Kassai László: Önvallomás

Új szerzőt köszönthetünk a Dobos Magazin műhelyében. Mivel Kassai László, a CRASH-dobstúdió vezetője először szerepel lapunk hasábjain, megkértük, hogy bemutatkozásul írjon néhány sort magáról és a mellékelt kottáról. Íme:

Dobos pályafutásomat éppen harminc éve, a hetvenes évek elején kezdtem. Hendrix, Cream, Deep Purple zenéken nőttem fel, ebből következően először természetesen különböző rock formációkban doboltam. Hamarosan az OSZK-stúdió növendéke lettem, ahol Portik Iván tanítványaként a profi zenészpályához akkoriban elengedhetetlen kategóriavizsgákra készültem fel. Két év tanulás után sikeresen vizsgáztam, 21 évesen „A” kategóriát szereztem. (Ez ma már nem sokat mond, de akkortájt komoly fegyverténynek számított). Felvettek a jazz-konzervatóriumba is, de hamarosan úgy láttam, hogy az itt megkövetelt kiegészítő „sportok” (szolfézs, zongora stb.) túl sok időt vesznek el a gyakorlástól, így fél év után inkább magánúton folytattam a tanulmányaimat Kovács Gyulánál.

A jazz iránti érdeklődésem nem szűnt meg, szerencsémre a hetvenes évek vége felé két és fél évig együtt játszhattam Garay Attilával, az akkoriban méltatlanul háttérbe szorított, manapság ismét megfelelően értékelt (ld. Garay Attila Énekverseny) kiemelkedő tudású jazz-zongoristával, akitől – a mai napig hiszem – a „swing”-ről, a jazzről többet tanultam, mintha ezt az időt a konzi falai között töltöttem volna. Sajnos a jazzből már ez idő tájt sem igen lehetett megélni, így némi kitérők után szinte törvényszerűen külföldi szerződések következtek.

Összességében nyolc és fél évet töltöttem Nyugat-Európában, először két évig Skandináviában szerepeltem (Dánia, Norvégia, Svédország, luxushajók), majd hat és fél évig Németországban játszottam. A mellékelt fotó ebből az időszakból való, a Magyarországra talán elsőként behozott SONOR SIGNATURE dobom társaságában.

A tanítás szinte a kezdetektől fogva érdekelt, így amikor 1995-ben végleg hazatértem, az itthon és külföldön szerzett tapasztalatok birtokában létrehoztam a CRASH-dobstúdiót. Azóta az aktív zenéléssel felhagyva csak a tanítással foglalkozom, évek óta mindig kb. 30 tanítványom van.

A tanítással töltött évek alatt a kezembe került a néhány hozzáférhető hazai és számos külföldi oktatóanyag, ennek kapcsán néhány módszertani következtetésre jutottam, melyekről hadd ejtsek szót. Az elmúlt évtizedekben megjelent általános dobiskolák java részére jellemző volt a klasszikus zenei oktatás módszertanából átvett, szerencsés esetben némi zenei tartalmat hordozó, de amúgy meglehetősen esetlegesen összeállított olvasógyakorlatok sora, vagy ötletszerű kíséretpéldák felsorolása. Ezek az iskolák is hasznosak voltak a maguk módján, de inkább „magolás”- szerű tanulást tettek lehetővé, a ritmikai összefüggések felismerésében, gyakorlásában nemigen segítettek. Az úgynevezett matematikai módszer „felfedezése” óta, ellenkező végletként manapság többen megelégszenek egy-egy téma matematikai lehetőségeinek puszta felsorolásával, ezzel viszont sok tanuló kellő tapasztalatok híján nem tud mit kezdeni. Az igazán használható oktatóanyag véleményem szerint valahol a kettő között van, ha lehetséges, magában foglalja az adott téma matematikai lehetőségeit, összefüggéseit, de a végeredmény mindig jól hangzó, kerek egész, zenei kell, hogy legyen. Az ilyen anyagok gyakorlása kettős haszonnal jár, egyrészt a jól begyakorolt részelemeket a tanuló kreatívan, más módon is kombinálni tudja, másrészt jól hangzó, a zenekari munkában azonnal felhasználható megoldásokhoz jut. A különböző témákhoz megpróbálok magam is ezzel a módszerrel közelíteni, erre talán példa lehet a mellékelt kottaanyag, a Fúziós shuffle.

