Kaszás Péter

Az évek során persze rájöttem mennyire fontos a zeneiskola és megszerettem, de éreztem, hogy hiányzik valami az életemből. 1990-ben kaptam meg életem első dobszerelését, egy fekete TAMA Swigstar-t, Ludwig pergővel, mely pergő a mai napig megvan a “gyűjteményemben”. Leültem a dob mögé és azonnal éreztem, ez lesz a végzetem. Szerelem első látásra. Mindenkire komoly hatással van az első szerelése, de talán nem vagyok elfogult, ha azt mondom a TAMA dobok a világ legjobbjai között vannak.

Első komolyabb megmutatkozásom Török Ádámnak köszönhetem, aki 1995-ben elhívott Unplugged turnéjára ütőhangszerezni. A sikeres turnét egy koncertlemez örökítette meg az utókor számára. A Kongresszusi Központban még Billy Cobham zenekara előtt is játszottunk, ahol nagyon jó hangulat alakult ki a két banda között. Másnap, az azóta megszűnt Globe Royal-ban játszottunk, ahova lejött a zenekar is, igaz Billy bácsi nélkül. Egyszer csak feljött a zenekar a színpadra és egy őrületes “jamelésbe” kezdtünk. Valahogy én is fennmaradtam, így dob-perka “párbajt” vívhattam Gary Husband-del, akit többek között a Level 42 zenekarból ismerhetünk. Óriási élmény volt, míg élek nem felejtem el. Azóta többször is hívtak perkázni, de nem vállaltam, hiszen egyrészt dobos lennék, másrészt pedig az ütőhangszerek kezelése sem olyan egyszerű, mint azt sokan gondolják.

1995-ben lehetőségem nyílt “megpályázni” a II. Dobos Gálán való fellépést. Készítettem egy rövid videó felvételt, melyet megnéztek a szervezők, és így Cegléden és a Kongresszusi Központban is ott lehettem. Innen is külön köszönet Kármán Sándornak. Cegléden ismertem meg Martonosi Györgyöt, aki miután lejöttem a színpadról odajött hozzám és megkérdezte: “Te ugye szereted a Steve Smith-t?” Hirtelen zavaromban csak bólogattam, hallottam már korábban a nevét, de akkor még nem ismertem annyira a munkásságát. A Kongresszusiban két héttel később élőben láttam, ami óriási élmény volt. Nem is értettem miért hasonlított hozzá Gyuri bácsi (talán még ma sem értem). A következő években jártam Gyuri bácsihoz, majd később Szendőfi Péterhez, majd 1997-től a Kőbányai Zenei Stúdióban Jávori Vilmoshoz.

Egyik nap odajött hozzám Póka Egon, az iskola igazgatója, és mondta, holnap kezdenek próbálni Deák Bill Gyula új lemezére és rám gondoltak a dobok mögött. Először azt hittem viccel, de másnap tényleg elkezdtünk próbálni, majd egy héttel később felvettük Törökbálinton a “Bort, Bluest Békességet” c. albumot, mely nagyrészén én játszom, Borlai Gergő mellett. Tanulságos munka volt. A felvételek alatt ismertem meg ifj. Tornóczky Ferenc gitárost, akit nagyon nagyra tartok. Az albumon szerepel többek között Tony Lakatos, Szakcsi Lakatos Béla, akikkel nagyon nagy megtiszteltetés volt együtt játszani.

Az első ceglédi szereplésem óta állandó résztvevője vagyok a Dobos Gáláknak és a pesti Dobosok Farsangjának is, mely számomra legemlékezetesebb ’98-ben volt, mikor dobpárbajoztunk Borlai Gergővel – úgy gondolom nagyon jól sikerült és a közönségnek is tetszett.

1998 a “házasságok” éve volt számomra hisz két zenekarba is bekerültem, melyek inspiráltak és melyekből sokat lehet tanulni. Időrendben először alapítottuk az Electric Jazz Force-t, majd bekerültem Gerendás Péter zenekarába, akivel igazán nagy öröm a közös munka. 1999-ben jelent meg az Átölel a múlt c. lemez, az EJF-el 2000-ben jelent meg Opposite Forces című albumunk.
Az utolsó Gerendás Péter lemez 2001-ben jelent meg Új dimenziók címmel.

Egy önvallomásban feltétlenül helye van nyilatkozni azokról a dobosokról, zenészekről, akiket legtöbbet hallgatok és inspiráltak. Egyszer valaki mondta, hogy túl sok mindenkit szeretek. Ez furán hangzik, de valóban, szinte mindenkiben találok valamit, amit egyszerűen jól esik hallgatni.

Számomra az egyik legnagyobb zenész Chick Corea. Igazi kábítószer, amikor hallom. Dave Samuels, akit élőben is hallottam, mindig elkápráztat szívből jövő zenéjével. Nagyon szeretem Omar Hakim, Peter Erskine, Steve Smith, Vinnie Colaiuta játékát. Mindenkit, akin látszik, hallatszik, hogy “beszél” a dobhoz, aki mondani akar valamit a dobon keresztül. Minden embert, aki “hat rám” , az egész újság is kevés lenne.

Egy bemutatkozás végén azt szokták írni, hogy “terveim között van, hogy Amerikában tanuljak…”. Én azt szeretném, ha nem kellene a világ másik felére elutazni, hogy valódi tanároktól tanulhass az, aki ezt a hangszert választotta. Szeretném, ha a tanári pozíciókban olyan emberek lennének, akik valóban megérdemlik az ifjúság tiszteletét, hitelesek és szakmailag teljesen felkészültek. Szeretném, ha ismét rang lenne zenésznek lenni.

Talán majd egyszer.

Remélem, még megérem.
Kaszás Péter
Köszönet Dudás Viktornak
Dobos Magazin
Diszkográfia:
Lui: Boldogság és bánat (1998)
Deák Bill Gyula: Bort, bluest, békességet (1999)
Gerendás Péter: Átölel a múlt (1999)
Electric Jazz Force: Opposite Forces (2000)
Lynda: Álomelnök úr (2000)
Gerendás Péter: Új dimenziók (2001)

Hangszer:
AYOTTE Pro Maple Set
YAMAHA Stage Custom
ZILDJIAN cinek
Állandó zenekarok:
Gerendás Péter
Electric Jazz Force

close

Hírlevél

Értesülj a legújabb tesztekről, interjúkról és kedvezményekről.

Dobosoktól - Dobosoknak