A zene nem öregszik – Exkluzív interjú Richard Bonával Veszprémben

Richard Bona nem csak kitűnő zenész, de remek ember is – ezt nem egyszer bebizonyította már közönségének. Ezúttal Greg kollégával csevegett kötetlenül, a Toto-Bona-Lokua projekt veszprémi koncertje előtt, és most sem hazudtolta meg önmagát. Gulas forever!

Nagy "Greg" Gergely: Hol találkoztál először a másik két úriemberrel, Gerald Totóval és Lokua Kanzával?

Richard Bona: Először Párizsban találkoztam velük. Mindketten Párizsban laknak. Gerald Martinique-ről származik, de Párizsban született és ott is nőtt fel. Lokua pedig Közép-Afrikából, Kongóból, nem messze onnan, ahol én születtem. Így szoros a kapcsolat közöttünk, ami nemcsak a közös gyökerekre, hanem a zenére is értendő. Ugyanolyan muzsikát hallgattunk gyermekkorunkban.

N.G.: Kinek az ötlete volt ez a projekt?

R.B.: Az ötlet egy Laurent Bizot nevű fickótól származik, aki abban az időben a Universal Music jogi osztályán dolgozott. Valahogy meghallotta mindhármunk hangját, aztán elkezdtünk vele beszélgetni. „Miért is ne?!” – vágtam rá. Négy napot töltöttünk el a stúdióban, és a projekt tulajdonképpen ott született meg. Igen, négy nap alatt vettük fel a lemezt.

N.G.: Minden együttesben minden tagnak megvan a maga feladata. Nálatok milyen a szerepek leosztása?


R.B.: Igazából nincsenek kimondott szerepek. Ezek igazából nem is dalok, csupán ötletek. Valaki bedob egy ötletet, aztán hagyja, hogy a másik befejezze. Végül, visszahallgatva az anyagot olyan érzésem támadt, hogy az én szerepem az alapok lefektetése volt, olyanoké mint az ütőhangszerek és a basszus. A többiek pedig inkább a dallamért voltak felelősek.

N.G.: A közös Toto-Bona-Lokua albumotok négy évvel ezelőtt jelent meg. Hogyhogy az idén újra összeálltatok és elindultatok turnézni?

R.B.: Ez a projekt nem kimondottan turnézási céllal jött létre. Igazából csak a lemezről volt szó. Tavaly nyáron viszont közösen adtunk egy koncertet Montreálban. Aztán az ügynököm, Katherine McVicker egyszer csak megkérdezte: „Hé fiúk! Miért nem léptek fel így együtt jövő nyáron Európában is?”. „Miért is ne?!”. Ez spontán dolog volt, nem terveztük előre. És jól volt ez így! Aztán elkezdtünk együtt játszani, miközben a zene is változott.

N.G.: Elárulod, mi lesz a ma esti repertoár? Szerepelnek új anyagok is, vagy a koncert alapját a lemez dalai adják?


R.B.: A lemez dalait fogjuk előadni, de lesz néhány új dolog is. Viszont az album anyaga köré építjük ezeket az újdonságokat. Már hét hete turnézunk Európában és nagyon jó volt a fogadtatás. Azt hiszem, itt is ez lesz a helyzet. Jó néhányszor léptem fel már Magyarországon, és mindig nagyon fogékony volt a közönség, így valószínűleg erre is az lesz. Jó poén!


N.G.: Milyen nyelveken fogtok majd énekelni? Gondolom angolul, franciául, duala nyelven…

R.B.: Duala, lingala és szuahéli nyelveken is, mivel Lokua kongói és ruandai, így beszél szuahéliül. Ez egy igazán széleskörű projekt, és elég nehéz pontosan meghatározni, hogy mindez milyen muzsika. Olyan amilyen. Globális zene, ahogyan én hívom.

N.G.: Milyen lemezt tervezel a közeljövőben?

R.B.: Elkezdem készíteni a következő szólóalbumomat 2009-re. A mostani turné befejeztével, augusztusban és szeptemberben ezen dolgozom majd. Remélhetőleg márciusra el is készül. Már címe is van: „Twelve Shades Of Blues”. Ez lesz a következő lemez. Aztán lehet, hogy még változni fog, ki tudja… De egyelőre ez lesz a címe.

N.G.: És milyen terveid vannak kísérőzenészként? Van valamilyen speciális projekt a láthatáron?

R.B.: Most nem igazán lesz semmilyen speciális dolog. Izraelben játszom majd Mike Sternnel és Randy Breckerrel. Aztán jövő nyáron egy kvartettel turnézunk Richard Galliano tangóharmonikással és Gonzalo Rubalcabával, ahol én fogok basszusgitározni. A dobost egyelőre még keressük. De lemezfelvételem kísérőzenészként most nem nagyon lesz. A szólóalbum elég sok munkát igényel majd.

N.G.: Vannak híreid a meg nem jelent DVD-del kapcsolatban?

R.B.: Arról, amelyiket Magyarországon rögzítettünk? Igen! A kiadó nem szerette volna megjelentetni a tervezett időpontra. De én nem aggódom emiatt, mert egyik anyag sem avul el, a zene nem öregszik. Egyszer majdcsak megjelenik, és akkor az emberek megláthatják, mi is történt aznap éjjel Budapesten. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, az A38 mint helyszín fantasztikus volt, a hang is csodás volt, és a közönség is. Hé, ilyen egy igazán szép gulyásos este!


N.G.: Akkor várjuk a ma esti koncertet!

R.B.: Let’s rock ’n’ roll, baby! Veszprém, baby! Haha!