7.4. ÜTŐHANGSZEREK

Ahogyan már fentebb is említettem az ütőhangszerek terén nincs nagy különbség Kína és Japán között, de azért a Japán zenének is vannak sajátos hangszerei. Ezek közül említenék meg párat.

 

 

Taiko dobok: Ezek a dobok nagyon sokféle méretben készülnek.A dobtest anyaga kizárólag fából készül. Azon kívül, hogy egy dobtípus, a taiko mint csoportos dobstílus viszonylag fiatal művészeti ág, noha előzményei a japán zenében több száz éves múltra tekintenek vissza. Az elmúlt fél évszázadban ugyanakkor a taiko olyan népszerűségre tett szert, ami Japánban több mint 10000 csoport megalakulását eredményezte, együttesenként átlagosan 12-15 fő részvételével. Ez a vonzó és látványos zenei műfaj könnyen felismerhető a dobolást kísérő mozgáskultúráról, amit maguk a dobosok adnak elő, miközben ütik a "bőrt", és jellegzetes dobjairól. A dobokat kísérhetik még egyéb (ütős, húros, fúvós stb.) hangszerek is.

 

Kempul: Ez egy különböző méretű és hangolású gongokból összeállított hangszer, amin több játékos játszhat különböző verőkkel.

 

Gong: Ez a hangszer bronzból, vagy rézből készül. Az átmérője nagyon változatos lehet. A megszólaltatása általában egy nagy fejű puha verővel történik. A kínai kultúrában arra használták, hogy távol tartsák a gonosz szellemeket.

 

Pien cs’ing: A szó jelentése kőharangok. Alakjukat tekintve mindegyik azonos, de a méretük különböző azért, hogy más hangmagasságot tudjanak kiadni.

 

Gambang: Kinézetét tekintve a mai egysoros xilofonokra hasonlít. Eredetileg a hanglapjai nagyon kemény fából készültek, de a fém megmunkálásával készítettek fém hanglapos Gambangokat is. Általában 19-20 hanglapból állnak.

 

Kenong: Ez a legnagyobb gong, amit egy tartóba helyezve használnak. Általában párosával használják őket a hangmagasság különbség miatt. A játékos saját maga választja ki hangmagasság szerint a gongokat. Anyaga lehet bronz, vagy réz.

 

 

 

GAMELÁN ZENEKAR FELÉPÍTÉSE