Egy géniusz Veszprémben

Ízes beszámoló Herbie Hancok és zenekarának emlékezetes veszprémi koncertjéről, amit egyszerre ajánlunk azoknak, akik jelen voltak, de még sokáig szeretnének emlékezni, és azoknak, akik botor módon kihagyták a nyár legnagyobb koncertjét.Herbie Hancock egy géniusz! A fusion, a funk, a post-bop, sőt a komolyzene nagy öregje. Miles Davis és Joe Zawinul után ő vette át a tanító szerepet a kortárs jazz világában. 2008. július 24-én szupersztár zenekarával két és fél órás, nagy sikerű koncertet adott a Veszprémi Ünnepi Játékok keretében.

Amikor megérkeztem a mindössze pár nappal azelőtt elkészült, esőhelyszínként funkcionáló, hatalmas Veszprém Aréna parkolójába, rögtön egy ismerős arcba botlottam. A világ egyik legnagyszerűbb dobosa, Vinnie Colaiuta dohányzott éppen néhány technikussal az egyik oldalsó kijáratnál. A fekete ujjatlan pólót és szintén fekete melegítőalsót, az orrán pedig tapaszt viselő, szemüveges zenész hevesen gesztikulált, s tisztán kivehető volt jellegzetes, bronchitises hangja. Mindez Veszprémben, a Tesco mellett? Hát, valóban létezik ilyen?! Mire ráeszméltem a szitu realitására, addigra Vinnie már el is tűnt az épület belsejében. Eközben az est V.I.P. vendégei szép számmal szállingóztak befelé a részükre fenntartott kapun, ahol kezdetét vette az állófogadás. Színészek, zenészek, műsorvezetők, politikusok, cégvezetők, sztárügyvédek. A nézőtéren azonban már mindenki egyenlő volt, mivel ugyanúgy nehezen ment a helyfoglalás a celebeknek és a civileknek a kisebb kavarodásban. Az 5-6 ezer fő befogadására képes fedett sportcsarnok küzdőterét elfelezték, és középen állították fel a hatalmas színpadot, így kb. összesen 1800-2000 fő foglalhatott helyet. Az este 9 órára meghirdetett koncert fél órás késéssel kezdődött el. Állítólag Herbie eltűnt 10 percre és senki sem tudta, hogy hol van.

A lila inges, fekete nadrágos, kissé pocakos Hancock egyből barátságosan fogott bele az anekdotázásba, amelyből kiderült, hogy előző napjuk pihenéssel telt, nem dolgoztak, és már igazán megérdemelték mindezt. Még az első szám előtt az új zenekar bemutatása következett: Chris Potter szaxofonos, aki a feleségét és csecsemőjét is magával hozta, Dave Holland, a visszafogott angol bőgős/basszusgitáros, Vinnie Colaiuta, a „teljesen ismeretlen fiatalember a dobok mögött”, Lionel Loueke gitáros, a zenekar „titkos fegyvere”, valamint Sonya Kitchell és Amy Keys, a két díva. Hamarosan kezdetét vette a két legutóbbi Hancock-album anyagát (Possibilities, illetve River: The Joni Letters) összefoglaló, ötletes című River Of Possibilities turné hazai állomása.

