A X. Dobos Farsang hangjai

A Dobos Farsang 2005-ben tizedik alkalommal nyitotta meg kapuit a dobra, az ütőhangszerekre, s egyáltalán, a ritmusra fogékony közönség előtt. A RitmusDepo azt próbálta kideríteni, hogy a fellépőknek, a kiállítóknak, a büfésnek mit jelentett, mit jelent ez a különleges rendezvény.

A X. Dobos Farsang hangjai

A Dobos Farsang 2005-ben tizedik alkalommal nyitotta meg kapuit a dobra, az ütőhangszerekre, s egyáltalán, a ritmusra fogékony közönség előtt. A RitmusDepo azt próbálta kideríteni, hogy a fellépőknek, a kiállítóknak, a büfésnek mit jelentett, mit jelent ez a különleges rendezvény.

ANGLER ÁKOS, a Roland elektromos dob demonstrátora
– Harmadik éve lépek fel a Roland keretein belül, hangszer-demonstrációkkal, és nagyon örvendetes, hogy minden évben megtelik ez a nem túl nagy terem. Asszem, hogy érdekes színfolt vagyunk a Farsangon azzal, hogy egy órán keresztül komplett zenekarral dalokat játszunk, és ezeket néha megszakítjuk egy-egy hangszerbemutatóval. A színpadon is vannak nagy koncertek este, de ott inkább jazz és fúziós stílusok szólnak, mi viszont popszámokat játszunk délutánonként. Igaz, hogy kicsit ezzel kilógok a többi dobos közül, már csak azért is, mert messze nem rendelkezem olyan technikai tudással, mint az este fellépő dobosok bármelyike. Mondjuk nem is az a célom, hogy a tudásomat fitogtassam, hanem hogy a hangszert, az elektronikus dobot zenei környezetben mutassam be. Persze minden évben vannak olyanok, akik kétségbe vonják ennek a használhatóságát. De így, hogy két vagy három éve már nem csak a Roland, hanem a Padtech is kiállít elektromos dobokat, már össze lehet hasonlítani a hangszereket, és erről lehet beszélgetni, így pedig egyre jobban beépül a köztudatba. Sokan bele is szeretnek itt az elektromos dobba, mert élményszerűen, tehát nem gumilapon, hanem fejhallgatón, vagy kisebb hangerőn is lehet úgy gyakorolni rajta, hogy a környezetét nem zavarja az ember. Sokan kifogásolják még a dob árát, de mindenkinek el kell döntenie, hogy adott szituációban e mellett, vagy egy középkategóriás dobcucc mellett dönt.

– Maradsz az esti koncerteken?
– Sajnos nem tudok, mert este koncertünk van az Animával, és el kell mennem beállásra. Évekkel ezelőtt tudtam egyszer maradni, és arra emlékszem, hogy iszonyú fárasztó volt, mert nagyon belenyúlt a program az éjszakába. Ezzel együtt a Farsangot egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom, és tök jó, hogy márt bevonult a köztudatba, hogy minden év február végén vagy egy olyan rendezvény, ami összehozza az embereket, a sebességmérőnél, a standokon. Azt egy kicsit sajnálom, hogy újra áttevődött szombatra, mint a legelején, mert ilyenkor a legtöbb zenész játszik valahol. Én a magam részéről jobban örülnék a vasárnapnak, mert akkor maradni is tudnék.

SZÉLL TAMÁS, fellépő
– Azt érzem, jól sikerült a szólóm, de inkább a másodikra koncentrálok, hogy az másfajta legyen. Az elsőt inkább kötöttebbre vettem, és úgy próbáltam játszani, hogy a hangulatnak megfelelő legyen, mert egy klubhoz képest egy kiállításon inkább csépelni kell, hiszen hiába játszom én halkan, ha közben a szomszédból szól a timbales meg a többi hangszer. A második szólóban szabadabban kezelem majd a ritmusokat. De egyiket sem terveztem meg előre.

– Te, mint egykori Trónkövetelő, hogyan látod a Farsang fejlődését?
– Azt látom, hogy minden évben megújul a közönség, újabb és újabb generációk kíváncsiak a Farsangra. Amikor én nyolcévesen először voltam itt, még csak az idősebbek jöttek, most viszont már egészen kis gyerekek is jönnek, akik, szerintem tíz év múlva is itt lesznek. Mondjuk, én szívesen látnék még egyszer olyat, amilyen volt már, hogy csak idősek, a nagy öregek lépnek fel.

