9.1. AZ AMAZONAS ZENÉJE

Az Amazonas és az Orinoco folyó térségében egy több ezer hektáros esőerdő fekszik. Egyes, az Andok lábainál lévő eldugott részeken még léteznek az ősi törzsi élet csírái. Ezek a törzsek örökölhettek valamit az amerikai indiánoktól, de ezen kívül nem hatott rájuk más civilizáció.

Egyik-másik itt található hangszer szintén nevezhető a mai ütőhangszerek őseinek, de voltak olyanok is, melyek nem fejlődtek tovább. Itt is előkelő helyet foglaltak el az ütőhangszerek. Léteztek állati patákból, karmokból készült csörgők, fából, vagy csontból faragott dörzshangszerek is. Voltak hosszú szálakra felfűzött kagylók, magok, melyeket a testükön viseltek és apró kavicsokkal megtöltött dióhéjak, amiket csörgőként használtak. Létezett még egy úgynevezett döngölőbot is, amit a földhöz verve használtak.

Az ütős hangszereken kívül találhatóak még itt csontból készült furulyák, fuvolák, kéregből készített trombiták. Ezeket a hangszerek vizsgálva a tudósok nagyon sok hasonlóságot találtak a Mongol és a Kínai hangszerek között.

A zene a törzsek közötti kötelék. A rituálékhoz, rendezvényekhez szükség volt a zenére. A rituálék középponti alakja a sámán volt, aki kapcsolatot tudott teremteni a szellemvilággal. Ezeket a kapcsolatokat transz-szerű állapotban érte el, amihez különböző csörgőket és dobokat használt.