Kreatív oldalak

A mostani alkalommal a „két kéz – két láb” figura lehetőségeit vizsgáljuk meg tizenhatodos ritmikai környezetben.

Az első lépés, amit meg kell tennünk az, hogy a figurát több tempóban biztonsággal tudjuk játszani. Gyakorolhatjuk lassan – gyorsítva – visszalassítva is. A láb kettős ütéseivel kapcsolatos technikai összetevőket ugyanebben a számban az alapokkal foglalkozó rovatban találhatjuk meg. Ha rendelkezünk duplapedállal, gyakorolhatjuk a figurát úgy is, hogy az első lábdob hangot jobb, a másodikat pedig a bal lábunkkal játsszuk (1. példa).

Ezek után alkalmazzuk a figurát szóló elemként. Először próbálkozzunk meg a már ismert „három ütem kíséret – egy ütem szóló” formával! Az együtemes szóló végeztével üssünk az egyre a beütőtányérra! Hogy ezt meg tudjuk tenni, a szóló utolsó két lábdob hangja helyett a kezünkkel üssünk! (2. példa) Erre azért van szükség, mert ellenkező esetben három hangot kellene a lábdobon játszanunk egymás után, és ez gyors tempóban majdnem lehetetlen. (Jojo Mayer lábtechnikájával lehet, de hogy hogyan arról majd egy későbbi számban ejtünk szót.)

Ezek után kísérletezzünk különféle elosztásokkal! Az elvek ugyanazok, mint az előző számban tárgyalt „jobb-balláb” triola esetében. A két kezünkkel üthetjük ugyanazt a dobot, de bármely irányba mozoghatunk (3. példa); a bal kezünk maradhat a felső tomon, a jobb kéz szabadon játszik (4. példa); a jobb kéz ütheti az álló tomot, és a bal kéz mozoghat szabadon (5. példa); a két kéz üthet két különböző dobot, alkalmazhatjuk a „le-fel” és a „jobbra-balra” mozdulatsorokat (6. példa); ha a zenei szituáció megengedi, üthetünk a cintányérokra is, lábdob alátámasztás nélkül (7. példa); és ha végképp nem bírunk magunkkal, megpróbálkozhatunk keresztütésekkel is (8. példa).

Eljátszhatjuk a figuránkat úgy is, hogy a két lábdob hang kerül előre (9. példa), ebben az esetben nincs szükség módosításra ahhoz, hogy nehézség nélkül üssünk az egyre a szólónk végeztével. További lehetőség lehet az is, hogy a két, kézzel játszott hang kerül a második második és a harmadik tizenhatodra (10. példa), vagy a két lábdob hang (11. példa). Variálhatjuk a kézrendet is (12. példa), számos lehetőség közül választhatunk.

Kombinálhatjuk a kiindulásul használt figurát váltottkezes tizenhatodokkal (13. példa), a 14. példa egy a számtalan osztáskombináció közül. Improvizálhatunk olyan módon, hogy kötött kéz és lábrendet használunk (mint pl. a 13. példa), de a szerelésen ötletszerűen ütünk a kezeinkkel.

A 9. példa elemét is ötvözhetjük a váltottkezes tizenhatodokkal (15. példa), és alkalmazhatjuk rá a „bal kéz felső tom, jobb kéz szabadon” elvet (16. példa).

A 17. példában az 1. és a 9. példa alkotóelemeit kombináltuk váltottkezes tizenhatodokkal. Figyeljük meg, hogy egymás után kétszer is előfordul az, hogy négy váltottkezes hang után két lábdob következik. Ez a „négy kéz – két láb” elem napjaink dobolásának szintén fontos kliséje (a „klisé” szót ebben az esetben pozitív értelemben használjuk). A 18. példa egy a lehetséges osztáskombinációk közül.

A 19. példában ugyanez az elem egymás után ötször ismétlődik, és két kézzel játszott hanggal ér véget. A 20. példában a bal kéz a felső tomon marad, a jobb kéz a pergőt, és az álló tomot üti (Gregg Bissonette és Deen Castronovo, akiktől ezt loptam).

Az első húsz példa jól alkalmazható tizenhatodokként, de remekül megállják a helyüket dupla tempóban játszva is. Ebben az esetben valójában harminckettedeket játszunk!

A 21. példától kezdődően kéz-láb kombinációk kíséretben és szólóban történő használatait elemezzük. A 21. példa kiinduló eleméül váltottkezes tizenhatodok, valamint a 10. példa szolgál. Ezt a frázist eljátszhatjuk kíséretként úgy, hogy a jobb kezünket a lábcinre, a balt a pergődobra helyezzük (22. példa), néhány hangot hangsúlyozhatunk, egy hangot az emelt lábcinen játszunk, valamint tehetünk lábdobot az ütem első tizenhatodjára is. Kísérletezhetünk más hangsúlyvariációkkal, emelésekkel, játszhatunk egy-két hangot tomon, megduplázhatunk hangokat, egyes lábdob ütéseket helyettesíthetünk helyettesíthetünk lábcinnel, nagyon sok lehetőség közül választhatunk! Fontos, hogy szem előtt tartsuk azt is, hogy nem minden zenei szituáció engedi meg, hogy ilyen és ehhez hasonló lineáris kíséreteket játsszunk! Kimondottan nevetségesen hatnánk pl. egy AC/DC számban!

