5. AZ AFRIKAI ZENE

Afrika egyenlítői és déli részének őslakosai a bantu nemzettséghez tartozik. Ezeknek a népeknek a történetét nem tudták felkutatni. A legrégebbi hangszerleleteket – több mint 30.000 éves dörzshangszerek – szintén Afrikában találták meg. Ezekben a törzsekben nem létezett művészet. Minden egyének és tárgynak megvolt a maga szerepe, vagy funkciója. Ez a zenére is vonatkozott. A zene csak az örömért és a szórakozásért létezett és kivétel nélkül volt valami szerepe a törzsi életben.

A zene a túlvilággal való kapcsolattartást is jelentette sámánok és boszorkányok közvetítésével. A hallható kommunikáció és a jeladás eszköze a mai napig. Az afrikai zenében megjelenik az élet. Ettől kapja a mozgalmasságát, elevenségét és spontán jellegét. De ez a zene nem a spontán hallgatóságnak készült.

Adott népcsoport hangszerkultúráját nagymértékben befolyásolta a földrajzi környezet és az életmód. A letelepedett, központi irányítású népeknél az uralkodók már megengedhették maguknak, hogy a saját szórakoztatásukra tartsanak fenn zenészeket. A különbség a vándorló és a letelepedett népek hangszerei között is nagyon szembetűnő. A vándorló népcsoportok a használati tárgyaikat kezdték hangszerként használni.