Jazzdob Történeti Múzeum

30 éve elkötelezett híve vagyok a doboknak. A 60-as végén kezdtem el levelezni a világ vezető ütőhangszergyáraival. Néhány év alatt akkora anyag gyűlt össze, mely már egy összehasonlító, elemző munkára is módot nyújtott. Ez irányú kutatásaim első állomása az 1979-ben megrendezett „Dob története” kiállítás volt. Ez a kiállítás az afrikai doboktól, a harci, sámán, kisbíró dobokon keresztül az akkori legmodernebb elektromos dobszintetizátorokig mindent meg akart mutatni. 10 évvel később már beláttam, hogy az ütőhangszerek világa olyan gazdag, hogy alapos tanulmányozásához egy emberöltő is kevés, ezért kutatásaim tárgyát az utolsó száz évre összpontosítottam.Ennek összegzése volt második dobtörténeti kiállításom „Százéves a jazzdob 1890-1990” címmel, mely pontosan megjelölte az utat az elkövetkező évekre. Itt volt először szükség arra, hogy a történet bemutatásához század eleji öreg dobfelszereléseket szerezzek be. Sajnos nagyon kevés ép hangszer és dokumentum maradt a századforduló és a háború közötti időkből. Foglalkoztatott a gondolat, hogy ezeket össze kellene gyűjteni, restaurálni és közkinccsé tenni egy hangszermúzeum formájában.

Gyermekkoromban többször álmodtam arról, hogy egy ismeretetlen helyen állok. Az egyik irány visszafelé visz az időben: Chick Webb, Buddy Rich, Gene Krupa elfelejtett öreg dobfelszerelései tűnnek elő a pókháló alól. A terem másik vége a jövőbe vezet ahol látom milyen ötleteken dolgoznak a XXI. század hangszertervezői. Sok év telt el mire rájöttem, hogy ezt a helyet nem találhatom meg. Talán azért álmodom róla olyan sokszor, mert nekem kell megvalósítanom.

A múzeum egyrészt emléket állítana legendás hangszereknek, egykor élt híres dobosoknak és dobkészítő mestereknek, másrészt élő közege lenne az ütőhangszeres kultúra népszerűsítésének. Kamaratermének korszerű színpadán rendhagyó zeneórákat, ütőhangszeres bemutatókat, dobtörténeti előadást, videóvetítést tarthatunk. Könyvtára kutató jelleggel is működne, ahol több ezer katalógus, több száz kotta és szakkönyv, videó és CD áll a látogatók rendelkezésére dobos és ütőhangszeres témakörben.

1990-ben néhány dobfelszereléssel, öreg fotókkal, dobverő és lábgép gyűjteménnyel autó-garázsomban berendeztem egy házi múzeumot.

Az eseménynek gyorsan híre ment és a látogatók egymásnak adták át a kilincset. Az elmúlt 10 év alatt gyűjteményem európai mércével mérve is jelentős lett, melynek jó hírét vitték a házi múzeumban megfordult világhírű dobosok és hangszer gyárosok is. A helyzet megérett arra, hogy az eddig szűk réteg számára hozzáférhető magángyűjteményből nyilvánosan látogatható hangszermúzeum legyen.

Cegléd Város Önkormányzata a Dobmúzeum ügyét 1997-es döntésével egy 300 nm-es ingatlannal segítette elő. Az épület ideális helyen, Cegléd főterén áll, műemléki környezetben.

Az 1998-1999-es év az ingatlan rendbe hozásával, az új funkciók számára alkalmas építészeti kialakításával telt. Saját erőből és az üggyel együtt érző támogatók segítségével a múzeum technikailag elkészült. Megnyitását 2000. május elejére tervezzük.

Tegyünk egy képzeletbeli sétát a leendő Dobmúzeumban.

Belépve a kiállítótérbe tekintetünk egy vitrinre irányul, ahol az egyes földrészekre jellemző ütőhangszereket láthatjuk. Ezt régi katonai dobok követik, melyek alapul szolgáltak a mai dobfelszerelés kialakításához.

Szívmelengető látvány a két háború közötti időszak egyik legmarkánsabb hangszerkereskedőjének élethű üzletportál rekonstrukciója. A 20-as 30-as évek öreg dobfelszerelései, árjegyzékei, Történeti fotói Sternberg Ármin egykori üzletének kirakatában láthatók. Kovács Gyula tükrösen csillogó Asba dobfelszerelése sokaknak eszébe juttatja hogy a mester kizárólag cérnakesztyűben szerelt, de itt van az aranykeretes sötét szemüveg is mely annyira hozzá tartozott.

