ok
2019 előző hónap november következő hónap
H K Sz Cs P Sz V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

2019.10.15. - Ütősök

Ütős kis beszélgetések 25. - Szalai Péter (RitmusDepo)

Szalai Péterrel beszélgettünk Indiáról, a tablázásról, a konnakkolról, a mester-tanítvány kapcsolatról, a tanítás-tanulási folyamatokról, és még sok minden másról. - Lapszemle a Gramofon online oldalán.

 

Kezdjük a sztorit a legelején. Mikor, és hogyan ismerkedtél meg az ütőhangszerekkel? És végül miért pont a tabla mellett tetted le a voksodat?

 

Ez körülbelül 40-41 éve történt, amikor auditív élményem sem volt még az indiai klasszikus zenéről és a tabláról – a legfőbb észak-indiai ütőhangszerről, ami a későbbiekben a fő hangszeremmé vált. Ellenben a családi kapcsolatok révén a Kurtág házaspárral találkozhattam, ez azért volt érdekes, mert zongoristaként kezdtem a pályámat. 15-16 éves koromban a szüleim felkérték a Kurtág házaspárt, hogy hallgassanak meg, kiderítendő, van-e jövője annak, amit csinálok. Úgyhogy egy délután egy barátommal elmentem hozzájuk, emlékszem, egy Penderecki darabot játszottunk, egy zongora-klarinét duót. A végén Kurtág György azt mondta, nagyon jó, szépen muzsikáltunk, de szerinte zongoristaként én már egy kicsit el vagyok maradva, nem azon a szinten vagyok, ahol lennem kéne ahhoz, hogy például a Zeneakadémiára mehessek tovább. De jó pedagógusként, hogy „ne kenődjek el” teljesen, megkérdezte, mi lenne, ha négyesben leülnénk muzsikálni. A lakásukban rengeteg hangszer volt, amit a különböző útjaik során kaptak, és főleg ütőhangszerek, ahogy visszaemlékszem. Gamelán, latin-amerikai, afrikai hangszerek… Négy gyereket képzelj el, (igaz, a Kurtág házaspár akkor már az ötvenes éveiben járt) meg két őrült kamaszt: körülbelül egy órát „csörömpöltünk” teljesen kötetlenül, szabadon. Kurtág azt mondta, ő úgy hallja, van valami érzékem a ritmushangszerekhez, a ritmikához. Mi lenne, ha ebbe az irányba mozdulnék el? Van neki egy régi vágya – 1978-at írtunk ekkor –, hogy valaki Magyarországon a tablának valamilyen módon a mestere legyen.

Én ott hümmögtem, azt sem tudtam, miről beszél. Nem láttam, nem hallottam addig ilyesmit soha. A személyes kapcsolat révén pedig nagyon mélyen befészkelte magát a gondolataimba.

Mit tesz Isten, egy évre rá találkoztam a későbbi Makám együttes vezetőjével, Krulik Zoltánnal, ő jól ismerte Kozma Andrást, akivel a mai napig együtt muzsikálok a Calcutta Trióban.

Ezek tehát nem véletlen utak voltak, ahogy sosem véletlen az, hogy az embernek milyen találkozásai vannak. Ha valami látszólag egy adott pillanatban nem nyeri el az értelmét, az később még a helyére kerülhet.

A Kurtágékkal való találkozás után volt először auditív élményem a tablával. Nem indiai klasszikus zene volt, hanem Ustad Zakir Hussain játszott a Shakti nevű formációval, John McLaughlinnal. Nem tudom ismered-e.


Tovább a teljes cikkre ->