A Jazzdobolás története, gyakorlata I.rész

Reményeink szerint az első számunkat annyian megvették, hogy lehetőség nyílik a további Dobos Magazinok megjelenésére, tehát bátran belevághatok a fenti című sorozat első részébe. A jazz és a latin alapérzetének jelen kell lenni bármilyen műfajú zenében, ezért e műfajok megismerése, játékmódjuk elsajátítása alaptétel. A teljesség igénye nélkül rövid történeti áttekintés segítségével ismerkedünk az évszázad nagy egyéniségeivel, akiknek sokat köszönhetünk abban, hogy ma már Dave Weckl-t és „Tain” Watts-ot hallgathatunk! Ha egy műfajt meg akarunk szeretni vagy megismerni, akkor minden esetben vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez ezt tesszük m is ez alkalommal.A jazzről, mint műfajról a XIX. század végétől beszélhetünk. A „jazz” szó eredete: 1860 észak-amerikai kifejezés: „jasm” , melynek jelentése: izgalom, lelkesedés, lendület, mint ige: vadászni, izgalomba jönni, lelkesedni. A „jasm” kifejezés átalakul „jazz” főnévvé. Mint ige szóösszetételben: „jazz up”, – vidám hangulatba kerülni. A szó első alkalommal 1915-ben tűnik fel zenekarral kapcsolatban Tom Brown fehérekből álló együttesét „Tom Brown’s Dixieland Jass Band”-nek hívták. (Mindez Chicagóban és nem New Orleansban!)

New Orleans, a kezdet
A XIX. század végén a polgárháború befejeződésével sok a katonazenekar, divatzenévé válik.

Lakosság: főleg francia, spanyol, tehát nyitottabbak a volt rabszolgák, a nyugat-afrikaiak zenei kultúrájának befogadására, mint a germánok, akik a merev európai klasszikus zenét őrizték.

A fekete-fehér zenei kultúra szintéziséből származtatható a jazz kialakulása.

A néger folklór Dél-Amerikában
Ellentétben az északi fehérek merev európaiságával, délen a feketék megőrizhették hagyományaikat, vallási szertartásaikba saját zenei kultúrájukat építették be. Másik kedvező körülmény: spanyol és portugál fehér lakosság népzenéje nem hasonlítható a merev germán zenéhez. Ritmusvilága gazdag.

Spanyol zene: arab-afrikai ráhatás. Dél-Amerikában a fehér-fekete szintézis lehetővé tette egy ritmus-centrikus, főleg ütőhangszeres zene kifejlődését. Északon: gospel, spirituálé (énekelt zene), fehér ráhatás. Délen: ősi ritmusokra épülő hangszeres + énekes zene.



Katonazene északon
1865, polgárháború vége. Sok hangszer kerül a négerekhez. Trombita »oboa, klarinét»dob»posaun»tuba. Street band»marching band. Európai eredetűek a dallamok, majd belép a ballada és a spirituálé, munkadal, blues. (Fehér»fekete szintézis)

Ragtime
Melódia, tonalitás, forma, harmónia: európai ritmus, hangsúlyozás: néger vonások (részben).

Kb. 1900-ig, amíg az 1894-ben Dee Dee Chandler által feltalált kezdetleges lábpedál el nem terjedt, két dobos játszott a zenekarokban, egyik pergődobon, a másik nagydobon, természetesen kézzel. A jazz őskorának dobosainak játéka a katonazenében alkalmazott rudimentsekre épült.

A dob szerepe kizárólag a kíséretre korlátozódott a new-orleansi stílusban. Az első szólisztikus elemek és a folyamatos „négy” használta cintányéron 1920-ban Baby Dodds nevéhez fűződik. Ekkor terjed New Orleansból a jazz, főleg Chicago irányába. Most figyeljünk meg egy-két „ős-groove”-t, melyek jellemezték az akkori játékmódot. Bevezetőnek egy rövid áttekintés a dinamikai súlyok elhelyezkedéséről a különböző korokban.


William „Chick” Webb

1907-ben született Buddy Rich, Gene Krupa, Dave Tough, Jo Jones, Sid Catlett, tehát a 40-es évek és a jazzdobolás nagy úttörőinek közös ideálja, Chick Webb. Nevéhez fűződik a rudiments-ek szerelésre történő átvitele. Korát megelőző technikával és hihetetlen lábtechnikával rendelkezett.

Ezzel elérkeztünk a swing korszakhoz és bebophoz, tehát azokhoz az évekhez, melyekből ma is táplálkozik a jazz. 1940-től születtek azok a standard jazz művek, melyek ma is népszerűek és a világ minden táján hallhatóak.

A swing jellemzői: tányéron a hagyományos ride -ritmusok és azok variációi, lábdobon négyek, hi-hat. 2–4-ek, pergőn és a tomokon különböző ritmikák.

Gene Krupa

A swing korszak nagy „showmanja” volt Gene Krupa, akit az átlagemberek is ismertek világszerte. Rudimentsekre és hangsúlyokra épülő egyéni játéka ma is sok követőre talál.

Buddy Rich – Louis Bellson a nagy fehér hármas másik két tagja, akik valójában sokkal technikásabbak voltak, mint Krupa. 1909-ben született Chicagóban. 1929-ben New Yorkba költözik, ahol nagy hatással van rá Chick Webb. 1935- től tagja a Benny Goodman zenekarnak, híres szólója hallható a Sing Sing Sing lemezen, melyet a legendás Carnegie Hallban tartott koncerten játszott. Tagja a Benny Goodman Quartettnek is ebben az időben. 1938-ban megszervezi saját zenekarát. 1943-ban Tommy Dorsey Big-Band. 1944–51-ig ismét saját zenekar, kisebb sikerrel. 54-ben Cozy Cole társaságában megnyitja dobiskoláját, de nincs elég türelme a tanításhoz (heti 150 tanítvány!) Az ötvenes években csak Combókban lép fel. Filmszerepeket vállal. Turnék közösen Buddy Rich társaságában. A hatvanas évek végétől egészségi állapota jelentősen megromlott. 1973. október 16- án hal meg vérrákban.

Játékának jellemzői: kevés ride, főleg a dobokat használta, lábdobon általában folyamatosan hozta a négyet.

1946-ban trióval vette fel a híres Dark Eyes nótát, melyből egy részletet láthattok a 28–29. oldalon. A három legjobb jazzfelvételhez sorolták 1946-ban. A hetedik sortól tipikus Krupa stílusú szólórész van, jobb kéz folyamatosan a balkézben tartott verőn játszik.