Kreatív oldalak

Ennek a rovatnak az a célja, hogy minden számban más, érdekes lehetőségeket mutasson be, amelyekkel változatosabbá tehetjük játékunkat. A mostani legelső alkalommal egy valószínűleg majdnem mindenki által ismert figura a „jobb, bal, láb” triola lehetőségeit vesszük szemügyre.Az első lépés természetesen az, hogy magát a figurát több tempóban biztosan, pontosan képesek legyünk játszani. Érdemes gyakorolni csak pergő- és lábdobon, több tempóban, vagy akár lassítva-gyorsítva-visszalassítva is. A következő gyakorlatokat játsszuk el mint egy ütemes filleket, vagy két gyakorlatot összekapcsolva mint két ütemes filleket, és természetesen 4 ütemet is összekapcsolhatunk.

Az 1. kottapélda azt az esetet mutatja be, amikor a két kezünk egyszerre mindig egy dobra üt. Mivel a figura, amit felhasználunk, tartalmaz egy lábdob ütést, amely alatt nem játszunk a kezeinkkel, ezáltal könnyű a kezeinket a szerelésen bármely irányba mozgatni, így könnyen elkerülhető a gyakori pergő-felső tomközépső tom-álló tom osztás.

A 2. példában a bal kezünket a felső tomra helyezzük, a jobb kezünk pedig szabadon üthet bármelyik dobra. A 3. példa ennek fordítottja, a jobb kéz az álló tomot üti, és a bal kéz mozog szabadon.

A 4. példa egy „fel–le” mozdulatsort mutat be. Először az álló tomon a jobb kezünk, majd a pergődobon a bal kezünk üt, majd a lábdob ütés alatt a két kezünket a két felső tomra helyezzük és ezeken végezzük el a következő két ütést, majd a lábdob ütése alatt visszatérünk az álló tomra és a pergőre, így jön létre a „fel-le” mozdulatsor.

Természetesen nem csak fel és le mozgathatjuk a kezeinket, hanem pl.: jobbra-balra is. Ilyen lehetőséget mutat be az 5. példa. Először a pergőt és felső tomot ütjük, majd az álló és középső tomot. A 6. példa a két mozdulatsor kombinációja, először „lentről-fel”, majd „balról-jobbra”. Türelemmel gyakoroljuk!

A 7. példa is a „fentről le” mozdulatsorra épül. Először a két kéz egy dobon, a felső tomon üt, majd „lent” két dobon az álló tomon és a pergőn, ezután „fent” a két tomon, majd „lent” egy dobon, az álló tomon.

A 8. példa a „le–fel” és a „jobbra–balra” mozdulatsorok kombinációja. A jobb kéz az álló tom és a pergődob („jobbrabalra”), a bal kéz a pergődob és a felső tom („fel-le”) között mozog.

Természetesen a kezeinkkel nem csak a dobokra üthetünk, hanem a cintányérokra is. A 9. példában a jobb kezünk a pergőt és a ride tányér kupoláját, a bal kezünk a pergőt és a zárt lábcintányért üti. Az ilyen, lábdob alátámasztást nélkülöző cintányérütéseket tartalmazó figurák kevésbé szólnak „bombasztikusan”, nem minden stílusban keltenek kedvező benyomást, pl.: blues vagy rock zenébe kevésbé illeszkednek, viszont jazz vagy fusion stílusban rendkívül színesen, érdekesen hatnak!

Nagyon lényeges, hogy bármelyik példánkat, vagy bármilyen általunk ismert, vagy kedvenc motívumunkat csak akkor játsszuk, ha azt a zenei közeg lehetővé teszi! Ne erőltessük a dolgokat, fontos a „diszkréció”.

Viszont ha lehetőségünk van „indiszkrétnek” lenni, akkor bátran alkalmazhatjuk a további variációkat is!

A 10. példában a jobb kéz a középső tomot és a jobb beütő tányért, a bal kéz a felső tomot és a bal beütő tányért üti. Ehhez hasonló a 11. példa, de mindkét kéz az álló tom és a beütő tányérok között mozog. Látványnak sem rossz!

A 12. és a 13. példa két „keresztütés” változat. Először a kezek az álló tomon és a pergőn játszanak, majd a jobb kéz a felső tomon, a bal kéz a jobb alatt az alsó tomon játszik. Ezután visszatérünk a kiinduló pozícióba, majd a jobb kéz a pergőn, a bal pedig a jobb kéz fölött üti meg az álló tomot. A 14. példa ehhez nagyon hasonló, de mivel a kezek a lábcintányéron is játszanak, ezért nagyobb mozdulatokat kell tennünk. Mindkét példa használatával látványosabbá tehetjük játékunkat!

