Gyakoroljunk hatékonyabban

A gyakorlás célja legtöbbször lényegében nem más, mint hogy megfelelő gyorsaságú és kellőképpen árnyalt kommunikáció jöjjön létre az agyunk és a mozgást végrehajtó izomcsoport között. Hogyan lehet ezt „az agy-izom csatornát” minnél több információval terhelni, és minnél gyorsabban létrehozni?Próbáljuk meg a dobolást, mint egészet, néhány jól elkülöníthető részre, néhány gyakorlás csoportra lebontani.

• Technika: Kéz, láb kontroll gyakorlatok, koordinációs gyakorlatok, gyorsaság, kitartás fejlesztő gyakorlatok, stb.

• Ritmikai ismeretek: Kottaolvasás, ritmuselmélet, stb.

• Műfajismeret: A dobos feladata az adott zenei közegben, a műfajra jellemző kíséretek ismerete, a műfaj szerkezeti jellegzetességeinek ismerete, stílushű fillek, szóló-elemek ismerete, stb

• Kreativitás fejlesztés: Improvizációs késség fejlesztés, valamiféle egyéni hangzás kialakítása, stb.

• Zeneelmélet: Pl zongora játék, legalább alapszinten. („Hogy jobban megértsük a zenét mint egészet ,és ne csak saját magunkat halljuk.”)

Az előbb felsorolt csoportok közül mindenki válassza ki azt, amiben a leghiányosabb a tudása és arra a területre mindenképpen szánjon időt a gyakorláskor. Ki-ki egyéniségéhez leginkább illő módon gyakoroljon: van aki számára az a leghatékonyabb, ha beosztja gyakorlásából mire mennyi időt szán, (pl. 30 perc kézfejlesztés, 30 perc koordinációs gyakorlatok, stb) míg mások akár hetekig egyetlen területre koncentrálva szeretnek gyakorolni. (pl. kétlábdob gyakorlás két hétig napi 4 órában, míg az egyéb területeket csak a szinten tartás kedvéért gyakorolni.) Szinte mindegy, hogy ki mely metódushoz közelít inkább, viszont a rendszeresség elengedhetetlen. Lehetőleg minden nap foglalkozzunk a hangszerrel.

Legyenek a gyakorlásra vonatkozóan rövid és hosszútávú céljaink. Minden gyakorlást megelőzően gondoljuk át, hogy mit akarunk az adott napon a gyakorlásunkkal elérni. Akár érdemes gyakorlási naplót vezeni, így pl. a technikai fejlődés akár napi szinten is nyomonkövethető.

Próbáljunk minél összeszedettebbek lenni gyakorláskor. A koncentráció csökkenésével egyenes arányban csökken a hatékonyság is. A koncentrálatlan gyakorlás lényegében kidobott idő. Sose gyakoroljunk túl gyors tempóban egy adott gyakorlatot. (Ilyenkor agyunk nem képes kezelni, rendezni a bevitt problémát mivel nem kap elég időt az analizáláshoz.) Túl gyors tempó melletti gyakorlással sokszor csak a hibát rögzítjük. Már csak azért is érdemes megtanulni lassan, elemzően gyakorolni, mert a tempótartásnak nagyon jót tesz, ha valaki képes akár extrémen lassú tempókat is biztos kézzel kezelni.

Gyakorláskor mindig keressük az adott probléma gyökerét. Nincs értelme egy négy ütemes kíséretet körbe-körbe játszani, ha például a harmadik ütem második negyedében egymás mellett lévő két tizenhatodos lábdob miatt nem tudjuk folyamatosan játszani az adott kíséretet. Ilyenkor a problémás részt emeljük ki és csak azt játsszuk lassan. (Ha már megtaláltuk a problémát, kreáljunk hozzá egyéb gyakorlatokat is.)

Sokszor szükséges a legalapvetőbb játéktechnikai dolgokhoz visszatérni. Előfordul, hogy egy-egy dolgot azért nem tudunk megoldani, mert például nem ülünk stabilan a dob mögött vagy nem stabil a verőfogás, stb. Próbáljunk rájönni, hogy az izom vagy az agy -e, amely nem tudja megoldani a feladatot.

