Interjú Geröly Tamással

Geröly Tamás egyike az ország azon dobosainak, akit-tekintettel az itthoni zenei életben játszott szerepére – illik ismernie a honi zenésztársadalomnak. Kérésünk szívesen vállalkozott egy interjú elkészítésére. Kispesti otthonában tettünk látogatást, hosszas beszélgetésünk alatt sok mindenről szó esett, köztük zenei munkásságáról, életéről, zeneoktatásról és nem utolsó sorban az új produkciókról, melyekben szerepet vállal.– Az elmúlt évben jött ki egy CD-tek Dél-alföldi Szaxofon-együttessel. Beszélnél pár szót erről? Miről is szól ez a kiadvány, kinek a gondozásában és hol jelent meg?

– Kalamona címmel egy Londonban 3 taiwani producer jelentette meg Angliában és Ázsiában. Ez a zenekar második CD-je. Az elsőn még más a ritmusszekció. Benkő Róbert bőgős barátommal mi csak tiszteletbeli dél-alföldiek vagyunk.

– Az előbb bele is hallgattunk, nos ez egy nagyon dizájnos CD, gyönyörű papírból készült tokban – ezt tudni kell róla. Mi is az a Kalamona?

– A magyar mondavilágban Szélkötő Kalamonaként ismert, az emberek orra borsot törő, gonoszkodó szellem. Talán a jó és a rossz között. Ha belegondolok mi emberek is itt hánykolódunk valahol. Legalábbis én. Szeretnék csak a jóhoz tartozni, ez azonban nagyon nehéz. Talán erről szól a lemez is. Egy biztos áIlást foglal. Már azzal is, hogy a midi megjelenés ellenére magyarul is szerepel minden információ a borítón. A zenekarnak fontos a tradíció. Nem hagyományőrzők, hanem hagyománytisztelők vagyunk.

– Tehát ez elsősorban népzene?

– Ez bonyolult kérdés. Én olyan jazzdobos vagyok, aki érzelmileg erősen kötődik a népzenéhez. Aki ismer annak ez közhely, mert Szabados György, Dresch Mihály, Grencsó István mellett ez eddig a legtermészetesebb dologvolt a világon. Ugyanakkor az ortodox népzenésznek a CD anyaga nem népzene, az ortodox jazzistának pedig nem jazz. Magam is érzem, hogy több kultúrkörhöz tartozunk, de ezek összeérnek, mint az olimpiai ötkarika.

– Ezek szerint ügy gondolod, hogy a zene mint olyan egységes, univerzális?

– Bizony. Akár a föld, csak az átjárókat kellett kitaposni. Ahogy Hannibál annak idején átkelt az Alpokon, úgy a zenében is lehetséges ez. Persze ehhez olyan Hannibálokra volt szükség, mint Monk, Coltrane, Cherry, Shepp, Jarrett, Art Ensemble of Chicago … Idehaza pedig: Szabados, Dresch, Binder, Borbély, Grencsó, Gadó Gábor.

– A lemezen hallható egy ütős rész, egy dobszóló, ami erősen magyar indíttatású … egy ördögűzés.

– Katolikus vagyok, gyónok, áldozok. Inkább egy gyógyító sámán tevékenységére gondolok. A lényeg, hogy megjelent, ott táncol és üvölt a CD-n. Ehhez népzenei, jazz és táncszínház ismereteimre egyformán szükség volt, és még pár dolog van a háttérben. A Dresch Q-ből való kiválásom lelkileg nagyon megviselt. Több hétig voltam kórházban egy súlyos, kombinált betegséggel. Ehhez az állapothoz jött nagyon messziről egy régi élmény. többször megnéztem Kurosava Dodeskaden c. filmjét. Nagy hatással volt rám. Örülnék annak, ha ezt az anyagot kíváncsiságból meghallgatnák kollégák, akik olvassák az interjút.

– Úgy tudom sok helyen megfordultál idehaza és külföldön. Egy-egy érdekes élményedet ha elmesélnéd.

– Kőszegi vasútállomás, ’92 nyara. Lélekszakadva igyekszem elérni az utolsó pillanatban a vonatot. Egyszer csak sötétség, és egy hatalmas durranás mögöttem. Mint kiderült egy bácsi az oszlop tetején a kampómellé akasztott egy színültig teli 10 kg-os festékdobozt. A szürke olajfesték tetőtől-talpig beterített. Se kép, se hang. A vonaton több száz ember fetrengett a nevetéstől. Azt hiszem elfelejtettem meghajolni… Öt perc múlva már lakkozható állapotban voltam. Otthon nővérem háromszor mosott le nitrohigítóval. Azóta kedvelem a szűkített akkordokat. ’91 nyarán a Dresch Q-el játszottam Berlinben, közel a mementóként meghagyott hajdani főpályaudvar üszkös, romos homlokzatához. Felemelő élmény volt az I-II. világháborús ágyútöltény-harangjaimat a zene szerves részeként használni abban a közegben…

– Gondolom, még tudnád folytatni…

– A Dresch Q és a Szabados György vezette MAKUZ tagjaként szinte egész Európát bejártam. Rangos jazzfesztiváloktól kezdve a jazzklubokig. Több külföldi muzsikussal is játszottam. Táncszínházakkal is sokat mozgok. Pl. Szabó Réka együttesével voltam a frankfurti könyvvásáron. Ez annyiban érdekesebb a többinél, hogy egy 50 perces darabban egyedül ténykedtem a teljes hangszerparkommal.