BERTÓK MIHÁLY, a Dózsa Művelődésház büfése
– Én csak a nagy rendezvényeken dolgozok itt, a Dobos Farsang viszont az év egyik legnagyobb eseménye, ez foglalkoztatja a házat az egyik legnagyobb telítettséggel: öt-hatszáz, de talán ezer ember is megfordul itt ilyenkor.

– Élvezi a Farsangot?
– Igen, amennyire tudom értékelni, mert én nem vagyok zenész, csak műkedvelő. Néha be szoktam surranni a koncertekre. Most még nem voltam, de a végére, a párbajra majd mindenképpen bemegyek, mert nekem az a legélvezetesebb, a dobok csatája.

– Ön, aki már itt volt az első Dobos Farsangon is, hogy látja, mennyit fejlődött a rendezvény?
Az első farsangon éppen csak hogy jöttek az emberek, aztán egyre többen érdeklődtek az évek alatt. A minőség megítélésére viszont nem mernék vállalkozni, mert az nem az én műfajom, de ha jön rá a közönség, akkor az azt jelenti, hogy biztos minőségben is fejlődik a farsang.

VOLNET ZSOLT, a Csermák hangszerüzlet standjának egyik képviselője
– Ne haragudj, leülhetnénk, mert leszakad a lábam. Köszi. Szóval nekünk, kiállítóknak nagyjából a szokásos ez a farsang, illetve be kell vallanom, hogy egy-két fontos dolgot idén elfelejtettünk, például eladásra hozni az egyik típusú verőből, ezért az itt lévő, kiállított darabokból adogatunk el. Ezt leszámítva a hangulat jó, emberek ütik-verik a motyókat, érdeklődés és vásárlókedv van, pénz annál kevesebb.

Nem idegesítő, hogy minden arra járó a kezébe veszi a hangszereket?
– Nem is az zavar, hogy összefogdossák őket, mert arra vannak. Viszont az ember füle elfárad idővel. De hát egy évben egyszer a Dobos Farsang erről szól. Aztán persze április végén a Ceglédi Dobos Gála is. Nekem az annyiból szimpatikusabb, hogy ott sokkal inkább részese vagyok a dolgoknak, sokkal több mindent látok-hallok, mert oldalról szinte az egész nagyszínpadra rálátok, itt pedig nem tudom elhagyni a standot. Nagy ritkán azért a Dózsában is be tudok osonni egy-két koncertre, de tényleg csak nagyon ritkán. Most például a Dörnyei Gabi és Horváth Kornél duójára mindenképpen be akarnék menni, annál is inkább, mivel a Gabit pályafutása kezdete óta figyelemmel kísérem, egy tőről fakadunk, Szegediek vagyunk mind a ketten, Horváth Kornélt pedig – nem tudom, van-e értelme ilyet mondani – Magyarország elsőszámú ütősének tartom.

BORLAI GERGŐ, fellépő
– Azt hiszem 96-ban játszottam itt először, azóta majdnem mindegyik farsangon itt vagyok. Engem is sokan itt ismertek meg, és én is itt találkoztam egy csomó jó dobossal, akik inspiráltak, meg sok tehetséges fiatallal is. Itt hallottam először Széll Tomit, Dörnyeit, Banai Szilárdot, a kis Kaszást (Kaszás Péter – A szerk.)

– Jövőre is jössz?
– Ez egy pozitív hely, belengi Gyuri bácsi (Martonosi György, a Dobos Farsang szervezője – A szerk.) szelleme. De nem tudom, jövök-e jövőre. Lehet, hogy Gyuri bácsi megölne, de egyre inkább azt látom, többek között a RitmusDepo fórumán is, hogy sokan már unják minden évben ugyanazt a fellépőt, én meg nem akarok kellemetlenséget okozni, és lehet, hogy legközelebb már nem vállalom a fellépést. Ráadásul a mi produkciónk Lukács Petával egy kiélezett előadás, viszont nem lehet minden évben kuriózumot hozni. Az ember nem fejlődik olyan gyorsan, hogy minden évben újjal és újjal álljon ez elé a dob-orientált közönség elé. De persze az is lehet, hogy Gyuri bácsi végül meggyőz…