JAZZDOBOLÁS ÓRIÁSAI – Warren „Baby” Dodds Warren Baby Dodds [1898–1959]

Elérkeztünk sorozatunk befejező fejezetéhez, és nem véletlenül hagytam utoljára Warren „Baby” Dodds bemutatását, hiszen szinte minden neki köszönhető, ami a jazzdobolás mai formájának kialakulását megteremtette. Az Ő nevéhez fűződik, az ún. „sí-sapka” ride ritmus megszületése, amely azóta is a jazzes lüktetés alapeleme. Dodds alkalmazott először a sorok végén szólisztikus átvezetéseket, kitöltéseket. A kezdetek legnagyobb újítója volt, nevét mindenkinek ismernie kell!

Igazi karácsonyi ajándékként született Warren Dodds, 1898. december 24- én, New Orleansban. A környezet, amelyben gyermekéveit töltötte, szinte az anyatejjel együtt táplálta bele a kor zenei világát, amely az amerikai polgárháború katonazenei hangulatát tükrözte még azokban az években.

Dodds már igen fiatalon azokban a fúvószenekarokban játszott, melyek a temetési menet mögött haladva kísérték útjára a megboldogultat. Odafelé szomorúbb zenét játszottak, visszafelé menet viszont már vidámabb dallamok csendültek fel. Ekkor született meg a „Second Line” fogalom, amely az ún. „Streetbeats” stílust takarta, és Dodds az elsők közé tartozott, aki ezt a ritmusvilágot dobfelszerelésre adaptálta.

Tudnunk kell, hogy a dobfelszerelés abban az időben még teljesen más volt, mint manapság, így a Second Line Drumming stílusjegyei is az akkori hangszerparkhoz igazodtak. A hatalmas méretű nagydobon különböző kolompok, fadobok helyezkedtek el, melyet egy pergődob egészített ki. A cintányérok inkább effekt célokra szolgáltak és igen kis méretűek voltak. (Érdemes ellátogatni a Ceglédi Dobmúzeumba, ahol ezek a dobok megtekinthetők!)

Warren Dodds tizenhat éves koráig három tanárhoz járt, ahol főleg a rudimentek elsajátítása, és a zenei alapismeretek voltak előtérben, hiszen a nagy újítások a későbbi években az Ő nevéhez fűződnek majd! Tanárai, Louis Cotrell, Walter Brundy és Dave Perkins voltak. Tizenhat éves korában kezdődik el igazi karriere, mint dobos a „Willy Hightower’s American Star Band” tagjaként, amelyben az akkor divatos tánczenét játszotta a polkától a blues-ig.

1916-ban történik meg az a dobtörténeti csoda, amikor először hangzik fel a Jazz-Ride Patern Dodds keze alatt, húzott tremolókkal díszítve, először a pergődobon, majd a nagydob karikáján elosztva. Ekkor született a híres, ún. „Shimmy Beat”, más néven, „Second Line Groove”. (Aki erről a témakörről többet szeretne tudni, szerezze be Herlin Riley és J. Vidacovich „New Orleans Jazz and Second Line Drumming” könyveit és videóit.)

1918-ban nagy lehetőséget kapott Dodds, mert a köztudottan magas színvonalat képviselő Riverboats együttesek közül a Fata Marable zenekarhoz szerződhetett három évre. Ezek a hajók, nyártól télig közlekedtek folyamatosan a Mississippin, így New Orleans és St. Louis közönsége folyamatosan hallhatta játékukat.

Állandó hallgatója volt ezekben az években egy bizonyos Gene Krupa nevezetű úr, aki később Dodds inspirálására vált a kor legnépszerűbb dobosává. Érdekesség, hogy a zenekarban volt akkortájt egy fiatal trombitás, akit úgy hívtak, hogy Louis Armstrong…

Bizonyára kevesen tudjátok, hogy milyen körülmények között született meg a mai HI-HAT őse, no itt az alkalom, hogy erre fény derüljön. „Baby” Dodds játékmódjára a sokszínűség volt a jellemző, minden strófát más színekkel kísért, viszont bal lábával folyamatosan ütötte a negyedeket a padlón. E látvány hatására a koncerten jelen lévő fiatal Bill Ludwig, a legendás „Ludwig & Ludwig Drum Company” tulajdonosa, előállt az ötlettel, hogy szerkesszenek közösen egy összeüthető cintányérpárból álló pedált, ami el is készült Dodds irányításával, no így született meg az első lábcintányér, amely igen alacsony volt, és a „Low Boy” nevet viselte.

1921-ben Dodds leszáll a hajóról Louis Armstrong társaságában, és bátyjával együtt leszerződik a „Joe Oliver Band”-hez. Az együttes rövid idő után áttelepül a jazz új metropoliszába, Chicagóba. Itt új szelek fújnak, ide csoportosulnak a legjobb zenészek, és azok, akik új utakat keresnek. Egy idő után Dodds is új kihívásokat keres, és meg is találja Louis Armstrong, Jelly Roll Morton’s Red Hot Peppers együttesében, akikkel sokat stúdiózik, fantasztikus lemezeket készít. Befolyása a jazzdobolás formálásában, minden szakmai körben elismert ebben az időben.

1944-ben sok ajánlatot kap az RCA és a DECCA lemezcégektől, ekkor utazik New York-ba, ahol a Bunk Johnson zenekarával vesz fel lemezeket. Az egyre népszerűbb rádiós műsorokban állandó szereplő, főleg a „This Is Jazz” című műsorban szerepel sokszor, 1947 táján. Ebben az időben készíti el fantasztikus szólólemezét, amelyen dobszólók mellett, vele készült riportok is hallhatók. A lemez címe, amely már csak gyűjtőknél található, „B. D. Talking&Drums only”.

1949-ben Mezz Mezzrows együttesével Európában turnézik, nevezetesen Párizsban, ahol fantasztikus fogadtatásban részesítik, szinte „Istenként” kényeztetik. Ennek ellenére visszatér az USA-ba, ahol még abban az évben szívinfarktust kap, majd 1950-ben másodszor is. Egészségi állapota rohamosan romlik, csak egyszer-egyszer vállal fellépést. 1959 február 14-én meghal, úgy, hogy nem is tudott teljesen kibontakozni, hiszen még csak 61 éves volt.

„Baby” Dodds felszerelése: Ludwig dobok, Zildjian cintányérok.

Ezzel a cikkel egy időre lezárul a régi nagyságok bemutatása, és újabb sorozat indul az ötvenes évektől napjainkig. Remélem, hogy örömet okozhattam azzal, azzal, hogy megismertünk régi nagyságokat, hiszen nélkülük, ma szegényebbek lennénk.

Néhány lemez, amelyen hallható:
L. Armstrong; The Hot Five Seven
Vol. 2., 3. Columbia Rec.
Sidney Bechet; The Victor Session
Master Takes 1932–43,
Bluebird Rec.
Bunk Johnson; 1944 King Of The
Blues, American Music
Johnny Dodds; Blue Clarinet
Stomp, Bluebird.

Forrás: The Baby Dodds Story,
Louisana State Press