Interjú Simon Phillipssel

A múlt nyár legnagyobb koncert-élménye számomra a budapesti TOTOkoncert volt. Ám még a hangversenynél is izgatottabban vártam a találkozást azzal a művésszel, aki Németh Gábor mellett számomra A DOBOS: Simon Phillips, az ütőhangszer- zseni, a koncert előtti készülődés közben is szakított időt arra, hogy találkozzon a sajtó képviselőivel. Az első benyomásom igazolta a régi tézist: minél tehetségesebb és híresebb valaki, annál szerényebb, barátságosabb és közvetlenebb. Mint annyi más dobos, Simon is a sebesség, a gyors autók megszállottja, így kézenfekvő volt az első kérdés:– Tudom, hogy óriási autóversenyrajongó vagy, sőt, te magad is gyűjtöd a sportkocsikat. A Forma-1-es Magyar Nagydíjról érkeztél közvetlenül a soundcheck- re. Hogy tetszett a verseny és mit jósolsz a végkifejletet illetően?

– Na, ezzel megleptél rögtön az elején, tényleg nagy autóverseny-rajongó vagyok, ezen belül természetesen Forma- 1 rajongó, és így képzelheted, milyen öröm számomra Budapesten koncertezni éppen a Magyar Nagydíj napján. Csodálatos versenyt láttam nálatok. Utoljára az Angol Nagydíjra tudtam ellátogatni, így külön öröm, hogy végre ismét közelről érezhettem a benzingőzt. Az, hogy ki nyeri majd a világbajnokságot? Hú, hát ez egy izgalmas kérdés! Azt szeretném, ha David Coulthard végre világbajnok lenne. Nagyon keményen dolgozik ezért és jók az esélyei is. Emellett a Ferrarit is szívesen látnám világbajnokként. ők már 20 éve nem nyertek egyéni világbajnokságot, és a Ferrari egy legenda. Ha te is szereted az autókat, úgyis érted és érzed, mire gondolok. Hogy Michael Schumacher vagy Barichello lesz-e a befutó, végül is mindegy. Schumacher már kétszeres világbajnok, úgyhogy szebb lenne, ha Rubens lenne a győztes, de végül is mindegy, csak Ferrari legyen az első. Aztán ott van Mika Hakkinen. Zsinórban kétszer nyert VB-t, és most is nagy esélye van rá. Látod, ez az, amiért nehéz jósolni. Mindegyikük megérdemelné, de csak egyikük nyerhet. Szívem szerint az lenne a legjobb, ha olyasvalaki nyerné meg a VB-t, aki eddig még nem volt világbajnok. (Azóta tudjuk, hogy Michael Schumacher nyerte Ferrarival a múlt évi viágbajnokságot, így Simon fele kívánsága teljesült.)

– Milyen autód van most?

– Amióta elköltöztem Angliából csak egy egyszerű sportautóm van, míg ott éltem, versenyautókat is tartottam, sőt, 16 évig versenyeztem is. Most Los Angelesben élek, ott nem lehet az utcát versenypályának tekinteni. Egy kis sportkocsim van, azzal nem érhet nagy baj. Ha ismét Európában élnék, tartanék megint nagy sportkocsikat is, de Amerika, ezen belül Los Angeles erre alkalmatlan.

– Az autóktól a zene világába térve: mikor kezdtél el dobolni és miért pont ezt a hangszert választottad?

– Apám jazz-zenész volt, egy dixieland- zenekart vezetett. Nálunk, a házunkban próbáltak. Kisgyerekként a dobos játéka egyenesen lenyűgözött, alig vártam, hogy a hangszer mögé lopakodjak és kipróbálhassam. Egyszer ez sikerült is, azóta ki sem szálltam a szerelés mögül.

– Nagyon sok lemezen kölcsönözted a tehetségedet a világ legjobb rock-zenekarainak. Melyikre emlékszel a legszívesebben?

