Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Verseny.

Pénteken befejeződött a Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Verseny. A 17-i döntő a Magyar Rádió Márványtermében került megrendezésre.

Mr. Dob hagyatéka

Pénteken befejeződött a Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Verseny. A 17-i döntő a Magyar Rádió Márványtermében került megrendezésre.

A döntő résztvevői Hoff Marcell, Idrányi Ildikó, Lakatos András, Mihalik Ábel, Pongó Róbert, Pusztai Csaba és Széll Tamás volt. A zsűri díszelnöke Jack Dejohnette az Egyesült Államokból, elnöke Ráduly Mihály, alelnöke Balázs Elemér, a zsűri további tagjai pedig Jeszenszky György, Berkes Balázs és Borbély Mihály voltak.

A sorsolás alapján sorra kerülő versenyzőknek Lakatos Róbert zongoristával és Barcza Horváth József bőgőssel kellett egy kötelező és egy szabadon választott számot eljátszaniuk. A kötelező szám S. Rollins Oleo-ja volt, aminek eljátszásához a zsűri olyan kötött formát rendelt, amiből pontosan kiderülhet a dobos szóló és kísérő készsége, illetve, hogy hogyan tud együttdolgozni zenésztársaival.

A zsűri értékelése szerint a verseny nyertese Lakatos András lett, aki szabadon választható programként M. Davis Blue in Green című számát hozta. Lakatos a számos díj mellett fellépési lehetőséget kapott a Zsámbéki Open Jazz Fesztiválra és a jövő évi Lamantin Jazz Fesztiválra, valamint a Matáv felajánlott számára egy lemezfelvételt.

A második helyezett Pusztai Csaba lett, az ő szabadon választottja H. Mancini Days of Wine and Roses című száma volt.

A harmadik helyezésért járó díjat – és mellette a Közönség-díjat is – Széll Tamás nyerte el, szabadon választottként D. Ellington Satin Doll című művét játszotta el a zenésztársakkal.

Mindhárom helyezett meghívást kapott a Diáksziget Jazz Színpadára is.
Negyedik helyezést Hoff Marcell ért el, szabadon választotja P. Metheny Queston and Answer című száma volt.

Ötödik lett a ’86-os születésű Mihalik Ábel, aki megkapta a legfiatalabb jazz dob tehetségnek járó díjat. Ő D. Ellington Thins Ain’t What They Used to Be című számát játszotta ráadásként.

A hatodik helyre Pongó Róbert került, aki a legjobb határon túli magyar jazz dob tehetségének járó díjjal gazdagodott. Ő D. Gillespie A Night in Tunisisa című számát választotta.

A hetedik helyezett Idrányi Ildikó lett, szabadon választottja H. Hancock Dolphin Dance-sze volt.

Jack DeJohnette a verseny végén elmondta, nagyon jónak tartotta a verseny színvonalát, és azt tanácsolta, hogy a fiatal zenészek jöjjenek össze clubban vagy lakásban, ahogy ő is kezdte, hiszen ha az ember szívből, zeneszeretetből játszik, csak az tudja igazán nívósabbá tenni zenéjüket. Ráduly Mihály ehhez röviden csak csatlakozott. Balázs Elemér a hét tehetséges dobosra hívta fel a figyelmet, zenekarok figyelem, reszkessenek a vetélytársak, mondta, majd hozzátette, ő ennek csak örül. Berkes Balázs zongorista arra figyelmeztetett, hogy sokkal fontosabb a zenésztársakat figyelni még saját játékunknál is. Borbély Mihály végül úgy vélte, a versenyzők méltóképpen ápolják Kovács Gyula jazzdobos hagyatékát, és ehhez szívből gratulált.
A díjkiosztó után jam session-re került sor, ahol a hét versenyző egymást váltva zenélt Lakatos Róberttel és Barcza Horváth Andrással.