a ritmus minden válfaja, s amit ott találtam, egy életre meghatározta nem csak az életem, de az érzéseimet és a gondolkodásomat is arról az "élet" nevű dologról, amit ma is élek... (Tudom, ez elég giccsesen hangzik, de nem tudtam jobban megfogalmazni...) Mikor elkezdtem minden pénteken lejárni a Margitszigetre, két évig csak tikfával tudtam menni, mert nem volt pénzem komolyabb hangszerre... Na most képzeljétek el ahogy két fadarabot ütögetek egymáshoz, megpróbálva tartani a ritmust és követni a többieket... Nem volt egyszerű, de annyira belejöttem, hogy emlékszem Stewe Nagy egyszer elkiáltotta magát egy szám közepén: tikfa-szóló (a sok djembe közt egyedül én ütögetek két fadarabot egymáshoz...)!!!

A mai napig nem tudom hogy komolyan gondolta-e, vagy csak poénból kiáltotta el magát, de akkor éreztem életemben először, hogy része vagyok valami nálam jóval nagyobb egységnek, akik együtt alkottak valami fergetegeset úgy, hogy közben ki tudom adni magamból mindazt az érzést ritmus formájában, ami addig mélyen el volt rejtve bennem! Aztán később lett djembém, és elkezdhettem megtanulni azokat a ritmusokat és a számok közötti kiállásokat, amiket a többiek játszottak... A mai napig nem találtam még egy olyan csapatot, ahol ennyire érvényesül önmegvalósítás céljából az egyén, s közben egységes csapatot alkot a többiekkel! Ezt az életérzést szeretném átadni mindazoknak, akiket érdekel! Vigyük tovább a Lángot!” - Robág Ekez


Vezető: Zeke Gábor – Robág Ekez

A csoport létrehozása: 2016. július 12.

235 tag – 2019. 06. 25.


15. Gustavito


Perger István “Guszti” a dobkészítés mellett - nem mellesleg -, ütős produkciók tagja is (pl.: Z-Drums), dobolós műsorokat, eseményeket is szervez.


Saját műsoraiból:

“A ritmus varázsa

Hangszerek bemutatása és csoportos ritmusgyakorlat, dobokon, kongákon és egyéb ütőhangszereken.

Tapasztalt zenészek segítségével, bemutatjuk és rövid idő alatt megtanuljuk megszólaltatni a különböző hangszereket, majd együtt játszva eljutunk, a halk, sejtelmes ritmustól, a dübörgő, zakatoló tempóig…

 


Csapatépítő tréning, Latin – Taiko dobshow, Sámándobos (Csapatépítő Akadályverseny, Sámándobos állomás)”

A márkanév születése: 1996.

883 ember kedveli, 895 ember követi - 2019. 07. 01.


16. Gyógyító Dobkör

Érd


17. Ibro Fall Djembe and Dance Classes


"Cheikh Ibrahima Fall, Ibro guineai - szenegáli származású ütőhangszeres mester, aki 6 éves korától kezdve Faousi vezetésével tanult djembén játszani. Tehetsége korán megmutatkozott, 10 évesen már szólistaként játszott, majd tradícionális táncokat is tanult Guinea egyik legjobb tánccsoportjában, a 'Batafon'-ban. Ezzel párhuzamosan a neves 'Sorssornait de Boké' csoportban is játszott tradicionális ütőhangszereken. E két híres zenei és tánccsoporttal lépett fel és képviselte Guineát a szenegáli Safra Fesztiválon, mely a legnagyobb zenei fesztivál volt Nyugat-Afrikában.

17 évesen a szenegáli Saly-ba költözött, ahol a neves 'Bougarabou' csapat szólistája lett. Emellett 18 évesen Dakarban az 'Africa Matimbo' ütős, táncos, és színjátszó csoportban is táncolt.

19 évesen valóra váltotta nagy álmát, Dakarban megalapította saját csapatát, a 'Djakarlo'-t, (jelentése Szemtől Szemben), mely Guinea tradicionális történeteit eleveníti meg ütőhangszerekkel, tánccal és sokszor humoros játékkal. Csoportja hamar elismerést szerzett, azóta is az egyik legkedveltebb, guineai kultúrát képviselő társulat Szenegálban.

