A dobolás hármas egysége – megjelent Nemes Tibor “Dobok és más izgalmas szerkezetek” című dobiskolájának első kötete

Nemes Tibor ütőhangszeres művész, a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola ütőtanára, számos klasszikus és könnyűzenei produkció résztvevője (Tea együttes, Cserháti Zsuzsa, Presser Gábor, Amadinda Ütőegyüttes, Kocsis Zoltán…) olyan kottát kínál a fiatal dobos nemzedéknek, amelyből nemcsak hasznos gyakorlatokat nyerhetnek, hanem úgy sajátíthatják el a dobolást, hogy közben megismerik annak hármas egységét is. Nemes Tiborral néhány nappal a kiadvány megjelenése előtt beszélgettünk.

Miről szól a Dobiskola?
Gyakorló tanárként régóta tapasztalom, hogy a kezdő dobosok nem igazán találnak olyan tananyagot, amelyben a dobolást egységként kezelik, külön-külön figyelve az azt felépítő részletekre. Persze van sokféle iskola, de ezek vagy egy-egy stílusra koncentrálnak, vagy például kézfejlesztő-gyakorlatokat tartalmaznak. Amikor én kezdtem dobos pályafutásomat, ugyanezzel szembesültem: előttem volt tizenöt kotta, és nem tudtam, hogy melyikből mit vegyek ki, mennyi ideig gyakoroljam az adott leckét, hogy építsem fel a gyakorlásomat, tanulásomat. Hosszú idő alatt született meg ez a gyűjtemény, ami 9-12 éves gyerekeknek szól elsősorban. Azon fiataloknak, akik elsajátították a helyes ütőtartást, ritmusismereteik a sextolákig terjednek.

A kötet nem akar teljes képet mutatni a dobolásról, vagy annak egy-egy területéről. Elsődleges célja inkább az, hogy egy széles látószögű, rendszerező gondolkodásmódot alakítson ki oly módon, hogy a gyermekek már tanulmányaik megkezdésekor egyszerre és egy időben találkozzanak a dobolás főbb alkotóelemeivel. Ezáltal a későbbiekben lehetőségük nyílik arra, hogy az új információkat – legyenek azok kották, hangfelvételek vagy képi anyagok – megfelelően, és kreatív módon használják fel gyakorlásaik során. Az iskola gyakorlatai e szempontok alapján készültek. Mivel a módszer kezdetektől a komplex hangszerjátékra törekszik, a gyermekeknek azonnali „dobolásélményük” lesz. Tapasztalatok mutatják, hogy motivációjuk jelentősen megnő, tanulási folyamatuk hatványozottan felgyorsul.

A Dobiskola milyen hangszerre koncentrál?
Dobfelszerelésről van szó. Ettől függetlenül külön figyeltem arra, hogy úgy írjam meg a kottát, hogy azt a klasszikus ütőtanításnál is használni tudják. A kotta tartalmaz például úgynevezett koordinációs gyakorlatokat, melyeket bármilyen ütős hangszernél eredménnyel lehet használni.

Eddig miből tanítottak a tanárok, vagy éppen Te?
Igyekeztem hárítani a dobtanítást, és azt látom, hogy a zeneiskolában tanító kollégák is ezt teszik, hiszen tényleg nincs olyan kotta, amiből komplex módon lehetne tanulni, vagy tanítani. Akik ennek ellenére tanítottak, azok összeszedték a fellelhető kottákat, és ezekből „ollózták” össze a szerintük megfelelő gyakorlatokat. Nagyon sokan egyszerűen kézzel írták le a feladványokat. Ezen módszerek nehezen illeszthetők be a tantervbe, azaz heti 2×30 percbe.

