ALAPOK NEM CSAK KEZDŐKNEK – SHUFFLE

A mostani alkalommal a shuffle ritmussal foglalkozunk, amelyet a blues, a rock, sőt még a jazz-zene is gyakran alkalmaz. A kottapéldákban elsősorban pop-rock zenei helyzetben alkalmazható példákat tanulmányozhatunk.

Érdekes tény, hogy a dobszerelés – és egyben a könnyűzene – történetében a shuffle korábban jelent meg, mint a napjainkban gyakrabban alkalmazott egyenletes nyolcados ritmusok. Ez utóbbiak a shuffle ritmusból jöttek létre. Érdemes megfigyelni a korai rock and roll felvételeken, hogy a dobosok swing vagy shuffle ritmust játszanak, de a gitár vagy a zongora egyenletes nyolcadokat. Ez a ritmikai kettősség a korai rock and roll jellgzetes, érdekes tulajdonsága. Két felvétel jutott most eszembe, amelyekben ezt megfigyelhetjük, az első Elvis Presley „Jailhouse Rock”, a másik Chuck Berry „Johnny Be Good” című száma. Ezeken kívül érdemes meghallgatni meghallgatni még Little Richard, Bill Haley, vagy Fats Domino több felvételét is.

A „Blueberry Hill” című szám Fats Domino-tól pl. egy shuffle, de a Beatles is ezt a ritmust alkalmazta pl. az „Eight Days A Week”,meg a „Help” című számokban, a Deep Purple a „Black Night” címűben, vagy, hogy egy magyar példát is említsek, hallgassuk meg pl. az LGT „Ő még csak most tizennégy” című számát, vagy szinte bármilyen gyorsabb blues felvételt, és ezek után nem marad homályban előttünk az, hogy hogyan is kell a ritmusnak megszólalnia. Még mielőtt tovább haladnánk, nem hagyhatom ki két népszerű jazz-shuffle címét sem: „Blues March” és „Moanin’”. Mindkettő az Art Blakey’s Jazz Messengers sikeres darabja volt, és napjainkban is hallhatjuk jazz zenészektől.

Ezek után vessünk egy pillantást a kottapéldáinkra! Mielőtt a tizennyolc ritmushoz hozzáfognánk, nagyon fontos, hogy a jobb kezünk ritmusát hibátlanul képesek legyünk játszani! Az agyunk a szünet utáni első hangot akarja első hangnak hallani, de ebben az esetben ez a jobb kezünk ritmusának harmadik hangja, ezért nagyon fontos, hogy valamilyen módon számoljuk a hangokat, hogy tudjuk: melyik az első, egészen addig a pontig, amíg meg nem szokjuk a ritmus hangzását.

A lábdob-variációk olyanok, mint amilyeneket egy nyolcados groove-ban játszanánk, csak minden második hang később, a triola harmadik hangján szólal meg. Az első példa a legegyszerűbb, a másodikat blues zenekarokban gyakran használhatjuk, az ötödik is nagyon gyakori, rendszerint a basszus is ugyanezt a ritmust játssza, a tizenötödiket és a tizennyolcadikat gyakran nevezik rock-shuffle-nak is, a klasszikus hard rock műfajban gyakran hallhatjuk. További variációkat alkothatunk még úgy is, hogy a jobb kezünkkel negyedeket játszunk.

Ezek után nézzünk néhány rövid fillt, amelyeket a shuffle ritmushoz játszhatunk. Az első hét példa kézrendje, hogy könnyű dolgunk legyen, BJB. A fill első hangját érdemes a pergődobon tartani, hiszen a jobb kezünk közvetlenül előtte még a lábcintányéron volt, viszont a kézrend JB részét bármelyik tamon vagy bármelyik kettőn üthetjük.

A 8. példával kezdődő sor kézrendje szintén BJB, néhány lehetőséget láthatunk a teljesség igénye nélkül, próbáljunk még ezeken kívül továbbiakat is alkotni! A 14–18. példák kézrendje JBB, a 19. utolsó hangját a lábdobon játsszuk, a kezeket játszhatjuk JB, vagy Bj kézrenddel bármelyik, vagy bármelyik két dobon. Az utolsó sor példáinak kézrendje JBJB, a leírt példákon kívül bármilyen olyan ötletet kipróbálhatunk, amelyet négy tizenhatoddal képesek vagyunk eljátszani.

Remélem, mindenki hasznosnak találja a fentieket, végül szeretném még az interneten saját honlapomra felhívni a figyelmet. A címe: www.korompayzsolt.hu. Következő alkalommal folytatjuk, addig is jó dobolást, sok sikert kívánok!

KOTTA 01.