A mozdulatsorok után nézzünk ritmikai variációkat! A 14. példában a „jobbbal- láb” triola a lábbal kezdődik, azaz „láb-jobb-bal” triola lesz belőle. Alkalmazzuk rá az előző gyakorlatok osztáskombinációit, játsszuk el mint fill-t!

A következő példákban az eddig ismertetett két triolát kombináljuk egymással. A példákban csak pergő- és lábdob szerepel, de nagyon fontos, hogy kísérletezzünk többféle osztáskombinációval!

A 15. példában egymás után következik a kétféle triola: jobb-bal-láb – lábjobb- bal. A 16. példa ennek fordítottja: láb-jobb-bal – jobb-bal-láb. A 17. példában két „jobb-bal-láb” után következik a két „láb-jobb-bal”. Ezek után a gyakorlatok után próbáljunk ötletszerűen kombinációkat kitalálni, improvizálni! A létrejövő szólókombinációk nagyon komplexnek hathatnak, a hallgatóban azt az érzetet kelthetik, mintha sokkal bonyolultabb dolgokat játszanánk, mint ami valójában történik!

A 18. példa egy úgynevezett „polimetrikus fázis”. Polimetrián azt értjük, amikor egy ütemnemen (jelen esetben 4/4) belül eltérő ütemnem (jelen esetben 3/4 és 2/4) érzetét keltjük. Az első fázisban próbáljuk lejátszani a gyakorlatot, majd ha ez hibák nélkül megy kíséreljük meg „hallani” az eltérő ütemnemeket. Segít, ha úgy számolunk: egykét- há-egy-két-há-egy-két. Megpróbálkozhatunk eltérő metrikus osztásokkal is. (Pl.: 2/4-3/4-3/4 vagy 3/4-2/4-3/4) vagy akár 4 ütemes fázisokkal is (nagyon érdekes pl. a 3/4-3/4-3/4-3/4- 2/4-2/4)! Csak akkor próbáljunk ilyen elemek használatával improvizálni, ha már hibátlanul játsszuk a gyakorlatokat! Nagyon sokat segít a metronóm, vagy dobgép használata! Állítsuk be úgy, hogy az ütem első negyedét valamilyen módon jelezze (Csengetéssel, taps hangszínnel, vagy bármivel, amit könynyedén hallunk) és próbáljunk improvizálni az eddig megismertek felhasználásával. Érdemes 2 ütem kíséret – 2 ütem szóló és 4 ütem kíséret – 4 ütem szóló felépítéssel kezdeni.

A 19. példától kezdődően az eddigi triola kombinációkat egy harmadik kézrenddel, a „jobb-bal-bal” triolával bővítjük. A 19. példában a jobb-bal-láb triolát követi a jobb-bal-bal. Alkalmazzuk az eddigi osztáskombinációkat, de a „balbal” kézrendet tartsuk a pergőn és üssük rendkívül halkan!

A 20. példa a 19. fordítottja a jobb-balbal- t követi a jobb-bal-láb. A 21. példa a 18-ra hasonlít, de a láb-jobb-bal triola helyett a jobb-bal-bal szerepel benne.

A 22. és a 23. példában az előzőek alapján a láb-jobb-bal és a jobb-bal-bal triola elemek kombinációi szerepelnek.

A 24. példa az eddig szereplő 3/4- 3/4-2/4 fázis egy további változata: egy kb. láb-jobb-bal és két db jobb-bal-bal alkotja a 3/4-es fázist és egy db lábjobb- bal, egy db jobb-bal-bal alkotja a 2/4-es fázist.

Most pedig váltsunk tizenhatodokra! Kezdjük kis matematikával: ha egy negyed alatt négy tizenhatodot játszunk, akkor három negyed alatt tizenkettőt. Ezt a tizenkét hangot eljátszhatjuk úgy, hogy négyszer játsszuk el a „jobb-balláb” motívumot. Ez szerepel a 25. példában úgy, hogy a negyedik negyedben négy tizenhatodot játszunk váltott kézzel. Gyakoroljuk türelemmel, ha már hiba nélkül megy, nézzük a lehetőségeket!