A dobiskolád mennyiben összeollózott gyakorlatok gyűjteménye, és mennyiben saját találmány?
Annyiban helytálló az összeollózás, hogy kézfejlesztő gyakorlatokat számos kiadványban lehet találni, hiszen ezek, hogy úgy mondjam, internacionálisak. Hogy jobb, vagy bal kézzel indítok gyakorlatokat, az szinte mindegy, én is kitalálhattam volna ilyeneket. A Dobiskola újdonsága abban áll – ha már a kézfejlesztő gyakorlatokról beszélünk –, hogy valóban ezekkel indul, a gyerekeknek ugyanis meg kell ismerkedni velük. Nemcsak a gyakorlatokat ismerik meg, hanem azt is, hogy hogy kell gyakorolni ezeket. Ezek után a kézfejlesztő gyakorlatokat szétosztom dobokra, hogy lássák ennek felhsználhatóságát. Ezek a koordinációs gyakorlatok. Ezt követően kíséretet rakok melléjük, és végezetül összekapcsolom az egészet. Így áll össze a gyakorlatokban az „életszerű” dobolást.
Gyerekeknek, vagy inkább tanároknak írtad a Dobiskolát?
Több mint 20 éve tanítok a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában illetve a Zeneiskolában. Éppen ezért nagyon figyeltem, hogy az általam közölt gyakorlatok illeszkedjenek a hivatalos tantervhez. A tanároknak is szeretnék segíteni, hiszen nem dobtanárok, hanem ütőtanárok a kollégáim, de természetesen a gyerekeknek is jó szolgálatot tesz a kotta. Autodidaktáknak is ajánlom, bár azt hozzá kell tegyem, hogy az ütő- vagy dobtanulás esetében a magánúton való készülés azért veszélyesebb, mint mondjuk, a gitár, vagy a zongora esetében, mert míg a gitáron a húrokat, a bundokat úgyszólván „kézhez kapja” a játékos, addig a dobolásnál egy eszköz van a kezében, amit egyszerűen meg kell tanulni használni. Nagyon fontos a helyes alapok elsajátítása: verőfogás, mozdulatsorok, stb. Hiába olvassa a kottát, vagy nézi az internetet, nem biztos, hogy a helyes irányba indul. Ettől függetlenül ügyes autodidakták is jól tudják használni majd.

A dobiskoládból milyen zene felé visz az út?
A könnyűzene felé, azon belül pedig – bár a gyakorlatoknál ilyen utalás nincs – megismerhető általuk egy sor könnyűzenei stílus. A függetlenítési gyakorlatok között van rock, latin zene, jazz, blues; megmutatom a különböző műfajokat, úgyhogy mindez nyilvánvalóan a könnyűzenéről szól. Viszont, mint ahogy említettem már, a kézfejlesztő és a koordinációs gyakorlatok az ütőzés kezdetén felhasználhatóak.

Tegyük fel, hogy a Dobiskolát használó gyerek tehetséges, tanára is van, és végigveszi az összes gyakorlatot. Ezzel befejeződik a tanulás, azaz egyszerűen megtanult dobolni?
Egyértelműen nem, ez egy hosszabb folyamat. A dobolás egy fantasztikusan izgalmas logikai rendszer, így én csak azt a lehetőséget szeretném megadni a kiadvánnyal, hogy betekintsenek ebbe a tanulók. Reményeim szerint a természetes „önképzésre”, kreativitásra vezetem rá őket ezzel a metodikával:

1. Kézfejlesztő technikák – a kezek gyorsaságának, stabilitásának, függetlenítésének fejlesztése úgynevezett Paradiddle, illetve Rudimental gyakorlatokkal. Ezek a gyakorlatok nélkülözhetetlenek a professzionális dobolás eléréséhez.

2. Függetlenítések – a kezek és a lábak egymástól független, nagyrészt statikus mozgását fejlesztik. A későbbiekben elsősorban kíséreteknél (angolul: Groove) használjuk.

3. Koordináció – térbeli, háromdimenziós mozgások fejlesztése. Ezek között találjuk a legnehezebb, legbonyolultabb figurákat. Elsősorban sorvégeknél (angolul: Fill vagy Break) vagy szólóknál (solo) használjuk.

A kiadvány első kötetében a technika kapott főszerepet. A második kötetben (tervezett megjelenése 2011-ben) a függetlenítés a hangsúlyosabb, a harmadik kötetben (tervezett megjelenése 2012-ben) pedig a koordináció.

Mindegyik kötet erre a hármasságra épül, és a gyerekek az elejétől fogva egységben láthatják a dobolást.

Hol lehet kapni, és mennyibe kerül a kiadvány?
A bolti ára 1.980.- Ft. Budapesten a nagyobb zeneműboltokban (Rózsavölgyi, Kodály), illetve a Tam-Tam Dobcentrumban, vidéken a Líra és Lant könyvesboltokban lehet megrendelni, interneten pedig a www.ritmusdepo.hu-n.