– Nagyon nehéz kérdés, nem is akarom rangsorolni a munkáimat, hiszen mindegyik kedves emlék számomra. A hetvenes évek közepétől rengeteg rockzenekar megkeresett, és nagyon sok session- munkát vállaltam. Abszolút elfoglalt stúdió-dobos voltam akkoriban. Sok és különféle lemezen doboltam, például Roger Glover (Deep Purple, Rainbow) szólólemezein, de a Judas Priest: Sin after Sin című lemezén is én játszom, egy kicsit később a Michael Schenker Group első lemezét is én ütöttem fel, aztán Bernie Marsden (ex-Whitesnake) albumát is. A Whitesnake-el is dolgoztam, nagyon érdekes volt, mert David Coverdale világa a korai rock’n’roll-ban gyökerezik, de nagyon sok funk beütéssel. David egy hatalmas énekes-egyéniség és az ő zenéje tényleg fantasztikus. Benne van a rock and roll, a metal, a progresszív rock, a funk, de a soul és a blues dominál a leginkább. Játszottam John Sykes új lemezén is, vele is nagyszerű volt együtt zenélni. Büszke vagyok minden lemezre, amin eddig csak játszottam.

– Maradva az utolsó előtti példánál: a Whitesnake-ben fantasztikus dobosok játszottak. Mi a véleményed a dobos kollégáidról? Hallgatod-e mások játékát?

– Tommy Aldridge fantasztikus dobos. Aztán Ian Paice. Hallgasd meg a Paice, Ashton, Lord lemezeket, miket üt! Cozy Powell –Isten nyugosztalja!- szintén zseniális volt. Főleg a Jeff Beck-lemezeken hallható játékát imádtam. Akiket felsoroltam, mind csodálatos emberek, nagy művészek és jó srácok, mindannyian a barátaim.

– Te régebben Ludwig dobon játszottál, de már régóta a japán Tamát használod. Miért?

– Mert ez a legjobb! 1979-ben történt, hogy éppen Japánban játszottam, még a Ludwigon, és megkerestek a Tama cég munkatársai, invitáltak, látogassam meg őket a gyárban. Amit ott tapasztaltam, és az a hozzáállás, amit felém tanúsítottak, egyenesen lenyűgözött. Az a precizitás, az a nyitottság, az, hogy bármit bármilyen méretben képesek voltak legyártani, azóta is marasztal náluk, minden ötletemet megvalósítják és nagyon megbecsülnek. Kell ennél több magyarázat?

– Mi a helyzet a Zildjian cinekkel?

– Minden bálványom Zildjian-művész volt: Buddy Rich, Louie Bellson, Gene Krupa. Nem is gondoltam soha másra. A Zildjian hozza nekem azt a cintányérhangot, amit elképzeltem. 1979 óta az endorserük vagyok, mindenben csak a maximumot mondhatom el a cégről. Számomra tökéletes a Zildjian.

– A dobverők és a bőrök területén is ilyen hűséges vagy?

– Természetesen. Ami egyszer bejön az embernek, azon minek változtatni? Pro-Mark dobverőket használok, a saját modellemet. A bőrök márkája REMO, az Ambassador Clear típusú a leggyakoribb választásom fönt és lent is, REMO Ambassador a pergődobon felső bőrként, de a jazz-szerelésemen – tudod, van egy jazzbandám is – a REMO Diplomat típust használom. Persze, akadnak helyzetek, amikor eltérek ezektől, de az mindig az adott szituációtól függ.

– A világ egyik legjobb dobosa vagy. Szükséged van még a napi gyakorlásra?

– Kellene, de nem mindig megy. Imádok gyakorolni, de például egy turnén nem mindig lehet megvalósítani. Aztán otthon is: sokat stúdiózom, találkozom és zenélek különböző művészekkel, hangmérnökösködöm is, szóval nehéz időben egyeztetni. De hangsúlyozom: én nagyon szeretek gyakorolni.

– Ismersz magyar zenészeket és magyar zenéket?

– Most járok először nálatok, rövid ideig maradunk csak, nem tudok alaposan megismerkedni az itteni kultúrával. Természetesen Bartók Béla munkásságát ismerem, és hallgattam magyar népzenét is. Talán, ha majd legközelebb eljövünk hozzátok, mindenre több időm jut. Külön köszönet a Sony Music Hungary valamennyi munkatársának, Varga Lillának még ezen is tú!. Lőrincz Karcsinak köszi a szakmai instrukciókat.