Kezdjük azzal, hogy miként játszhatjuk el ezt a motívumunkat, mint kíséretet. A 26. példában a jobb kezünk a lábcintányéron, a bal kezünk a pergőn játszik. A pergődobot nagyon halkan üssük, 1 cm magasságról! (Amire már azt mondanánk, hogy ez most már tényleg nagyon halk, attól is halkabban!)

Ahhoz, hogy az eddigi motívum tényleg kíséret legyen, szükségünk van hangsúlyos pergődob ütésekre is. Ezek legtöbbször az ütem 2. és 4. negyedére esnek. Ilyen variáció a 27. példa. A második negyedet a bal kezünkkel hangsúlyozzuk, a negyedik negyedre a jobb kezünket lehozzuk a lábcintányérról és a pergőn ütünk. Az ilyen jellegű kíséretet, ahol a kezeink és a lábaink nem ütnek együtt, lineáris kíséretnek nevezzük.

A 28. példában a 4. negyed harmadik hangján lévő ütést a felemelt lábcintányéron játsszuk el, amit az ütem első hangján zárunk. Próbáljuk bármelyik lábcintányér ütést nyitott lábcinen játszani!

A 29. példában a jobb kezünkkel nem csak a lábcinen, hanem a tomokon is játszunk, így a kíséreten belül egy tom dallam is megjelenik. Próbáljunk ki más tom variációkat is!

A 30. példa kiinduló pontjául Harvey Mason a „Chameleon” című Herbie Hancock számban játszott kísérete szolgált. Ebben a kíséretben a 2. negyedre játszott pergődob ütést Harvey Mason „megelőlegezte” úgy, hogy egy tizenhatoddal korábban, az első negyed utolsó tizenhatodán ütötte. (Érdemes megszerezni az eredeti felvételt, megéri végighallgatni!) Az első negyed utolsó hangjára eső ütést a jobb kezünkkel ütjük!

A 31. példa is egy híres groove-ra épül. James Brown „Cold Sweat” című számának kíséretében a dobos, Clyde Stubblefield a második negyedre eső pergődob ütést egy nyolcaddal „hátratolta”. (Szintén érdemes meghallgatni a felvételt!) Kíséretünkben a „kettőt”-re ütött hangot, hasonlóan az előzőekhez, ismét a jobb kézzel ütjük meg.

A 32. példában a hangszínek változnak. A jobb kezünk a ride tányér kupoláján és a négyet a pergőn, bal kezünk a „kettőt” a pergőn, a többi ütést a lábcintányéron játssza.

A 33. példában egy technikai elem, a „double stroke roll”, magyarul a „dupla ütéses pergetés”, vagy „papa-mama” használatával színesítjük a kíséretünket. Kedvenc hasonlatommal élve: a „papa-mama” olyan a dobolásban, mint rántás a levesben: sűrűbbé teszi. Megpróbálhatjuk a játszott hangjainkat itt sűrűbbé tenni, (természetesen csak mértékkel, és sosem a muzikalitás rovására!). A példa bizonyos hangokat „megdupláz”, azaz tizenhatodokat „papa- mama” harminckettedekkel helyettesít. Az ilyen díszítések játszásához nagyon fontos, hogy képesek legyünk a dupla ütéseket tisztán, pontosan játszani! Játszhatunk dupla ütéseket a lábdobon is, ilyen a 34. példa. Csiszolt, pontos lábtechnikát igényel! A 35. példában a „kettő-négy” kivételével minden hangot megdupláztunk. Ez a kíséret igen „sűrű”, mértékkel alkalmazzuk!

A 36. példában a „fel-le” mozdulatsort használjuk, a 37-ben keresztütéseket játszunk: a jobb kéz lábcintányér ütése utáni hangot a bal kezünk a jobb alatt játssza az álló tomon. A 38. példában a pergődob ütéseket megduplázzuk, a 39-ben a lábdob ütéssel duplák. Játszhatjuk ezeket az ütéseket dupla pedállal is!

Az utolsó példában minden eddigi előfordul, duplázott hangok lábcinen, pergőn és lábdobon, ütések a cintányér kupoláján. Érdekes hangzású fill!

Remélem ezekkel a rövid példákkal sikerült néhány érdekes ötletet adnom. Érdemes tovább gondolni őket, kísérletezni, improvizálni velük. Ha bármilyen kérdés, ötlet merülne fel írjatok bátran az újságon keresztül!

Jó gyakorlást, sok sikert kívánok!