A legnagyobb magyar dobos után a világnagyság zseni Buddy Rich emlékhelye következik. Egykori szerelését egy nagyobb méretű fatestű Slingerland imitálja.

Az amerikai dobok bemutatóját két Ludwig folytatja. Az egyik egy klasszikus darab a 60-as évek végéről. Használója után, mint Ringo Starr modell vonult be a szakirodalomba. A másik már két felsőtamos krómacél testű, Roger Taylor a Queen dobosa használt ilyet. Továbbhaladva együtt láthatjuk Louie Bellsont és egy szép fehér gyöngyháztestű Rogers dobfelszerelést. A sort egy George Hayman zárja. Az 1968 és 1975 között készült Hayman dobokat nemcsak ritkaságuk de műszaki megoldásaik is legendás magasságokba emelték. Dubán Dezső az utolsó mohikán volt a magyarországi dobkészítő mesterek közül. Standján műhelyének részlete, szerszámai, öntőmintái láthatók egy általa készített eredeti dobfelszerelés körében.

Hogy mekkora utat tettek meg a pedálok mire a századfordulótól napjainkig elnyerték mai formájukat? Erre ka- punk választ a lábgépek fejlődését bemutató vitrinben, ahol a madzagos lábcintől az ősi duplázó pedálig minden megtalálható. Folytatva a nézelődést két régi Premier felszerelésben gyönyörködhetünk. Ezek voltak az első „nyugati” dobok, melyeket a Triál a 60-as évek végén az országba behozott.

De mit keresnek itt a szimfonikus zenekar ütőhangszerei? Mindössze annyit, hogy a jazz szinte minden hangszert megpróbált saját műfajába integrálni, így a nagyzenekari pergődobot és nagydobot, a gongot és az üstdobokat is. Az 1928-ban Drezdában készült pedálos timpani pár a gyűjtemény remek darabja.

A magyar kisipari dobkészítés háború utáni másik jelentős képviselője a Medveczky cég volt. Hat dobszerelést állítok ki pályafutásának különböző korszakaiból, közöttük Dán András és Nesztor Iván első hangszereit.

A német Sonor cég három modellje közül egy a színpadon kettő a kiállításban látható. A háromdarabos Sonor Star 1954-ben készült, a másik szerelés 1971-ben. A sarokban az olasz Caldironi és Meazzi gyárat két izgalmas Hollywood dob képviseli. Az egyiket valaha Max Roach-al reklámozták, ez egy alvázra szerelt keréken guruló modell, míg nagy testvére igazi színpadra termett primadonna 1972-ből.

A terem végében elhelyezett legnagyobb dobogón a török cintányérgyártás múltja és szerszámai elevenednek meg az egykori Isztambulból. Műhelyből kivett nyers darabokon követhetjük végig a Zildjian cintányérgyártás fázisait. Beállítottunk egy cintányér kovácsoló padot, melyen a látogatók is kipróbálhatják ezt a műveletet. Óriás vitrinben kapott helyet az első hangszerkísérletem a Turbo Designer. Tőle jobbra a gyakorlás, balra a hangolás eszközei láthatók. Több hazai és külföldi cég mutatkozik be dobverőivel, közöttük leggazdagabb anyaggal a texasi Pro-Mark.

A nagyteremből egy átjárón a kamaraterembe lépünk. Ennek egyik falán a kiállítás további remek darabokkal folytatódik: Istambul, Paiste, Sabian cintányérok, Pearl dobok, egy első generációs Simmons elektromos dob, és egy kis sarok a harangok számára.

A tárlatvezetés élő hangszeres bemutatóval ér véget, a kamaraterem korszerű technikával ellátott színpadán. Itt bármilyen dobos vendég azonnal munkához láthat, hiszen állandó hangszereink: egy Tama Superstar és egy balkezesre szerelt Sonor Hilite Exclusive dob megkörítve egy komplett LP percussion standdal – ezt lehetővé teszik. A zenehallgatás kényelmét 30 ülőhely biztosítja.

A Dobmúzeum felkészült arra is, hogy látgatói távozóban a vendégkönyvbe való bejegyzés után – megfelelő ajándéktárgyak közül tudjanak válogatni a recepción. recepción. Nemcsak kották, CD-k, videók, dobverők, dobos poszterek és képeslapok, de a Ferenci-pince jóvoltából a múzeum saját címkéjével ellátott Szekszárdi bikavér is kapható lesz.

Bízom benne, hogy aki megfordul nálunk jó hírét viszi a Dobmúzeumnak és hamarosan újra ellátogat hozzánk.