2.9. PENGETETT IDIOFONOK

A doromb felépítését tekintve egy bambuszba vágott, vagy fémkeretbe illesztett nyelv, amelynek az egyik vége szabadon rezeg, amit ujjal, vagy zsineggel lehet rezgésbe hozni. A szájban, a fogakhoz közel tartva lehet megszólaltatni. A hangszín erősségét a nyelvvel, vagy a légzéssel tudják szabályozni.

Ilyen hangszer a Magyarországon is ismert és használt ütőgardon. Ennek a hangszernek nem dallamjátszó szerepe van. A népzenében a ritmus megerősítésére használják.

A lamellofonok legáltalánosabb elnevezése, a szanza David Livingstone-tól származik. Ezek után megjelent az angol nyelvben (thumbpiano), a németben (és a magyar nyelvben (ujjzongora) is. Ezek a hangszerek csak a Szaharától délre elterjedt pengetős hangszerek. A lamellofon teste fából készül, aminek az egyik végére keresztléccel fanyelveket erősítenek, amiknek az egyik vége szabadon rezeg. Lehetnek egy-két-három soros felépítésűek is. A lamellofon nem ad önmagában elég hangot, így egy rezonátor testbe teszik, ami felerősíti a hangját.
A játéktechnika befolyásolja a hangszer billentyűinek a kialakítását. Általában a játékos a hüvelykujját használja, de egyes esetekben a mutatóujjra is szüksége lehet.