Dave Weckl

Dave Weckl az elmúlt évtized egyik kimagasló egyénisége, játéka rendkívül sok dobosra hatott, ezért talán indokolt, hogy ót választottuk elsőnek. Ezzel az új rovattal a dobolás nagy egyéniségeit szeretnénk a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül röviden bemutatni, valamint játékukat néhány rövid kottapélda segítségével merítetni.

Ezzel az új rovattal a dobolás nagy egyéniségeit szeretnénk a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül röviden bemutatni, valamint játékukat néhány rövid kottapélda segítségével merítetni.

Dave Weckl az elmúlt évtized egyik kimagasló egyénisége, játéka rendkívül sok dobosra hatott, ezért talán indokolt, hogy ót választottuk elsőnek.

1960. január 8-án született St. Louisban, nyolcéves korában kezdett dobolni. kezdetben a Monkees együttes felvételeivel dobolt együtt, de zongorán játszó apja lemezeit hallgatva hamar megismerkedett a jazzel is. Tízéves korában két kedvence Jack Sperling és Buddy Rich voltak. A velük készült felvételeket hallgatva, azokat akár le is lassítva próbálta utánozni játékukat. Szerette a technikai gyakorlatokat is, képes volt órákon át váltottkezes- és kettős ütéseket gyakorolni. Tanára: Jim Petercsak. többi kedvencei: Billy Cobham, Peter Erskine, Steve Gadd, majd felfedezte még Max Roach, Philly Joe Jones, Elvin JOnes, David Garibaldi, Jack DeJohnette, Harvey Mason és Stewart Copeland játékát is. Tizenkilenc éves korában a connecticuti University of Bridgeport jazztanszakának hallgatója tett. Tanárai: Randy Jones és Ed Soph, valamint később még Gary Chester-től is vett magánórákat. A kollégiumban töltött első nyáron napi tíz-tizenöt órát gyakorolt, három hónapon keresztül! Mindig készített felvételeket is magáról, és ennek segítségével elemezte saját fejlődését. Fő elve: elemezni a sokat foglalkoztatott dobosok játékát, hasonlóan játszani, és a tanultakat felhasználva kialakítani saját stílusát (hasonló célokra tudom ajánlani Nesztor tanár úr Lejegyzések című rovatát!). Erről később így nyilatkozott: "A célom nem az volt, hogy bárkit teljes mértékben utánozzak. Ennek nincs értelme. Sok ember úgy hiszi, hogy nem az a legjobb módszer, hogy mások dolgait tanulva alakítjuk ki a saját stílusunkat. De én úgy vélem ez olyan, mint a beszéd: előbb meg kell tanulnunk egy adott nyelvet, mielőtt egy másikkal próbálkoznánk, vagy akár a szókincs nehezebb elemeit használnánk." (Modern Drummer, 1986 október)

Első ismertebb zenekara a Nite Sprite. Kisebb manhattani klubokban játszottak, itt figyelt fel a fiatal dobosra a gitáros Steve Khan, aki egyszer elhozta magával egy barátját is, Peter Erskine-t. A következő években Weckl folyamatosan tartotta a kapcsolatot Erskine-nel, felvételeket küldött neki, gyakran felhívta telefonon. Később az ő ajánlására került a French Toast nevű együttesbe, ahol megismerkedett a zongorista Michel Camilo-val és a basszusgitáros Anthony Jackson-nal. Ez utóbbi ajánlotta Paul Simon figyelmébe, ennek eredményeként az 1983-as Simon and Garfunkel turné dobosa lett. Ekkor már gyakran megfordult a stúdiókban is, játszott többek között a már említett French Toast (French Toast) és Michel Camilo (Why Not!) mellett, a gitáros Bill Connors (Step It!), a zongorista-énekesnő Tania Maria (Made In New York), a szaxofonos Paquito D’Rivera (az album címe ismét Why Not!), sőt még Madonna (Like A Virgin) felvételein is.