A kivételes tehetségű zenész és táncos 2011 óta Magyarországon él és tanít, a nyugat-afrikai kultúra professzionális képviselőjeként. 


2013 óta az Euro-African Playground djembe szólistája, egyik zeneszerzője, valamint balafonon játszik és énekel. 

Színpadon láthatjuk még az ütőhangszeres tanítványaiból álló, nyugat-afrikai ritmusokat játszó Sanké Percussion Group-pal, és a marokkói zenét játszó Chalabannal.



Az órákon, workshopokon guineai (szuszu és malinke) ritmusokat és táncokat tanít.” (forrás: https://www.facebook.com/IbroFallDjembeDance/)

 

Malkovics Zoltán (Ibró egyik tanítványa, és alkalmanként helyettesítője) mesélt nekünk Ibróról, és a dobsulijáról:

Abdul Aziz jött korábban Budapestre, ő is tanított, és ő hozta ide Magyarországra Ibrót. De aztán az útjaik különváltak. Ibró itt maradt, 4-5-6 éve tanít Abdul nélkül. Régen a Vágóhídon volt a próbaterem, tradicionális Nyugat-Afrikai ritmusokat tanított. Aztán az útjaik különváltak. Zoli kezdte helyettesíteni Ibrót, amikor ő külföldön tartózkodott. Aztán el-elfogyogattak a tanítványok, és elköltözött a csapat a Vágóhídról. A Száva utcába került át a próbaterem, de az órák abbamaradtak. 

Ibró egyre elfoglaltabb, leginkább egy Bécsben élő Burkina-Fasoi zenekarral dolgozik együtt, és Zolinak gyermeke született, emiatt kicsit abbamaradt a suli is, nagyjából egy éve. Pont mostanában egyeztettek a régebbi tanítványokkal, meg Ibróval, újra akarják indítani heti 2 alkalommal a tanítást. Nincs mindig rá elég érdeklődés Budapesten, nehéz így dolgozni. Ezt a fajta zenét nehéz jól művelni így…



 

Ibrónak rengeteget változott a tanítási módszere, otthon ez a fajta zene természetes. Más az ottani oktatási stílus, itthon más a közeg, más stílusra van szükség. Zoli 10-12 éve foglalkozik ezzel. Igyekezett minden lehetőséget megragadni. Próbálta Ibrót segíteni abban, hogy mi fehérek hogyan állunk a zenéléshez, és hogy hogyan próbálunk tanítani (ismerve a többi dobkört). Itt van dundun, sangban, kenkeni is, Ibró próbálja a djembe nyelvét megtanítani, a tradíciók mentén. Örülne neki, ha sikerülne ezt újra feléleszteni. Sokan próbálkoznak ezzel itthon, de sokan csak egy alap szintig jutnak.

Zoli fontosnak tartotta megjegyezni, hogy vannak olyan kíséretek, amik bizonyos ritmusokhoz valók. A dunokhoz játsszák a djembe-t, így valójában pont fordítva van. Ez az esszenciája az egésznek.



Összesen 6 ember kell hozzá, vagy még egy plusz ember, aki a legmélyebb djembe-n játszik. Főleg ezt a Faduba-Oularé mester (nemrég halt meg) után...


Szuperpozíciónak hívják azt, amikor össze van rakva a 3 dob. Burkina-Fasoban nagyon elterjedt, 

Zoli nagyon szereti, amikor mindenki minden hangszeren játszik. Olyan is van, amikor egy ember batterie-ba játszik, vagyis 2 ütővel 2 hangszeren, hordó-szerűen.

Jó lenne ezzel elmenni olyan irányba, hogy kicsit jobban teret nyerjen a tradicionális vonal is.

Ibro többször próbálkozott a tánctanítással is, több ismerőst is hívott.

Ibro sulijába 10-tizenpáran jártak éveken át, és most újra indul minden.

 

Cheikh Ibrahima Fall

780 ember kedveli, 768 ember követi – 2019. 06. 25.