– Hallottam Ausztráliában is voltál…

– Igen, lenyűgöző volt. Az olimpiai forgatag is, és az is, hogy az emberek betartják a törvényt. Ahol tilos a dohányzás, ott nem cigiznek. Ahová tilos kutyát vinni, oda nem visznek. Nem szemetelnek, és már nincsenek összefirkálva a falak…

– Egyike vagy azoknak a ritka dobosoknak, akik nemcsak "gyári dobfelszerelésben" gondolkoznak. Miket használsz, és milyen hangszered van?

A hangot mint akusztikus élményt nem korlátozom. Bármilyen "közhasználati tárgyat" alkalmazok, ha megfog a hangja. Van egy barátom, aki hihetetlenül magas szinten lomtalanít. Olyan ízléssel, hogy az elképesztő. Sok "hangot" kaptam már tőle. A dobom egy öreg, de nagyon jó állapotban lévő Gretsch. Gyakran eszembe jut, hogy mekkora dolog, hogy az enyém. Egy jó hangszer az embert ingerli, hatása alá vonja, ami nagyon fontos. A hangok gyűjtögetése mellett még van egy szerelmem, az ütőgardon. Aki nem ismeri, ajánlom figyelmébe. Az egyik legrégebbi magyar ritmushangszer. A gyimesi népzenében működik a hegedű vagy a furulya társaságában. A lassú-magyaros nevű ritmus -ami hozzá kötődik- a magyar népzene talán egyetlen aszimmetrikus táncritmusa. A kettős is nagyon izgalmas ritmika. Ezek játszhatók dobfelszerelésen is, de csak úgy képviselnek igazi értéket, ha szellemiségük nem sérül. Érdemes megismerni a helyszínen a teljes kultúrát, és az embereket, akik éltetik azt. Be kell szívni azt a levegőt.

– Tanítasz is. A Postás Zeneiskola dobtanára vagy már 10 éve. Bevezetted már a gardonoktatást? MiIyen dobosokról beszélsz a gyerekeknek? Milyenek a gyerekek?

– 1989-ben diplomáztam a jazztanszakon Kovács Gyula és Nesztor Iván növendékeként. Örülök, hogy felnőtt fejjel végigcsináltam, mert nagyon hasznos volt. A friss diplomával rögtön elkezdtem tanítani. A Postás egy jó hírű alapfokú zeneiskola, remélem a tanár kollégáimmal tovább tudjuk öregbíteni ezt a hírnevet. Fontos a gyerekeknél, hogy a tanítás személyre szóló legyen. E tekintetben Nesztor Iván etalon. A tehetség önmagában kényes jelenség. Több üstökös kallódott el a szemünk előtt a szakmában, és több átlagos képességűnek mondott dobos lett kiemelkedő, szívós, komoly munkával. Nehéz feladat az ösztönősség és a tudatosság arányának beállítása is. Gardont nem tanítok a Postásban, csak az információ szintjén beszélek róla, és ha a Berecz András vezette, Juhász Zoltán és Dresch Misi, ill. jómagam alkotta Háry Emlékzenekarral játszunk valahol, ajánlom a gyerekek figyelmébe. Két éve dobolok Regős István együttesében is. Rengeteget tanultam tőle. A tanításnál is nagy hasznát látom ennek. Sok zenét veszek fel a gyerekeknek, bíztatom őket, hogy ne csak olyan zenét hallgassanak, amit szeretnek. Legyenek nyitottak, kíváncsiak. Több szempontból is hallgassák meg ugyanazt a zenét. Minden műfajnak megvan a maga kulcsa. A zenei tanulmány ezt a kulcsot adja a kezünkbe. Vigyázzunk, ezzel a kulccsal be is zárhatjuk magunkat. Legyünk alkalmasak komolyzene és népzene hallgatására is. Pop-rockról nem beszélek, mert azt hallgatjuk, ha akarjuk, ha nem. Gondoljunk bele, Elvin Jones, Roy Haynes a hetvenes éveit tapossa már, és mégis mekkora életkedvvel, vehemenciával játszanak. Leszakad a mennyezet. Paul Motian pedig Paul Bley társaságában egy duó CD-a mintha pár évesen a homokozóban játszana. Önfeledten, boldogan, esetlegesen. Hát nem szép? Ilyen öregkort kívánok minden magyar jazzmuzsikusnak.

– Mi az, amit fontosnak tartasz egy zenész egyénisége szempontjából? Mi az, amitől értékes egy zenész számodra?

– Art Blakey már rég kimondta: „kockázat nélkül a jazz halott". Jó lenne több vállalkozó szellemű, kísérletező muzsikus. Miért jó az, ha átinterpretálom az életemet? A képzőművészetben, ha valaki lemásol egy Rembrandt művet – akár milyen tökéletesen is -, értéktelen. Nem beszélve a következményeiről… Képzeljük el ezt a hazai könnyűzenében,..

– Végezetül mi foglalkoztat? A jövőt illetően milyen terveid vannak?

– Szeretnék többször hazajutni K szegre, Vas Megyébe zenélni. Idővel egy saját zenekart is szeretnék, de ez még odébb van. Jelenleg duók gondolata foglalkoztat. CD-t is szívesen megjelentetnék számomra fontos zenékkel, persze várom a lehetőséget a régi-új kollégákkal való együttzenélésre. Végezetül ajánlom a tisztelt "kollégák" figyelmébe a nagycsalád örömeit. Magam sem hittem, hogy a kettő megfér egymás mellett. Feleségemmel – Kenéz Ferenc költő nagyobbik lányával három szép gyermeket nevelünk boldogságban. A zene átjárja hétköznapjainkat. E nélkül minden siker fél siker lenne számomra.