1985-ben figyelt fel rá Chick Corea, és hamarosan meghívta együttesébe. Az új együttes neve, és egyben az első lemez címe: The Chick Corea Elektric Band. A kottapéldák között két transzkripciót találhatunk erről az albumról. Az első a szaxofonos Joe Farrell emlékére írt "Got A Match?" című szám egyik fő kísérete. A jobb kéz a lábcintányéron, a bal pergődobon játszik. Ugye mondanom sem kell, hogy a bal kéz hangsúlytalan hangjait rendkívül halkan játsszuk!? Következő példánk a "Sidewalk" című háromnegyed ütemjelzésű fusion-funk számból való. A lábcintányéron játsszunk váltott kézzel, a harminckettedeket kettős ütésekkel üssük!

Dave Weckl 1987-ben jelentette meg "Contemporary Drummer+One" című első oktatóanyagát, ahonnan két száma "Garden Wall", valamint az "Island Magic" a hamarosan megjelenő "Master Plan" című első szólólemezére is felkerültek. Harmadik kottapéldánk a lemez első száma, a "Tower Of Inspiration" bevezetőjéből való. Megfigyelhető a pergődob hangsúlyos ütéseinek lényegében a "kettő-négy"-nek egy nyolcaddal történő "hátrébb", illetve egy tizenhatoddal történő "előrébb" csúsztatása (vesd össze a Dobos Magazin első számának 33. oldalán található 3i. és 3z. példával). A jobb kéz a ride kupoláján, majd később a lábcintányéron játszik.

A 4. kottapélda ugyanezen szám középrészének kíséretét mutatja be. Itt az "egy" kerül egy nyolcaddal "előrébb" (az ütemek utolsó hangjára: így lesznek az utolsókból az elsők!). Az 5. példa a’’ már említett "Garden Wall" első két üteme. Ez egy diddle" alapú kíséret (l. meg a Kreatív oldalakat ugyanebben a számban!). Nem könnyű, a bal kezünknek keményen kell dolgoznia, különösen az első ütemben! A hatodik példa a szaxofonon játszott téma alatti kíséretet mutat ja be. A jobb kéz az első tizenhatodokon a ride tányéron, az utolsókon a jobb oldali lábcintányéron játszik, ezt egészíti a bal láb szólama. Rendkívül szellemes! A jobb láb és a bal kéz szólama lényegében egy egyszerűsített, stilizált songo. Hogy ne okozzon gondot ez a ritmus, a következő példa egy Weckl által is gyakran használt songo variációt mutat be, ami azonban nem fordul elő ebben a számban! A nyolcadik példa a szám középrésze alatt játszott kíséret. A jobb kéz a ride tányér kupoláján és lapján, a bal a pergődobon, illetve a lábcintányéron játszik (ehhez kapcsolódó gyakorlatok találhatók még a "Drum Art z" kotta "gyakorlatok díszítőhangokkal" című részében). A 9. példában a szintetizátor téma alatt játszott kíséretet vehetjük szemügyre. ltt a jobb kéz főleg az első három tizenhatodot tartalmazó ostinato-t játssza a jobb szélső lábcintányéron, a bal kéz pedig az "előretolt kettőnégy"-et hangsúlyozza a pergődobon, illetve a felső tomon (ha már itt tartunk, a cintányér ostinatokra is találunk gyakorlatokat a "Drum Art z"-ben , ha jól emlékszem "gyakorlatok tizenhatodon cintányér ostinatokkal" címen, illetve ajánlom még az "eltolt z,4" című részt is!). A 10. példa az "Island Magic" című szám bevezető részének kísérete. Ez is egy paradiddle variációra épülő kíséret, a hétnyolcadon ütemnemhez a kíséretet Weckl egy kicsit "átszabta": egy négy negyedes kíséret utolsó két hangját egyszerűen "levágta" (nos, a páratlan ütemnemekkel még kell a jövőben foglalkoznunk!). A 11. példa a téma alatt játszott kíséret. Nem is mondom a szokásos figyelmeztetést a pergődobbal kapcsolatban! A 12. példában a középrész alatt játszott hétnyolcad ütemezésű, a 13. ban pedig egy később előforduló, hasonló, d negyedes songo variációt tanulmányozhatunk.