A 23. példában a frázisunkat mint fill-t játsszuk el. Ne feledjük, hogy a pergődobon ütött hangokat nagyon halkan játsszuk; 1 cm magasságról üssünk! Ugyanez vonatkozik a 22-es, valamint a következő példákra is! A 24. példában először a „fentről le” mozdulatsort használjuk, majd az ütem első felében a jobb kéz az álló tomot, a bal a bal oldali beütőtányért üti, az ütem második felében mindez fordítva történik, azaz a jobb kezünkkel a jobb oldali beütőtányéron, a ballal pedig az álló tomon játszunk.

A 25. példa az előzőek fordítottja: előbb a kéz-láb kombinációt játsszuk, azután a váltottkezes tizenhatodokat. Helyezzük a jobb kezünket a lábcinre, balt a pergőre, hangsúlyozzuk a második negyed utolsó tizenhatodját a bal, a negyedik negyed első tizenhatodját a jobb kezünkkel a pergőn, emeljük a lábcint a negyedik negyed harmadik tizenhatodján (26. példa). A 27. példában a jobb kezünk a lábcin szólamot a kísérőtányér kupoláján játssza, a bal kéz a hangsúlytalan hangokat a pergő helyett a lábcinen, a lábcin emelés helyett álló tomot ütünk. A frázist fill-ként eljátszhatjuk pl. úgy is, hogy a kéz-láb kombinációban a jobb kezünk az álló tomot, a bal a pergőt üti, az első váltottkezes tizenhatod csoportra a „fentről le”, a másodikra a „balról jobbra” mozdulatsort alkalmazzuk (28. példa).

A következő példától kezdve az előző számból már ismert 3/4–3/4–2/4-ből álló polimetrikus frázis variációit használjuk.

A 29. példában a két db 3/4-es frázist a 13. és a 21. példa „összeolvasztásával” állítottuk elő, a 2/4-es frázis a 13. példa eleme.

Kíséretként a már ismert módon alkalmazzuk: jobb kéz a lábcinen, bal kéz a pergőn, a „kettő-négy”-et hangsúlyozzuk; ha ezt nem tehetjük, mint pl. a második ütem első felében, akkor a megfelelő negyedhez legközelebb eső hangot, – jelen esetben az első negyed utolsó tizenhatodját – hangsúlyozhatjuk (30. példa). Ugyanezt a frázist szólóként is számtalan módon eljátszhatjuk, egy a lehetőségek közül a 31. példa.

Ha a 29. példa 3/4-es frázisát az utolsó hangtól kezdve, jobbról balra, azaz visszafelé kezdenénk játszani, akkor megkapnánk a 32. példában használt 3/4-es motívumot, de felfoghatjuk a dolgot úgy is, hogy a 25. és a 15. példa „összeolvasztásával” állítottuk elő a frázisunkat. A 2/4-es motívum a 25. példa.

Érdekes kíséret a 33. példa, a második ütem második negyedétől figyeljünk rendesen oda, hogy melyik kezünk melyik hangszeren játszik, mert van egy kis „polip dobolás” jellege a dolognak! (Hogy mi az, hogy „polip dobolás”? Illetlen módon a kérdést kérdéssel válaszolom meg: Hány karja van egy polipnak?)

A 34. példa szólójában a „bal kéz egy helyben, a jobb kéz mozog” elvet használjuk főleg. Az első ütemben a bal kéz általában a pergőt üti (üssük halkan, de egy-egy hangsúlyt elhelyezhetünk ittott), a jobb kéz tomokat, a második ütem második negyedétől a bal kezünk a lábcinre kerül, a jobb a cintányér kupoláját és a pergőt üti.

Az utolsó három példában egy paradiddle variációt és a 10. példa motívumát használjuk fel (35. példa).

A 36. példa egy érdekes funky kíséret, ahol a jobb kezünk a tomokon is játszik. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a hangsúlytalan pergő ütéseket nagyon halkan játsszuk! Óvatosan használjuk ezt a kíséretet zenei közegben, mert a zenésztársaink valószínűleg nehezen fogják megtalálni, hogy „hol az egy”!

Végezetül egy fill, amit akár jazzközegben is használhatunk (mértékkel!) 37. példa.

Remélem érdekes és használható példákat sikerült bemutatnom. Ne feledjük, nagyon sok lehetőség közül választhatunk (kihagytuk például a paradiddle paradiddle és az első példa vagy paradiddle és a 9. példa kombinációit stb.), kísérletezzünk bátran, de ne feledjük, ez sosem mehet a zene rovására! (Kicsit hasonló ez a beszédhez is. Ha ki tudjuk mondani azt, hogy „díszproporcionálódás” vagy, hogy „empíriokriticizmus”, nem biztos, hogy minden második mondatunkban említenünk kell. Vagyis: nem kell, hogy „nézzétek milyen ügyes vagyok” dobolást játsszunk állandóan!)

Mindezek után anglomán módon „happy drumming”-ot kívánok!