“Szájhős”

MC Busa, vagyis Busa István az egyik legizgalmasabb "szájhős" ma Magyarországon. Szövegei mellett szájdob-technikájával is megismerkedhetünk, akár a Kultiplex Gimmeshot bulijain vagy a Tilos rádió hiphop műsorán akad ki az állunk a csodálkozástól. De hogy készül a szájdob, és hogyan a szájdobos?

" Mindig legyen mibe kapaszkodnod!"

Rövid interjú egy hosszú beszélgetésből MC Busával

MC Busa, vagyis Busa István az egyik legizgalmasabb "szájhős" ma Magyarországon. Igazi hiphoper, aki nem csupán a bő gatyát és a félrecsapott baseballsapkát akasztja magára, hogy azokban mutogasson lefelé a színpadról, hanem tökéletesen beépítette életébe a hiphop-filozófiát is. Szövegei mellett szájdob-technikájával is megismerkedhetünk, akár a Kultiplex Gimmeshot bulijain vagy a Tilos rádió hiphop műsorán akad ki az állunk a csodálkozástól. Busa ugyanis egyszerre dumál rímekben, dobol, énekel és szkreccsel, mindezt természetesen a szájával. A hiphop-övezeten kívül tengődő halandó Busa technikájára először talán MC Sena albumát hallgatva figyelhetett fel, de a mackós beatboxer közreműködött már a világhírű Dj Vadim oldalán is, és a tervek szerint idén saját albummal pattan elő.

Eredetileg költőként indultam. Amikor elkezdtem írni, még nem volt, aki alapot rakott volna a szövegeim alá. A Run DMC, a De La Soul, a Public Enemy: ezek az eredeti amerikai rapzenék inspiráltak MC-ként először, tizennégy éves koromban. Ezek nagy része pozitív vibrációt adott. Később megismertem a lázadó rapzenéket. Tizenhat évesen aztán találkoztam Burjánszky Gyuri barátommal, aki basszusgitáros-zeneszerző, és akkoriban nagyon rá volt állva a jazzes hiphopokra. Vele kezdtük el a Mérilú nevű együttest csinálni, és még jóval Ganxta Zolee-ék előtt elkészítettük első videóklippünket. Nem volt benne sok ember, nem volt nagy spiritusz, de minden eredeti volt: saját zene, saját szöveg, saját ötlet az egész.

Hogyan jött a beatbox, magyarul a szájdobolás?
Eleinte a beatboxot a hiphop melléktermékének, pótlásának tartottam. Mentem az utcán két-három MC-barátommal, ők kérték, hogy nyomjak valami ritmust. Aztán szépen megismerkedtem az olyan együttesekkel, mint a Roots, vagy a Sain Supa Crew, amelyek megmutatták nekem, hogy a beatbox – akárcsak a szkreccselés, az MC-zés, a grafiti vagy a breaktánc – a hiphop része. Ettől függetlenül nekem mindig a szövegeim voltak a virtuózabbak, nem a beatboxolásom. Én végig megmaradtam a régi hiphop zenéknél, maradtam a saját lassabb, tört groove-jaimban, akkor is, amikor bejött a techno- és a rave-őrület. Az embernek akkor még a fülére és a saját ízlésére kellett hagyatkoznia. Ma már persze interneten le lehet tölteni mindenféle beatboxot, hogy meglesd, milyen technikát használnak, hogyan képzik a hangokat. De a körlégzést például nem lehet így elsajátítani, rengeteget kell gyakorolni, hogy ne vegyék észre, amikor a groove-ok között levegőt veszel.

Aki nekem az etalon, és akire legelőször fölfigyeltem a beatboxban, az Doug E. Fresh volt, aki a busmanok kilencven darab mássalhangzóját építette be zenéjébe. Ilyen például a nyelvcsattogtatás. Minél többféle hangot tudsz beépíteni a játékodba, annál jobb beatboxer vagy. Én az úgynevezett lihegős beatbox-szal kezdtem, vagyis amikor mindig veszel levegőt a cintányérral (és mutatja). Azóta annyit léptem előre, hogy a különböző groove-okat már össze is tudom mixelni.

És ha zenekarral játszol, ott kihez igazodsz?
Ha csak Dj-vel lépek fel, akkor párbajozunk egymással, ami a közönségnek és nekünk is egy jó kis kombó. De koncerten első a ritmus, amit adhat a Dj is, vagy a dobos, mindegy. Olyankor én is egy dob vagyok, én is részt veszek a ritmusalkotásban, de közben kiegészítem a zenét énekkel, szövegekkel, vagy például trombitaszólóval is. Ha ritmust nyomok, a képleteim ütős képletek, ezekből építem fel a kis dolgaimat. Megkapaszkodok egy szóvégben, egy magánhangzóban, egy betűben.

Mitől lesz valaki jó MC?
A stílus mindig változik, de a jó MC alkalmazkodni tud mindegyikhez. Mint például MC Super Natural, akinek a nevében is benne van: szuper természetes. Nincsenek előre megírt témái, bárkivel kiáll freestyle-versenyen és bárkinek a stílusát leutánozza ugyanazzal a hanggal. Nekem viszont már az is elég, ha megjelenik az a mosoly az emberek fején, amiből tudom, hogy levették: róluk van szó, és amit nyomok, igazi freestyle és nem halandzsa. Nem attól leszel jó MC, hogy mekkora lowrider van a segged alatt, mekkora platina csüng a nyakadból vagy hogy hány nőt számlál a háremed, hanem ha az emberek eltátják a szájukat minden sorodra. Minden nap történnie kell veled valaminek, amiből a szövegeid ki tudnak indulni. Ha nem történik semmi, olvass, hogy mindig legyen mibe kapaszkodnod. Legyen több szavad, hogy több rímed lehessen! Használd azt is, amit más nem használ!

Az interjút Barabás Dániel készítette