6.2 Bearing Edge (Perem) – Egyéb jelentős tényezők, melyek befolyásolják a dob hangszínét

A bearing edge a széle a dobnak, mellyel a bőr érintkezik és a rezonancia szempontjából az egyik legfontosabb alkotó elem. Legtöbbször ez nem látható. Abban az esetben, amikor “vintage”, klasszikus dobon játszunk, ajánlatos először tanulmányozni a kort/korszakot, melyben a dobot építették, kitűnnek majd az adott tervező, vagy a korszak zenei irányzatainak stílus jegyei. Mindezekből könnyen megjósolható lesz, hogy a dobot be lehet-e hangolni úgy, hogy rendkívül rezonáns legyen.

Sok régi dob felszerelést úgy gyártottak, hogy volt egy 35-60 fok közötti rovátka a dobtest belsejében a bearing edgenél, mint például a Slingerland vagy Ludwig dobokban. A dob külső testrészén sok esetben a bearing edge kifelé kerekített a koronán, ellentétben a mai gyártási technikákkal. Minél laposabb a bearing edge, vagy kerekítettebb, annál “papír doboz”-szerűbb lesz a dob hangzása. Újabb dobok esetében, melyek rendszerint 45 fokos rovatkával rendelkeznek és kevesebb mint 1/16 col sugarúak, könnyebb rezonanciát elérni, sok múlik a tervezőn, hogy a dob produkálni fogja-e majd a kívánt karakterjegyeket.

 

Vegyünk példának egy 0.3125 vagy 1/32 col bearing edge-ű 12-es dobot, ahol az érintkezési felület 1.17 négyzet col, vagy gyakorlatban – mutatóujj nagyságú. Ha ezt az 1/32-edet megduplázzuk (a gyakorlatban két mutató ujj vastagságnyi terület), ezek a változások nagyban megváltoztatnák a dob hangzását, de valójában nem a bearing edge szöge, vagy a rovátka nagysága számít, hanem a bearing edge koronájának megmunkálási módja és hogy ennek következtében mekkora felületen érintkezik a bőrrel. 35 fokos vágás esetén nagyobb a kontakt felület, szárazabb a hangzás, ellentétben egy 45 fokos vágással – rezonánsabb hangzás. Sok pergődob 35 fokos vágású.