Poliritmia

Azt ígértem az elkövetkezőkben egyre „mélyebbre süllyedünk” majd! Ígéret szép szó! Az előző számban a poliritmia megismerése felé tettünk néhány bátortalan kezdőlépést, amit remélem mérhetetlen mennyiségű gyakorlás követett, és így talán már nem hoz benneteket zavarba egy kis számolás.Ha valaki talán nem találkozott volna az elmúlt hónapokban a dobverőjével, annak azt javaslom kotorja elő az ezévi első számot, és idézze fel a rémképeket (ezt nyugodtan veheti az a néhány elvetemült fenyegetésnek)!

Ezek után pedig igyekszem a helyzet komolyságához illő modorban folytatni.

Ahhoz, hogy a gondolatainkban megszületett megannyi érdekes dolgot zökkenőmentesen és büntetlenül eljátszhassuk, meggyőződésem, hogy végtagkoordinációs készségünk folyamatos fejlesztésére van szükségünk. Ezt a cikket szeretném ennek a témának szentelni, különös tekintettel a kotta példákra:

1. példa: Játssz negyed, nyolcad, triola és tizenhatod értékű hangokat csak jobb, illetve bal kézzel, a metronómodba pedig vegyél egy új elemet és ezentúl ki se kapcsold!

2. példa: Alkoss párokat az előzőekből, immáron úgy, hogy mindkét kéz dolgozik egy-egy szólamot alkotva!

3. példa: Egyszer csak eljutsz a nagy variálódásban odáig, hogy szeretnél a két szólamban szimultán triola és nyolcad, illetve triola és tizenhatod értékeket játszani, vedd hát elő minden eddig megszerzett tudásod (esetleg az előző számot) és segítségül az alábbi képleteket:

Itt már nem lehet sumákolni, nincs mese gyakorolni kell! Reményeim szerint kitartó munkába kezdetek és szüntelenül ontjátok majd magatokból az új variációkat. Abban az esetben ha elfogyni látszik a feladat, alkalmazzátok a régi jó szabályokat, úgy mint: „És mindezt lábbal!” vagy: „És ezt tudom visszafelé is!” – köszönet a hallhatatlanoknak ezen mondatokért.

S mielőtt befejezném merem csak megjegyezni, joggal merülhet fel bennetek kettő kérdés:

1. – Akkor most meddig süllyedtünk? Válasz: – Nem elég mélyre!

2. – Mi jöhet még?

Válasz: szünet – de tényleg („a szünet is zene”) – legközelebb megcsonkítjuk azt a töménytelen elsajátított hangot, további próbák elé állítva a türelmünket. Jó mulatást!