Doboktatás Amerikában

Az amerikai Modern Drummer, valamint a német Drums and Percussion és Sticks magazinok példáját követve végre megjelent az első dobos újság Magyarországon. Nagy örömmel fogadtam el a felkérést, hogy írjak az újdonsült szaklapnak. Mostani témakörnek az amerikai doboktatási rendszert választottam.1995 januárjában jutottam ki New Yorkba egy teljes kör ösztöndíj segítségével a Drummers Collective iskolába. Ez egy magániskola, amely a ’70-es évek elejétől működik. Nagyon alacsony a diákok létszáma, majdhogynem több tanár van, mint tanuló. Ez roppant előnyös, ugyanis viszonylag alacsony létszámú csoportos órák vannak, s így jobban oda tudnak figyelni minden egyes emberre. Ide gyakorlatilag bárki mehet tanulni, aki befizeti a tandíjat, ösztöndíjat viszont nagyon kevesen kapnak.

Az iskolában 10, egymástól elkülönített, és hangszigetelt stúdió mindegyikben két dobszerelés. Itt lehet gyakorolni a hét minden napján reggel 8 és este 11 között. tandíj, illetve ösztöndíj napi 4 óra gyakorlást biztosít az egyén által kiválasztott legszimpatikusabb stúdióban. Természetesen rendelkezésre áll cd-játszó, videó, kotta kazetta – minden mennyiségben. A csoportos órák hétfőtől péntekig, 13 és 18 óra között zajlanak. Különféle tanfolyamokra, szemeszterekre lehet jelentkezni, a legkezdőbb szinttől egészen a haladó-profi szintig. Én egy 12 hetes szemeszteren vettem részt; minden héten egy-egy különböző stílusirányzatot tanultunk. Ez alapvető különbség a hazai doboktatással szemben. Nálunk az iskolák inkább szakosodtak valamelyik irányba. Bizonyos dolgokra nagy hangsúlyt fektetnek (ami nem baj!), viszont bizonyos dolgokat egyáltalán nem tanítanak, ami azonban nagyon hiányzik. (Például afro-cuban, brazil, karibi zene, különválasztva!, new orleansi, secend line zene, mai modern fusion zene.) Itt minden héten mást tanultunk, volt rock, funk, swing, be-bop, post be-bop, (be-bop korszak utáni modern jazz) afro-cuban, brazil, afro-caribean, new orleans-i stílusok, fusion, odd time (páratlan), stúdió dobolás. Folyamatosan voltak mesterkurzusok is (Freddie Gruber, Dave Weckl, Steve Smith, Dennis Chambers, Jojo Mayer, Tony Williams). Az órarend a következő volt:

Hétfő: zenehallgatás, zeneelemzés az aktuális zenei stílusból (videók, hanganyagok)

Kedd: kották, különféle jelölések és értelmezések, rendszerek.

Szerda: A kották illetve groove-ok eljátszása, a stílusjegyek elsajátítása (hangsúlyozás, frazírozás, sound) természetesen a tanárok bemutatása után.

Csütörtök: ritmusszekció óra – a tanárok saját zenekaraik segítségével bemutatót tartanak, hogy az adott stílus, hogy néz ki a zenében.

Péntek: ugyanezzel a ritmusszekcióval (!) a diákok is eljátsszák az előző nap bemutatott számokat (Itt volt alkalmam játszani egy afro-cuban órán Lincoln Goines basszusgitárossal, egy fusion órán pedig Kip Reed-del (basszus) és Bob Quaranta-val zongora). Ők ketten többek közt Tania Maria és Herbie Mann zenészei is voltak.)

Természetesen a szemeszter végén mindenből vizsgát kellett tenni. A vizsgák az egész utolsó héten tartottak. Végezetül már csak annyit, hogy az egész iskola légköre rendkívül barátságos, közvetlen volt. Az ottani tanárok – akik a legnagyobbak között vannak nyilvántartva olyan segítőkészek és barátiak voltak, mintha már évek óta ismernénk egymást.

Egy pár név a tanárok közül: Kim Plainfield (Tania Maria), Zack Danziger (Nelson Rangell, Chuck Loeb, Michel Camillo), Jim Chapin, Bobby Sanabria.