Eléggé messze kanyarodtunk Dave weck élettörénetétől, térjünk hát vissza hozzá!
Több lemezt készített még Chick Core-val (light Years, Akoustic Band, Eye Of The Beholder, Akoustic Band – Alive!, Inside Out, Beneath The Mask), valamint az együttes basszusgitárosánval, John Patittucci-val (John Patitucci, On the Corner), szaxofonosával, Eric Marienthal-lal, (Round Trip, Crossroads), valamint gitárosával, Frank Gambale-vel (Note Worker). A GRP kiadó "GRP All Stars" bigbandjének dobosa lett, ennél a lemezcégénél még két továb még két további még két további szolólemezt készített (Heads Up, Hard Wired), összesen négy oktatóvideót jelentetett mg ez alatt az időszak alatt (Back To Basics, The Next Step, valamint az ütős Valfredo Reyes Sr.-ral közösen: Working It Out 1, 2), közreműködött John Patitucci oktatóvideoján is, valamint foglalkoztatott stúdiózenésszé vált.

Később úgy érezte, hogy itt a váltás ideje, kilépett Chick Corea együtteséből, játszott a Brecker Brothers-szel, Mike Stern-nel többek között, majd Freddie Grubernél kezdett tanulni. Ennek eredményeképpen módosított technikáján, valamint dobszerelése összeállításán is. Megalakította saját zenekarát, barátjával, a billentyűs Jay Oliver-rel "The Dave Weckl Band" néven. Napjainkig három albumot készítettek (Rhythm Of The Soul, Synergy, Transition), a legutóbbin bongók és egyéb ütőhangszerek is helyet kaptak a kíséretekben, nagyon ízlésesen!

A 14. kottapélda a "Rhythm Of The Soul"-ról való, a szám címe: "Transition Jam". Egy nyolcütemes szólót tanulmányozhatunk. Az első hat ütemben a hangsúlyos hangokat üssük jobb kézzel, a többit ballal (I. még: "right hand lead", ebben a számban), a tizenhatodtrioIákat, valamint a pergetést a hetedik ütemben váltott kézzel. Megfigyelhetjük, hogy a negyedik ütem szextolái után egy öt tizenhatodból álló motívum ismétlődik. Ez egy jó példa az "öt a négyre" poliritmia (további tanulmányozásra ajánlom Pusztai Csaba rovatát), vagy Gary Chaffee által "5C"- nek nevezett kézrend (jBJBB) használatára (előbb-utóbb ezek ről is érdemes lesz írni!).

WeckI még további három oktatóvideót készített "Natural Evolution" címmel (ezeket sajnos még nem láttam), rendszeresen koncertezik zenekarával szerte világon, számos "clinic"
et, azaz oktató jellegű előadást tart, továbbra is számos felvételen közreműködőként, illetve több dobosfesztivál sztárvendége.

Amennyiben kérdésetek van, illetve igényetek a következő "portré" szereplőjét illetően, telefonáljatok a Pro Drumon keresztül bátran, vagy tudom még javasolni a Magazin e-mail-jének használatát is! Szándékomban áll még továbbá, (esetleg "Leszedtük" címmel?) egy rövid, kizárólag kottát tartalmazó rovatot is indítani (ha a főszerkesztő úr is kimondja rá az áment), amelyben a napjainkban gyakran hallható pop, rock, Punk, stb. stílusú számok kíséretei kerülnének "terítékre". Az ezzel kapcsolatos ötleteket, illetve igényeket is szeretettel várom a fenti módon!

Nem maradt más hátra, mint a búcsú: jó dobolást kívánok!