Bármit is gyakorolunk, törekedjünk egyfajta folytonosságra, a tempó, illetve a mozdulatok tekintetében. Mindig maradjunk az adott tempóban és figyeljük, hogy a lehető legkényelmesebb, feszültségmentes legyen a mozgásunk.

Érdemes valamiféle, szerkezetre, periódusra gyakorolni (pl. 4 ütem, 8 ütem, 12 ütemes blues kör, stb.).

Ha valamilyen elemet kigyakoroltunk (pl. két kéz-két láb), próbáljuk mindenféle egyéb ritmuselemmel összekapcsolni, majd helyezzük különböző zenei stílusokba. (Reggae-fill; találjunk ki funk kíséretet, amelyben az adott elem sűrűn előfordul, stb.)

Szánjunk időt a kreativitásunk fejlesztésére is. Próbáljunk meg szinte mindent: halkan játszani, hangosan játszani, más osztással játszani, másként hangszerelve játszani. NE FÉLJÜNK KÍSÉRLETEZNI! Próbáljunk Próbáljunk meg mindig valamilyen gondolati motívum köré improvizálni. Nagyon fontos, hogy ne az össze-vissza dobolást tekintsük improvizációnak, mert az nem az.

Fontos, hogy bármit hallunk, olvasunk a dobolásról, azt ne rögtön higgyük el és érvényesítsük magunkra, hanem először elemezzük végig, hogy egyáltalán igaz-e? Még akkor sem biztos, hogy érdemes jelenlegi tudásunkkal, céljainkkal az adott dologba gyakorlást ölni. Bármennyire fájdalmas, tudomásul kell venni, hogy a hangszeres tudás elsajátításakor nincsenek látványos eredmények egyik napról a másikra. A legtöbb, amit elérhetünk, az az egyenletes, folyamatos fejlődés.

Egy jól felkészült zenész ismérve, hogy nincsenek látványos hiányosságai; tudása kiegyenlített. Hiába a fantasztikus gyorsaság váltott kézzel a dobfelszerelés körül, ha valaki érzéketlen például a zene dinamikai változásaira, vagy éppen fogalma sincs a periódusokról. A mai zenék nagy többségében nincsenek éles műfaji határok, átfedések úgy a jazzben mint a heavymetalban minden napossá váltak (pl. Sepultura – brazil ütős elemek; White Zombie – disco ill. elektronikus zene hatásai, stb.). Nem lehet a műfajismeret tekintetében szűk látókörűen gondolkodni. Teljesen új horizontok nyílnak meg a rock műfaji elvárásainak is megfelelni képes jazzista, vagy pl. swingelni is képes, ne adj Isten Thelenius Monkot, Miles Davist is szerető rockdobos számára. Igen tanulságos, hogy híres rockdobosok kiket tekintenek példaképüknek, és milyen zenéket hallgatnak. (John Otto a Limp Bizkit dobosa egy Modern Drummer interjúban az őrá legnagyobb hatást tett zenészként a következőket nevezi meg: Ray Charles, Charlie Parker, Elvin Jones, Art Blakey, Brian Blade, Joshua Redman. Chad Smith a Red Hot Chili Peppers dobosa a kedvenc lemezei közé sorolja John Coltrane: A Love Supreme című lemezét éppúgy mint a Funkadelic: Maggot Brain-jét.)

Zárógondolatként pedig egy megszívlelendő Isaak Stern idézet a hangszeres tanulásról: „Senkinek még csak eszébe sem jut úgy elsajátítani egy nyelvet, hogy az első évben csak szavakat tanulunk, majd a következőben csak mondatokat magolunk és majd évek múlva jöhet az első önállóan megfogamazott gondolat. Miért képzelik mégis sokan úgy, hogy így kéne egy hangszeren megtanulni játszani? Zene van. Zene van és nincs más. A gyakorlásnak is zenének kell lennie különben éppúgy nincs semmi értelme.”