Fuvolán kezdett játszani

Interjú Horváth Kornéllal, az ország legismertebb percussionösével– Dobos sok van Magyarországon, de ütős vagy ahogy angolul mondják percussionös kevés, s közöttük te vagy a legismertebb.

– Valóban, de vannak rajtam kívül még néhányan. A nevek említése nélkül el kell mondanom, vagy négy-öt fiatal, nagyon tehetséges ütős muzsikál még az országban.

– Milyen együttesben játszol jelenleg?

– Most, a szombathelyi Jazzfesztiválon lépek fel László Attilával, akivel már huszonöt éve játszom együtt, ezután Lakatos Antallal koncertezem Németországban, de játszom popegyüttesekben is. Állandó tagja vagyok Zorán együttesének, a Horváth Charlie-féle együttesben is játszom, de a Tátrai Tibor-féle formációban is fellépek gyakran. Ezzel még nem végeztünk, van egy kiváló arab lantművész
– uduművész – Omar Bashirnak hívják, vele fogok Londonban koncertezni, majd a Lantos Zoltán-féle nemzetközi felállású jazz-zenekarral egy komoly német turnén veszek részt nyáron.

– Hogyan lehet ennyiféle zenében és zenekarban otthonosan muzsikálni?

– Vannak átfedések, olyan dolgok, amiket mindenütt lehet használni. Persze az arab zene egy kicsit más világ, ezért nagyon jó iskola számomra, hogy játszhatom egy igazi arab muzsikussal.

– Hogyan kezdődött a pályád, kik voltak az első hazai ütősök?

– 1977-ben a Kaszakő nevű zenekarral első díjat kaptunk a Ki mit tud?-on, ezzel profi zenekar lettünk, működési engedéllyel. Akkoriban itthon, a Kőszegi együttesben, illetve az LGT-ben a Dely-testvérek játszottak kongán, ők az első hazai ütősök. István volt Kubában, ott tanult, most Közép-Amerikában él, és az egész családja kongázik.

– Boldog család lehet.

– Valóban, megszállott ember, és nagyon jól érzi ott magát. Amúgy én fuvolán kezdtem játszani. Sajnos a jazztanszakon nem volt fuvola-szak, így ezen nem tanulhattam. Én egyébként sosem doboltam, a Kaszakő együttesben kiegészítő hangszerként felvettem egy cserépdobot.

– Ha le kellene ülnöd a dob mellé, zavarba jönnél?

– Valamit tudnék játszani, de sosem gyakoroltam dobfelszerelésen, az egy teljesen más műfaj.

– Hány hangszered van? Ha az ember ütőst lát, a kongákon kívül egy csomó apró-cseprő zörgő, csörgő furcsaságot vesz a kezébe.

– Az otthoni gyűjteményemben biztosan van háromszáz hangszer, de a legfontosabbak a bőrös kongák, cserépdobok, effekthangszerek. Körülbelül harminc évvel ezelőtt kezdett ez a szakma nagyon fejlődni, amikor a pop műfajba betört Carlos Santana Woodstockban. Latinos zenét játszott, így sokan megismerték az ütőhangszereket, amiket átvett a jazz és a kortárs zene is.

– Mi a kedvenc műfajod?

– A jazz, azon belül is a kamaramuzsikálás, amikor nincs dob. – Ahol viszont van dobos, gondolom, szoros az együttműködés közte és a percussionös között.

– Így van, ezért először is tisztázni kell a funkciókat. A latin műfajban ez teljesen egyértelmű, más műfajokban kevésbé. – Mennyi a játékodban a szabad lehetőség, és mennyi a kötöttség?

– A jazzben jóval nagyobb a szabadság, mint a popzenében, utóbbiban monotonabb, egységesebb ritmust kell produkálni. A jazzbe olyan ritmusfigurákat is be lehet csempészni, amit egy Zorán koncerten csak ritkán.

– Van-e példaképed?

– Hogyne, de nehéz kiemelni egyegy nevet, hiszen mindenki példakép, akitől lehet tanulni. És mindenkitől lehet tanulni, hiszen ebben a szakmában polihisztorok nincsenek, mást és mást lehet ellesni egy indiai, egy latin vagy arab ütőstől. Amíg ezzel foglalkozik az ember, addig tanulni és tanulni kell.

– Pedig az ember úgy gondolná, hogy egy befutott, ismert zenésznek ezzel már nem kell különösebben foglalkoznia.

– Egyre többet kell tanulni. Én fiatal koromban rengeteget gyakoroltam, a konga az ágyam mellett állt, amikor felébredtem, gyakorlással kezdtem a napot. Path Metheny, a világhírű amerikai jazzgitáros, amikor a debreceni jazzfesztiválra megérkezett, kiszállt a buszból, beállt egy sarokba, és másfél óráig gyakorolt, amíg a felszerelést beállították.

– Éppen ezért, gondolom, egy jazzturné után felüdülést jelent számodra a Zorán együttesében egy kicsit lazítani.

– Ez nem így van, mert ebben az együttesben nincs dobos, és ezért nagyon is intenzíven kell játszanom, ami fizikailag nagyobb megterhelés. Ha a dob ott van mögöttem, azért az könnyebbség.

– Milyen hangszereket választasz ki egy-egy számhoz?

– Ez a próbákon derül ki, amikor összeállítunk egy-egy számot. Aztán, amikor elkészül a lemez, a kiválasztott hangszereket a koncertekre is vinni kell, hiszen szeretnénk, ha a CD-t megközelítő minőségben szólalna meg élőben is a darab.

– Nem gondoltál arra, hogy a lábaidat is befogod a munkába, hiszen sok olyan percussionöst látni, akik lábdobon is játszanak.

– Jó lenne, és gyakorlok is már, de annyi minden van, amit kézzel el kell sajátítanom. Egyelőre azt a tudást mélyítem el, amiben már jártas vagyok.