Egy különleges ütőhangszer: az ANKLUNG

A DJABE megalakulásakor (1995-ben) a zenekar vezetőjével, Égerházi Attilával művészi célul tűztük ki, hogy a zenei nyelvezetünk meghatározói az autentikus hangszerek lesznek. Közel 30 éves gyűjtőmunkám teljes repertoárjával igyekeztem ennek megfelelni. Bár a zenekar évről évre megjelenő hanghordozói időnként más stílust képviselnek, azt lehet mondani, hogy rajtuk a mai napig döntő szerepük van a világ minden tájáról származó ütő- és pengető hangszereknek.Zenekarunk féltett kincse, s egyben legkedveltebb hangszere az Indonéziából, Jáva szigetéről származó izgalmas bambusz csoda: az ANKLUNG.

Ez a hangszer nemcsak megjelenésében érdekes (kicsit emlékeztet a stílfűrészre), hanem hanghatásában is.

Az idiophone hangszerek családjába tartozik, s egymagában hozza létre a csörgő és a bambuszsíp szimbiózisát. A függőleges irányban hasított nádak tökéletesen hangoltak, felhangjuk a nyesett bambusz hangjának oktávja. Elkészítése nagy szakértelmet igényel. Az indonéz mesterek 5–6, akár 7 oktávban is képesek megmetszeni a nádakat. Az igazán érdekes skálákat 1/4–1/2 hangokra is elkészítik.

Égerházi Attila indonéziai útjáról hozott két érdekes Anklungot, melyet Xylophone- szerűen felfüggesztenek, és speciális gumiütőkkel szólaltatják meg őket. A keltett hanghatás is különleges: a merőlegesen ható hangoszlop az afrikai fekvődobokra emlékeztet. Ennek az ANKLUNGtípusnak ANKLUNG BAMBO a neve.

Miben rejlik kultikus ereje? A természettel szoros közelségben élő népek sajátja, hogy a környezetükben minden létező tárgyat, növényt lélekkel ruháznak fel, s ez az ősi intuíció az, amely megfejthetetlen titokként lebeg minden egzotikus hangszer körül. Magukban rejtik az emberi őstörténet minden drámai eseményét s örömét is egyben.

A természet hangszereinek aurája mindig mágikus erővel bír, s mintegy ledobja magáról az öncélú, művészieskedő hangszerhasználatot. Képzeljük el, ahogy a hegyek között csónakázó indonéz emberek az evező ritmusára megszólaltatják hangszereiket egyszerre nyolcan, tízen, párosával használva, s mindezt a hatást felerősítik a hegyek.

A színpadon ez a zenei hatás visszatükröződik. Hiába a zeneipart kísérő elképesztő technikai fejlettség, ezt a kollektív spirituális élményt, melynek az előadók és a nézők részeseivé válnak, a technika ki nem válthatja, csak magas színvonalú segítőtársa lehet.

Minden zenekar „csodabogara” az ütőhangszeres. Minden zeneszeretőt vonzanak a kiállított kütyük, és lessük, mikor melyik „fegyver” sül el, és mi az az érdekesség, amelyet magában hordoz. Természetesen a világ különböző országaiból származó, általánosnak számító ütőhangszerek már nálunk is megtalálhatók, illetve megrendelhetők, de egy „igazi” ütőhangszeres csak olyat gyűjt, vesz meg, készít vagy kitalál, amelyben egy kicsit az ő lelke is jelen van.

Nos, ez alól egy kivétel van… az ANKLUNG. Ezt a hangszert csak közösségben lehet méltóképpen megszólaltatni, s megadni neki a tiszteletet, hogy ezt a csodát minden zeneszerető és érző ember befogadja.

A legszebb pillanatok az előadók számára a nézőtérről csillogó arcok, melyek az öröm pillanatait sugározzák, és ünneppé teszik a zenét az emberi lélek számára.