Alapütések [I.]

Ebben a rovatban elsősorban a pergődobra fogunk koncentrálni, de a gyakorlatokat megpróbáljuk a szerelésen is hasznosítani!

Mik is ezek az alapütések (rudiments)? Olyan ütéskombinációk, amelyeket elsősorban menetritmusok, indulók játszásához hoztak létre, de a kéztechnika fejlesztésén kívül izgalmas szóló motívumokat és kíséreteket alkothatunk belőlük. Az alapütéseket a menetdobolás fejlődése hozta létre. Számos ütéskombináció már az 1700-as évek óta használatos!

A mai alkalommal azt a hét ütéskombinációt ismerjük meg, amelyekből a többi alapütés áll. Az első alapütés a váltott kezes pergetés (single stroke roll). Természetesen nem kell mindig pergetésként játszanunk, többféle gyorsaságban használatos, ez a leggyakrabban használt ütéskombináció. Az 1. kottapélda a váltott kéz sebességének növelésére használható gyakorlatsor. Minden ütemet ismételhetünk többször! Olyan tempót válasszunk, amelyben még a harminckettedeket is görcsösség nélkül játsszuk! Inkább mindennap gyakoroljunk egy keveset, mint többet hosszabb kihagyásokkal! A technikai gyakorlatok olyanok a kezeinknek, mint pl. a fekvőtámaszok az izmainknak: fő a rendszeresség!

Az 1. példa alsó sorában a dupla ütéses pergetést (double stroke roll) vehetjük szemügyre. A második ütemben kissé körülményes a kézrend, előbb gyakoroljuk ki lassú tempóban, ne próbáljuk ezt az ütemet felületesen, „körülbelül” eljátszani! Ezt a „papa-mama” pergetést könnyebb gyorsabban játszani, mint a váltott kezes változatot, valamivel simábban szól, viszont nehezebb nagy hangerőn játszani.

A 2-tól az 5. példáig az ötütéses pergetés (five stroke roll) változatait tanulmányozhatjuk. Ugyanúgy, mint a többi gyakorlat esetében ezeket is többször gyakoroljuk, több tempóban és hangerőn.

A paradiddle (6. példa) a legegyszerűbb összetett kézrend. Összetett kézrendeken az olyan ütéskombinációkat értjük, amelyben váltott és kettős ütések azonos gyorsaságban fordulnak elő. A gyakorlatban négyféle hangsúlyvariáció szerepel: az első a hagyományos forma, a többi izgalmas hangzású, gyakran használt változat. Először a négyféle variációt gyakoroljuk külön-külön! A paradiddle rendkívül sokrétűen használható a szerelésen is.

Az egyes előke (flam) egy olyan színező ütésfajta, amelyben a két kéz majdnem egyszerre üti meg a dobot. A következő módon gyakoroljuk: emeljük a jobb kezünkkel a verőt majdnem függőleges helyzetbe, a balt tartsuk a dobbőr fölött 1-2 cm-re, majd egyidejűleg engedjük, hogy mindkét verő megüsse a dobot. A bal kezünk előbb éri a dobbőrt és egy halk hangot kapunk, majd szinte azonnal a jobb kezünk is üt, de mivel az ütés magasabbról indult, ezért egy hangosabb hangot kapunk. Az első hangot az előke díszítőhangjának, a másodikat a főhangnak nevezzük. Gyakoroljunk türelemmel, amíg szép „tra” hangzást nem kapunk. Ezután játsszuk az egyes előkét fordított kézrenddel is, majd a jobbos és a balos változatot váltva a 7. kottapélda szerint.

Ha nem egy, hanem két díszítőhangot játszunk a főhang elé, akkor kettes előkéről (drag) beszélünk. Gyakoroljuk türelemmel, hogy a hangzás „trrra” legyen, ezután térjünk rá a 8. kottapéldára.

A pergetések harmadik fajtája a „klasszikus”, vagy „cirkuszi” pergetés, angolul multiple bounce roll, vagy buzz roll, gyakran nevezik olaszosan tremolonak is. Ez a fajta pergetés a legsimább, egyenletesebb, de lehetetlen nagyon hangosan játszani! Először a jobb, majd a bal kezünkkel külön-külön próbáljunk pergetett ütéseket játszani a dobbőr szélén, közel a kávához, és törekedjünk arra, hogy a verők minél többet pattanjanak. A verőket szinte csak a fogáspontnál fogjuk (lsd. a Dobos Magazin első számát), a többi ujjunkkal kontrolláljuk a pergést. Kitartás! Hosszabb időt igényel a megfelelő arányú szorítás-eresztés kialakítása! Később gyakoroljuk a 9. kottapéldát! Rendszeresen! Ez fontos!

Remélem, hasznosnak találjátok a gyakorlatokat, sok „brrrr, de kellemes” pergetést és „paradiddléket” kívánok!

KOTTA LETÖLTÉSE