Level 8.

Már rutinosan érkeztünk Győrbe, ahol idén nyolcadik alkalommal rendezték meg a nemzetközi ütősfesztivált. A mérleg ingadozott, de végül most is pozitívra jött ki. Riport, fotók és sok videó itt!Ma aki zenei fesztivál szervezésébe kezd, az a lehetetlennel dacol, több napos, hangszerspecifikus és vidéki fesztivál esetében pedig már Level 8-ról beszélhetünk. Már csak ezért is szívderítő, hogy Győrben nyolcadik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Ütős Fesztivált, mely mostanra nem csak a pezsgő klasszikus ütős életéről híres város, hanem egész Magyarország egyik legfontosabb ritmuseseményévé nőtte ki magát.

A RitmusDepo szeret Győrbe járni, ezt kár is lenne tagadni, és ez csak részben a fenti okoknak köszönhető. A legnyomósabb érv, hogy a vidéki fesztiválnak páratlan atmoszférája van. Az elmúlt három évben volt időnk azon agyalni, miért is van ez így – és most tekintsünk el Győr szépségeitől és gasztronómiai értékeitől. Nyilván egész mások a programszervezés szempontjai egy 130 ezres kisvárosban, ahol ráadásul inkább a klasszikus ütőzésnek vannak nagy hagyományai. A kétszintes Richter Termet csak úgy lehet évről évre megtölteni, ha mindenkinek adunk valamit: parádédobolást az utca emberének, ifjú helyi tehetségeket a rokonságnak, „mindent a kéznek” hangszerkiállítást a legkisebbeknek, jól csengő zenészneveket az ínyenceknek, minden műfajban. A gazdag kínálatot pedig idén workshop tetézte, a szakmabeliek legnagyobb örömére.

De ne rohanjunk ennyire előre, bár illene, mivel alapos késésben vagyunk. A Richter aulája este fél 8-kor már üres, csak két, a realitással dacoló kiállító, Gusztavito és Veiger őrzi portékáját magányosan. Odabent már lement a Tam-tam parádé, sőt, már a Liszt Ferenc Zeneiskolásokat is megtapsolták, és épp a mindig kíváncsi tekintetű Váray László ad nyugis és üdítő koncertet tanítványaival, mikor betoppanunk. Vibrafon-Mozartra a legjobb akklimatizálódni. VIDEÓ: Váray László és növendékei

Ám épp amikor már kezdenénk otthon érezni magunkat, lép a színpadra a Vasvári String Trio és Bernard Maseli, és a lengyel vibrafonista reményteljes elektrovibrafon szólója után kérlelhetetlenül eljő az ásítás ideje. Az nem is kérdéses, hogy valami nagyon hiányzik ebből a zenéből ahhoz, hogy megüsse az élvezhetőség fokát. Esetleg egy jó dobos, de talán még úgy sem, hiába Maseli loboncos lelkesedése. Szünet. VIDEÓ: String Trio és Bernard Maseli

A Győri Ütőegyüttes gyakorlatilag előröl kezdheti a hangulatépítést, de a precízen felolvasott kortárs és afrikai ritmusok most inkább csak a fegyelmet és a technikai képzettséget hirdetik, nem pedig a zene szeretetét. Az Egy kis malac röf-röf-röf ütőhangszerekkel kísért néptánckabaréja azonban most is érdekes színt hoz a produkcióba, így lelkesen kanyarodunk a következő program elé. VIDEÓ: Győri Ütőegyüttes

Lantos Zoltán és Horváth Kornél duóját megszámlálhatatlan alkalommal hallottuk már, de a két kitűnő muzsikus egyszerűen képtelen hibázni. Nem úgy a hangtechnikusok, akik idén nem álltak a helyzet magaslatán. A hegedűs és az ütős ennek ellenére ad felejthetetlen koncertet, ki tudja hanyadszor. Olyasfajta zenei egymásra találás ez, melyre teljes életművet lehetne építeni, még szerencse, hogy Horváth és Lantos erre nincs rászorulva, ők most is örömből zenélnek.  VIDEÓ: Lantos Zoltán és Horváth Kornél 01. 02.

