Ötlettár

Az „Ötlettár” rovat előző részében a tizenhatodok szünetes képleteiből építkező átvezetések különböző variációival foglalkoztunk. Ezúttal is maradunk a szólisztikus játék témakörénél, de a változatosság kedvéért most nem szünetes tizenhatodokból, hanem folyamatos triolákból alkotunk filleket.

Célomhoz híven, a rovat cikkeiben továbbra is olyan anyagokkal szeretnék szolgálni, amelyek akár már a kezdő szint közelében is jól felhasználhatóak, ugyanakkor a haladóbbak számára is nyújtanak gyakorolnivalót. Jelen témánk, a folyamatos, váltottkezes triolák elosztása a dobokon is elsősorban azok számára lehet hasznos, akik a triolákkal eddig elsősorban olvasási, esetleg technikai gyakorlatok formájában találkoztak, életszerű felhasználásuk irányába azonban még nemigen tettek lépéseket, de mint látni fogjuk, az anyag magasabb szinten is jól felhasználható.

A mellékelt kottaanyag elosztási ötletei kivétel nélkül arra a legegyszerűbb, legáltalánosabban használt elosztási elvre épülnek, amikor az alaplüktetés egységei szerint váltunk dobot, tehát az egy-egy negyedre eső három triola hang azonos dobra kerül. A folyamatos, váltottkezes triolák elosztásainak a specialitása ebben az esetben az, hogy a taktus második és negyedik negyedére kerülő triolacsoport bal kézzel indul (balkezesek esetében persze minden fordítva), ezáltal egészen más irányú közlekedések valósíthatóak meg könnyedén, mint pl. a tizenhatodok elosztásakor, ahol a dobváltás mindig jobb kézzel történik. történik. Jó példa erre a 11. taktus „N”, a 12. taktus „Z” vagy a 13. taktus „X” irányú mozgáson alapuló elosztása.

A gyakorlás sorrendje a következő lehet: először gyakoroljuk magukban az elosztásokat, kivételesen egy kis menet közbeni gyorsítást is megengedve magunknak. Figyelem, a 3, 8, 9-ik elosztás kéttaktusos, itt az egész sor egyben gyakorlandó! Ha ily módon már végigjátszottuk a lapot, jöhet az életszerű felhasználás. A triola-elosztásokat is természetesen elsősorban filleknek használhatjuk, a triolás lüktetésű kíséretek elsősorban közepes és élénkebb tempóban használatos három fajtájával – rock-shuffle, shuffle, swing – együtt játszva, ezúttal is a szokásos három taktus kíséret-egy taktus fill körökben gyakorolva. Külön figyelmet kell fordítanunk a kíséretjátékból a fillekbe történő gördülékeny átmenetre, amely ez esetben nem annyira magától értetődő, mint a páros lüktetések esetében. Nézzük a kottapéldákat. Rock-shuffle jellegű kíséret esetében nincs gond, a kíséretrészben leütött utolsó lábcin negyed után bőven van időnk elindítani a szólisztikus részt (A kottapélda). Ha swing kísérethez kötjük a triola-elosztásokat, a kíséret fill előtti utolsó taktusában a ride-on már nem ütjük meg a swing-alap utolsó triola hangját (jobb kézzel tehát már az utolsó, negyedik negyednél megállunk), ha viszont az adott kíséretben az utolsó triolacsoport második vagy harmadik hangjára pergő (bal kéz) vagy nagydob ütés kerül, azt nyugodtan kijátszhatjuk, így lesz gördülékeny az átmenetünk (B kottapélda). Shuffle kíséret esetén a fill előtti utolsó taktusban a lábcinen szintén nem ütjük meg a legutolsó triola hangot, de hogy a shuffle pulzálás mégse törjön meg, ezt az ütést kiváltjuk egy bal kézzel a pergőn játszott könnyed árnyékhanggal (C kottapélda). Nincs erre szükség abban az esetben, ha az adott shuffle groove-ban az utolsó triola hangon nagydob szerepel, ekkor ezt megütjük, de fölötte már nem játszunk lábcint.

Ha a gyakorlásnak ezen a fázisán is túljutottunk, következő lépésként jól hangzó szólókat is összeállíthatunk. Az A, B, C, D rész négy-négy taktusát összekötve gördülékeny négytaktusos szólókat kapunk (ezeket felhasználhatjuk pl. swing „négyezés”-nél). Az A-B, B-C, C-D részt együtt játszva szólóink már nyolc taktus hosszúságúak lehetnek, végül a lap nyolc sorát folyamatosan lejátszva egy érdekes tizenhat taktusos triola szólóhoz jutunk.

A szólók összeállítása, begyakorlása már esetleg haladóbbak számára is feladatot jelenthet, aki azonban ezt is kirázza a kisujjából, máris hozzáláthat a lap taktusait dupla tempóban, tizenhatod- triolás felfogásban gyakorolni. Az így kapott filleket középtempós rock vagy funky kíséretekkel gyakorolhatjuk (ezeket játszhatjuk normál vagy „halftime shuffle” érzettel), ebben az esetben persze az eredetiben egytaktusos elosztás csak two beat fillként szerepel (D kottapélda), és a kéttaktusos triolaelosztások használhatók fel egésztaktusos tizenhatod-triolás fillnek.

Remélem, ezúttal is sikerült néhányotoknak hasznos ötletekkel szolgálni.

KOTTA 01.
KOTTA 02.