3.2. FRIKCIÓS DOBOK

Ezek különböző alakú és nagyságú dobok. A magyar köznyelvben egyszerűen csak köcsögdudaként terjedt el, de ez nem teljesen helytálló, mert könnyen lehetne a duda szó miatt aerofon hangszerként értelmezni. Az Afrikában használatos frikciós dobok dobformájúak, addig az Európában elterjedtek inkább fazék alakúak. Közös jellemzőjük, hogy membránnal rendelkeznek, amit nedves ujjal, kendővel, vagy a membránra erősített pálca dörzsölésével hoznak rezgésbe.

 

A másik hangszer, ami ebbe a csoportba tartozik az a Magyarországon közismert bika. Ez a hangszer is szintén egy kifeszített membránból és egy testből áll, ami lehetett agyag, vagy fa. Itt a membránhoz egy állati belet rögzítettek nem a hangszer teste felé és azt húzogatták vizes kézzel, vagy ronggyal.

 

Ilyen hangszer az Afrikából származó, de a latin-amerikai térségben is megtalálható quica, kvita. Jellegzetessége, hogy a dob egyik oldala nyitott és a testbe belülről erősítenek egy pálcát a membránra. A játékos ezt egy nedves ronggyal, vagy kézzel ritmikusan húzogatja, míg a másik kezével a membrán feszességét változtatja.