A fellépést az 1974-es Actual Proof nyitotta, amely Colaiuta rövid intrójával kezdődött, és az ismert, húzós funk-téma kísérte végig a számot. Dave Holland Fender basszusgitáron játszott, Chris Potter meghatározó soundja és kitűnő tenorszaxofon-játéka lenyűgöző volt. Vinnie folyamatos szólózásai közben előszeretettel hülyéskedett, karate mozdulatokat és lassított felvételű dobolást imitált, amellyel a színpad túlsó felén helyet foglaló nagydarab, fekete technikust szórakoztatta. Mindezt Hancock tai chi bemutatóként aposztrofálta. Hamarosan a két énekesnőt, a fekete ruhát viselő, fehér bőrű és szőke hajú, mindössze 19 éves Sonya Kitchellt, illetve a fehér ruhás, fekete bőrű és fekete hajú, egykori Miss America versenyző Amy Keys-t is a színpadon köszönthettük. Sonya fátyolos, Joni Mitchellre emlékeztető hangján a River című lírai dalt adta elő, miközben Amy vokálozott. Vinnie verőkről seprűkre váltott, Dave pedig nagybőgőn kísért. Herbie itt is, ahogy az egész koncerten végig, fantasztikus érzékkel és lazasággal felváltva használta Fazioli versenyzongoráját és Korg Oasys szintetizátorát. A folytatásban ismét Sonya szerepelt, és elénekelt egy „nagyon helyes” nótát, az All I Wantot a River: The Joni Letters című, Joni Mitchell-feldolgozásokat felvonultató, két Grammy-díjas Hancock-lemezről. Lionel akusztikus gitárt ragadott, míg Vinnie elővette kávás, visszafogottabb stílusát. Hancock és Potter játékosan kísértek, majd jött egy váltás és bevadult a nóta, a befejezés pedig rendkívül poénosan, egyetlenegy zongorahanggal ért véget. Ekkor elérkezett az idő, hogy a másik énekesnő, Amy Keys is megcsillogtassa soulos, gospeles, Tina Turneres hangját. A When Love Comes To Town rockos, blues-os szerzemény kezdetén Herbie gitár hangszínen, Amy pedig énekhangjával játszott egy rövid kérdezz-feleleket, majd egy óriási zongoraszólót hallhattunk a mestertől – épp az ilyenek miatt szeretem nagyon Herbie-t! E szerzemény közben hangzott el a benini származású gitáros első komoly szólója is. Vinnie ebben a dalban olyan őrülten dobolt, hogy egyszer csak lerepült a szemüvege, úgy kellett megkeresnie a földön a szám vége felé. A 17-ütemű Seven Teens (nem hét tinédzser!) című, rendkívül bonyolult Loueke-művet Hancock nagyon méltatta a bevezetőjében. A végén azért sikerült eljátszaniuk hiba nélkül ezt az absztrakt szerzeményt! Mindig a háttérben meghúzódó Dave Holland több mint 5 percig egyedül maradt a színpadon, és fantasztikus, érzéki nagybőgő szólójával mindenkit ámulatba ejtett. Ezután következett Hancock egyik kedvenc dala – Phil Collins egykori háttérénekesnője – Amy Keys előadásában, A Song For You a Possibilities CD-ről. A zongorista legenda becsempészett a vájt fülűek kedvéért egy kis Someone To Watch Over Me-t is George Gershwintől. Lionel Loueke szólója következett ezek után, aki úgy pengette akusztikus gitárját, mintha az egy tradicionális afrikai chordofon hangszer lenne. Loopolva, több szólamban is gitározott, majd egyszer csak torzított, törzsi hangon belekezdett a Tavaszi szél vizet áraszt című magyar népdalba. A közönség kitörő ovációja és tombolása természetesen nem maradt el. Néhány hangeffektet követően, amikor Loueke oroszlán- és madárhangokat utánzott, átmenet nélkül vágott bele saját szerzeményébe, a Virgin Forestbe, amelyhez már a zenekar többi tagja is becsatlakozott. Colaiuta itt is akkorát szólózott gyönyörű Gretsch szerkóján és Zildjian cinjein, mint egy ház! A nagy pörgés után Herbie 20 perces szólója jött a sorban, amellyel tulajdonképpen egy idő- és űrutazás vette kezdetét. Hol felváltva, hol egyszerre játszott zongoráján és szintetizátorán. A klasszikus elemek és a modern effektek rendkívül érdekes módon keveredtek egymással. Amikor a nagy slágerbe, a sokak által feldolgozott Cantaloupe Islandbe úsztatta át a témát, az együttes többi tagja ismét kezébe vette hangszerét. Vinnie a színpad túloldaláról őrültként rohant a szerkója mögé, hogy elérje belépőjét. A ráadás egy népszerű Head Hunters-nóta, a Chameleon volt, amelyet két részletben adtak elő a művészek. Még a nóta legelején az egyik road kivitte a mesternek a fehér nyakba akasztós Roland AX-7-es szintit is, de végül Herbert nem azt választotta. A koncert befejeztével, mindannyian mosolyogva és némán integetve tűntek el a színpad mögött.

Herbie Hancock abszolút frissen és nagy élvezettel billentyűzött, illetve vezette együttesét. A szimpatikus Chris Potter izgalmasan, fantáziadúsan és nagyszerű hangszíneken fújta a tenoron. Sajnos a színpad bal és jobb oldalán álló, elektromos és akusztikus hangszereiket gyakran váltogató Dave Hollandből és Lionel Louekéből sokszor alig lehetett hallani valamit a nem megfelelő keverés miatt. A két énekesnő üde színfoltjai voltak az előadásnak, azonban érzésem szerint kicsit keveset szerepeltek. A nap hőse címet én mindenképpen Vinnie Colaiutának adom, akit most volt szerencsém 12 év után másodszor is élőben megcsodálni. A színpad jobb oldalán egy magas fekete emelvényen foglalt helyet, és – szerencsére – rendkívül hangosan szólt, ahogyan játszott. Két pergőt is használt, a tamokon szinte zongorázott, a cineken érzékien csilingelt, és volt olyan alkalom, hogy a lábdobot olyan sebességgel szólaltatta meg, hogy másnak még duplázóval sem sikerült volna így. Olyan profizmussal, magabiztossággal és energiával tette oda magát mindegyik nótában, hogy tényleg öröm volt nézni/hallgatni! A Veszprémi Fesztivál szervezői ismét nagyon kitettek magukért, köszönjük meg nekik ezt a nem mindennapi élményt!

A banda:

Herbie Hancock – billentyűk & zongora
Chris Potter – tenorszaxofon
Dave Holland – nagybőgő & basszusgitár
Vinnie Colaiuta – dob
Lionel Loueke – gitár & ének
Sonya Kitchell – ének
Amy Keys – ének

A repertoár:

1. Actual Proof
2. River
3. All I Want
4. When Love Comes To Town
5. Seven Teens
6. Dave Solo
7. A Song For You
8. Lionel Solo (Tavaszi szél vizet áraszt)
9. Virgin Forest
10. Herbie Solo
11. Cantaloupe Island

Ráadások:
12. Chameleon (Part 1)
13. Chameleon (Part 2)