Ehhez az örömhöz kíván csatlakozni a mindig mosolygó Balogh Kálmán és az ő Gipsy Cimbalom Bandje. A főleg az amerikai jazz, bebop és swing táptalajából szétburjánzó cigányzene kitűnő mulatság lenne, ha a vidám hangok nem hullanának le a koncertterem elhasznált, késő esti levegőjében, mint az őszi legyek. Erről a legkevésbé sem Baloghék tehetnek, de nyilván ők is nagyobb elánnal zenélnének egy csapat táncoló, csujogató, borlögybölő duhajnak, mint egy teremnyi, székében darvadozó, kitartó zenebarátnak. Nem is kárhoztatjuk ezért őket, jönnek még a Kálmánék a mi utcánkba. VIDEÓ: Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band

Másnapi délutáni szokásos győri sétánkkor Tam-Tam dobparádét hoz felénk a szél, és ismét úrrá lesz rajtunk a fesztiválhangulat. Átbattyogunk hát a Rómer Házba, ahol hamarosan Tom Brechtlein tart underground workshopot. Addig a közeli Széchenyi téren sütkérezünk. A Chick Coreával, Wayne Shorterrel és Al di Meolával is együttmuzsikáló dobfenomén igazi szolgálatkész bohócegyéniség, aki a timestreching és a zárt- és nyitott pergőhangok technikája kapcsán bármiről és bárkiről elsztorizgat, élvezet hallgatni. Más kérdés, hogy workshopján sok újat nem kapnak az egybegyűltek, de talán majd esti fellépésén kiderül a tuti. VÍDEÓ: Brechtlein kurzus 01. 02. 03.

Tanulva előző napi késésünkből, ma már fél hétkor a fesztiválhelyszínre sietünk, de nem vagyunk ezzel egyedül. Hollósi Laciék Ritmusállomásának folyosói ütősprodukcióját már csak a Richter lépcsőjéről tudjuk szemlélni, akkora a tömeg az aulában. De amint megnyílik a koncertterem ajtaja, kicsik és nagyok egyszerre tódulnak be rajta, hogy megcsodálják Vaszijlovics Donyec négysoros xilofon tudományát. A különleges hangszer leginkább az orosz báb- és mesefilmek világát idézi, de a mester olyan koncentrált komolysággal és profizmussal adja elő zongorakíséretes darabjait, hogy még a legvaskalaposabb szakmabelieket is leveszi a lábáról. VIDEÓ: Vasziljovics Donyec, Ritmusállomás Dobiskola Ütőegyüttese

A következő produkciót már bizalommal várjuk, elvégre a debreceni Talamba Ütőegyüttes eddig sosem okozott nekünk csalódást. A már ismert számok mellett meglepő színfolt a Kövek játéka, melyben a színpad hangszererdejében sétáló zenészek kisebb-nagyobb kavicsokon muzsikálnak a maguk és a mi boldogságunkra. Most is megállapítható, hogy az a fajta zenei alázat, vidámság és kreatív erő, amivel a Talamba tagjai klasszikus vagy épp ősi hangszereikhez nyúlnak, nem ismer határokat, mint ahogy a produkciót követő taps sem, és mi egyből kikérünk „még egy jóféle kókuszpálinkát”. VIDEÓ: Talamba Ütősegyüttes 01. 02.

A magyar származású, Amerikában élő Tommy Vig együttesének jazz-sztenderd produkciójáról nem áll módunkban hiteles beszámolót adni. Helyettünk beszéljenek a képek és videók, addig mi kisettenkedünk az első sorból, kitöröljük a könnyeket a szemünk sarkából és felhajtunk… nem, sajnos nem egy jóféle kókuszpálinkát, hanem egy pacsuli Unicumot. VIDEÓ: Tommy Víg, Életépek

Az élmény hatására az utolsó sorokba húzódunk vissza, onnan hallgatjuk meg a 8. Győri Nemzetközi Ütős Fesztivál utolsó fellépőjét, a Fusio Groupot. Mit mondjak, ennél azért pregnánsabb befejezést is el tudok képzelni egy ilyen sokszínű fesztiválnak, de a szemek lecsukódását tudjuk most be a kései órának és a hátsó sorokban uralkodó jótékony félhomálynak. Legközelebb csak akkor pillantok fel ismét, mikor a dobok mögött Szendőfi Pétert Tom Brechtlein váltja. Az amerikai ritmuslegenda egy szempillantás alatt belakja a színpadot, kolomppal díszített, húzós dobolásából pedig a magyar zenésztársak is új erőt merítenek. Még két jó számot megvárunk, aztán távozásba lépünk. Az idei győri mérleg sokszor billegett, de végül most is pozitívra jött ki, ami – lássuk be – nem kis eredmény a Level 8-on. Jövőre vajon sikerül új pályára lépni?

close

Hírlevél

Értesülj a legújabb tesztekről, interjúkról és kedvezményekről.

Dobosoktól - Dobosoknak