10.1. AZ AMERIKAI INDIÁNOK ZENÉJE

Az amerikai indiánok többsége nomád életmódot fojtatott. Nem készültek feljegyzések a kultúrájukról, így a zenéjüket sem ismerhetjük teljesen. A zenéjük nagy részét az animista hitük ihlette. A zenéjükben nagy szerepet játszott a ritmus, mert az éneklést gyakran csörgőkkel, dobokkal és más ritmushangszerekkel kísérték. Sok, azóta híressé vált táncot alkalmaztak, mint például az Esőtánc, Sas-tánc, Nap-tánc. Az elszigetelten élő eszkimóknál különleges zene alakult ki. Itt csak egyetlen hangszert használtak, mégpedig a szájukat. A morgásokból, füttyögésekből, sziszegésekből egy nagyon összetett dallam állt össze.

Az amerikai indiánok zenéje és kultúrája fokozatosan kihalt a gyarmatosítás során. Felkutatták az indiánokat és elüldözték őket, hogy megteremtsék a saját zenéjüket, ami néha csak a templomban, vagy szabadtéri himnuszéneklésben fújt ki.

Más népcsoportok életében azonban változások történtek. A Morvaországból Amerikába vándorolt csoportok a huszita vallást képviselték. Ők Pennsylvania területén telepedtek le. Kiemelkedő zenészeket neveltek, mint például Johann Frierich Peter, David Moritz Michael. Említést érdemel még Anthony Philip Heinrich is, aki szintén Csehországból érkezett és belevetette magát a vadnyugati életbe. Ám ők csak bevándorlók voltak. Az első igazi amerikai zeneszerző William Billings volt. Teljesen autodidakta volt. Az eddig felsorolt zeneszerzők egyfajta népművészetet hoztak létre.