A shuffle kíséretek elsősorban blues és rock&roll zenékben használt egyszerűbb formáit általában mindenki ismeri. Ezekre jellemző a pergő kiemelt „kettőnégy”- e, valamint a shuffle jobbkéz (lábcin) játékkal együtt mozgó nagydobjáték. A shuffle azonban további érdekes lehetőségeket rejt magában, ezeket az összetettebb megoldásokat már inkább half-time shuffle érzetű funky, vagy triolás lüktetésű funk és fúziós zenékben használhatjuk fel.

És most lássuk a kottát. Első lépésként érdekesebbé tehetjük kíséretünket a shuffle-jobbkézjáték két szélső triolahangja közé játszott nagydob vagy pergőütésekkel. Az első négy kíséret példa ennek a matematikai lehetőségeit sűríti magába, de itt még jellemző a pergőjáték „backbeat” pozíciója. Az 5. példától kezdődően – a tizenhatodos funk és fúziós kíséretekhez hasonlóan – megszűnik a nagydob „egy-három”, pergő „kettő-négy” alaphelyzet törvényszerűsége. Ezekben a kíséretekben szerepel az egy negyedre játszható összes (12 féle) triolás nagydob-pergő kombináció, de már szabadon, ugyanaz a figura tehát megjelenhet a taktus bármelyik „beat”- jén, az egyedüli szabály talán csak az, hogy a groove-ok nagydob indításúak legyenek. A végeredmény 12 izgalmas fúziós shuffle kíséret, sőt egy-egy sor két taktusa együtt játszva mindig két taktusos groove-ként is megállja a helyét. (Az ilyen jellegű kíséretekben nagyon fontos pergőjáték dinamikát külön nem jeleztem, az 1–4. groove-ban a pergő „kettő-négy”- re eső játéka hangsúlyos, a többi árnyékhang, a 2–4-től eltolt pergőütések (5–12 groove) már többféle módon hangsúlyozhatók, ez egyéni kísérletezés, ráérzés dol- 33 ga.) Mivel ezek a kíséretek nem is könynyűek, néhány tanács a gyakorláshoz. Első lépésként egyszerű negyedes jobbkézjátékkal (lábcin) játsszuk le a gyakorlandó groove-ot, hogy a nagydob-pergő ritmikát meghalljuk, megszokjuk. Ennél jóval nehezebb feladat ugyanezt a shuffle jobbkézjátékkal koordinálni, hogy ennek begyakorlását megkönnyítsük, második lépésként játsszuk a groove-ot egy taktusnyi egyszerű shuffle alapkísérettel váltogatva. Ha így már jól megy, játsszuk folyamatosan a fúziós kíséretet. Egy-egy sor begyakorlása után kössük össze a két taktust, ezt is gyakoroljuk először negyedes lábcinnel, azután a leírt módon.

A kíséretek a fentieken kívül a következő 4 utas változatokban is gyakorolhatók: 1. Jobb kéz Ride, bal láb 2–4 lábcin. 2. Jobb kéz Ride bell negyedek, bal láb 2–4 vagy negyedes lábcin.

Egy másik lehetőség, hogy megpróbáljuk a groove-okat lábcinemelésekkel színezni. Végül az 5, 7, 8, 9, 10-es kíséret a taktus közepén lévő pergőütés kihangsúlyozásával (a többi árnyékhang) half time shuffle feeling-gel is játszható (ebben az esetben ez persze csak egy fél taktusnyi groove).

Jó gyakorlást, jó szórakozást kívánok!