3.5 A különböző műfajokhoz használt pergődobok

Ahhoz, hogy a pergődobot definiáljuk, lényeges, hogy tudjuk, mely műfajok milyen típusú pergőt használnak. Az alábbi lista a különböző pergőtípusokról számol be.

Jazz: A jazzben sűrűn használatosak a seprűk, ezért a dobokon vékony, vagy közepes textúrázott bőr található, bevonat nélkül, vagy nagyon kevés bevonattal, az érzékenység fokozása végett. Ez az érzékenység a shuffle technikához kiváló. Majd minden méretű dobtest használható a jazzben, de a legáltalánosabban elterjedt a 14col x 5.5col vagy a 14col x 6colos fa vagy réz dob. Papa Jo Jones hangzása jó példa erre az érzékeny, de pontos játszásmódra. Az ő pergő dobjainak dinamikai tartománya rendkívül széles volt.

 

Funk: A Funk pergő dob játék rendkívül kiemelt, szinkópált és jellegzetes. Hogy kiemelkedjen, magasabb hangmagasságú pergő dobra van szükség. 13col a legelterjedtebb a funk zenében, bár a 14 is ugyanolyan népszerű (Dennis Chanbers funk dobos Pearl pergő dobja 14colos). A funk dobok mélysége nagyban változó. A Roots dobosa, Ahmir Thompson például 14" x 3.5"-ös piccolo pergőt használ pop zenére. Mások, mint például a fentebb említett Dennis Chambers, 14" x 6.5" –öst szorosabban hangolt fejekkel, hogy testesebb hangzást kapjon de utóhangokkal és ropogáss

 

Rock: Általánosan elterjedt a 14-es átmérőjű és 5.5 – 8-as mélységű, gyakran rozsdamentes acél. Gyakori a dobon a bevonat, valamint nehezebb, nem bevont fej használata. Így kevesebb az utóhang és vemhesebb hangzás hallható.

Metál: Ez a stílus előnyben részesíti a szélesebb és mélyebb dobokat, talán 14"x6" vagy még mélyebb, mint 8" (Joey Jordison Pearl pergő dobja egy 6.5" mélységű és 13" átmérőjű, így a hangzás magas és testes, “erő pikkolo”nak is emlegetik ezt). A metál dobok gyakran nem fából készülnek, hogy magas legyen a hangerő és fényesebb a hangszín. Fém, réz, bronz és alumínium a gyakran használt alapanyagok. Néhány pergő dob különös anyagból készült, úgy mint rost másolat akril műanyagja, mivel ezek lehetővé teszik, hogy hangosabb legyen a hangzás.

 

Punk: A korai punk zenében a pergő doboknak nincs nagy szerepe; gyakran csak annyi, hogy hangos legyen a láb cinnel együtt. Ez valószínűleg a punk zene nem konvencionális mivoltának tudható be, és annak, hogy nem voltak “szabályok” sem a zenélési módban, sem a hangszerek hangolásában, sem a felvételeken, általában a dobostól függően. Egy tipikus példa erre Stewart Copland hangzása (aki történetesen jazz dobos is), akinek hangzásra jellemző, hogy finom és üreges.