Ifjak az élvonalban

Veress Márton nem csak a hazai dobosok új generációját erősíti számtalan elismerésével és eredményével, de rögtön egy ismert zenekarban foglalt helyet. A fiatal tehetség egy kellemes beszélgetés során mesélt az útról, ami sikereihez vezetett és megosztotta velünk jövőbeli terveit.

Veress Márton nevét az utóbbi időben a Pokolgéppel egy szövegkörnyezetben hallani legtöbbször. A mindössze 19 éves fiú nemrégiben ugyanis a legendás zenekar új dobosa lett. Még csak pár éve kezdett el dobolni, de már számos szakmai sikert tudhat magáénak: a Roland 2010-es V-Drum versenyén döntős helyezést ért el, az Artbeat dobverők endorsere, illetve a Remo és a Sabian hazai képviselője lett. Többek között ezekről a sikerekről kérdezgettük Marcit.

Mesélj kérlek arról, hogy hogyan kerültél be a Pokolgépbe? Milyen érzés ilyen fiatalon tagja lenni egy legendás zenekarnak?

Fantasztikus érzés! Az egyik nagyon kedves barátom és zenésztársam, Szebényi Dániel ajánlott be a zenekarba. Ő elég sok mindenkit ismer a szakmában, így az új frontemberrel, Tóth Attilával is kapcsolatban állt. Amikor folytak a meghallgatások dobos, illetve gitáros posztra, Dani egyből engem ajánlott. Nagy köszönet neki ezért!

Melyek voltak az eddigi legemlékezetesebb pillanataid a Pokolgéppel?

Rendkívül jó a hangulat a zenekarban. A korkülönbségek ellenére teljesen jól kijövünk egymással. Így a közös utazások mindig emlékezetesek! Úgy érzem, hogy a közönség is elfogad, mint új tagot, negatív kritikát eddig keveset kaptam. Sokan gratulálnak a bulik után, úgy érzem, tetszik a közönségnek, amit csinálok. A legemlékezetesebb pillanatok közé mindenképpen az idei közös fellépést sorolnám a Hammerfall együttessel, a pécsi Rockmaratont, ahol eddig a legtöbb ember előtt játszhattam, valamint a romániai Félsziget Fesztivált.

Mi jelentette a legnagyobb kihívást?

Talán a bekerülésem után a közel 25 számból álló setlist megtanulása, amire kb. egy hetem volt. De hála Istennek nem volt vele gond, Zalánnal együtt jól vettük a kanyart az első pár bulin. Most már egész jól összeért a zenekar, úgy érzem.

 

Másik zenekarod, a Poison of Marvel neve az underground rockzenei körökben egyre ismerősebben cseng. Mit kell tudni erről a projectedről?

A POM volt az első komolyabb zenekarom, már jóval a Pokolgép előtt. 3 éve alakultunk és dallamos modern metált játszunk, magyar szövegekkel. Eléggé slágeres a zene, annak ellenére, hogy metál. A sok énektéma mellett elférnek a hörgős, zúzós dolgok is. Eddig egy EP-nk jelent meg 2009-ben és a hetekben fog megjelenni első nagylemezünk „Mitől félsz?” címmel, amiről néhány számot már publikáltunk is. Belehallgathattok a Facebook oldalunkon, de szinte az összes ilyen jellegű oldalon jelen vagyunk. Jelenleg az Insane, a Grenma és a Fish! zenekarok társaságában járjuk az országot.

 

Nemrégiben szponzorokat is sikerült találnod. Mit jelent ez számodra?

Nagyon nagy segítség, hogy támogatnak! Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi idősen sikerült szponzorokat szereznem! Nagyon sokat köszönhetek az Artbeat cégnek és a Tam-tam Dobcentrumnak, akik a fogyóeszközökkel (dobverők, tányérok, bőrök), de minden egyéb mással is segítik a karrieremet.

 

 

 

Beszéljünk egy picit a kezdetekről. Mikor és hogyan kezdtél el dobolni? Kik azok zenészek, előadók, akik a legnagyobb hatással voltak rád?

Egészen kiskoromtól kezdve dobolni szerettem volna. Amikor 4-5 éves koromban a szüleim megkérdezték, hogy melyik hangszer érdekel, mindig a dobot mondtam. De mivel az nem dallamhangszer, ráadásul hangos és nagy és különben is, ezért általános iskolás koromban zongorázni írattak be. 5 évig jártam édesanyám volt tanárához, de nem igazán szerettem csinálni.

Általános iskola végén tört elő megint az érzés, hogy dobolni kéne. Édesanyámtól kaptam egy gyakorló padot és egy pár dobverőt karácsonyra és 2006 tavaszán már a Korompay Pro Drum stúdióban találtam magam, ahol Mátyus Attila kezdett el foglalkozni velem.

Másfél évig jártam hozzá, miután Édesapám intézett egy meghallgatást Szendőfi Péternél.
A meghallgatás jól sikerült, így Péter felvett a Kodolányi konzi felkészítő sulijába, ami azóta sajnos megszűnt. Ott Kovács Norbi lett a tanárom. Közben elkezdtem járni Rékasi Attilához (Subscribe) metálos, 2 lábdobos dolgokat venni, mert a konziban nem éppen erre volt kihegyezve a tanítás. Vettem pár órát ifj. Kaszás Pétertől is, de ő többnyire külföldön turnézik Al Di Meola-val.

Miután idén megnyertem a Dobos Magazin Tábor Dobversenyt és részt vettem a II. Dobos Magazin Táborban, személyesen is megismerkedtem Martonosi Gyuri bácsival, aki mondta, hogy szívesen látna párszor egy kis „terelgetésre”.

Jelenleg rendszeresen járok Szendőfi Petihez és Rékasi Attihoz és havonta-kéthavonta Martonosi Gyuri bácsihoz.

Legnagyobb kedvenceim közé tartozik Mike Portnoy, John Bonham, Tony Royster Jr., Matt Greiner, Cobus Potgieter, Joey Jordison, Steve Gadd, Steve Smith, Dave Weckl, Glenn Kotche, Szendőfi Péter, Borlai Gergő és Banai Szilárd.

Szerencsémre a szüleim teljes mértékben támogatnak, nagyon nagy köszönet nekik ezért!

A zenélést tudod egyeztetni a tanulással, barátokkal? Jut időd másra is?

Hála Istennek a gimnáziumi tanáraim és az osztályfőnököm tolerálták a zenélésemet, így ebből szerencsére sosem volt probléma. 

 

Ebben az évben érettségiztem, remekül sikerült a zenélés mellett is. Felvételt nyertem az IBS (Nemzetközi Üzleti Főiskola) Arts Management szakára.
Barátaimra mindig tudok időt szakítani, szeretek eljárni gördeszkázni, bulizni, moziba, stb.

Mik a terveid a jövőre nézve? Mi a legnagyobb álmod, amit szeretnél megvalósítani?

Tanulni szeretnék, tapasztalatokat gyűjteni, fejleszteni magam és sokat zenélni. Kaptam egy ösztöndíjat a new york-i Drummers Collective Institute-ba, egy 10 hetes kurzusra. Szeretnék egyre ismertebbé és elismertebbé válni és inspirálni a társaimat, mert engem is az visz előre, ha inspirál valaki/valami.

Köszönjük szépen, sok sikert kívánunk a jövőben is!

(2011. október)

Szerző: Berkes Márton