Medvecky dobok

A jazzdob felszereléseket a maihoz hasonló összeállításban mintegy 110-120 éve használják. Bár a felszerelés részei külön-külön (nagydob, pergődob, cintányér) több száz éves múlttal rendelkeznek, az egy játékos kezeihez és lábaihoz rendelt összeállítás nem idősebb az automobilnál. Honnantól számít egy hangszer réginek, hiszen másként ítél meg egy húszéves szerelést egy hatvanéves zenész vagy egy 10 éves, aki akkor még nem is élt! Nos, általános gyakorlat, hogy a 30 évnél idősebb hangszerek tartoznak ebbe a kategóriába.

 

Minden korban készültek olcsó tanuló- és drága, igényes kivitelű professzionális hangszerek is. Attól tehát, hogy valami régi, még nem feltétlenül értékes. Ismerni kell a korát, származási helyét, technikai megoldásait stb.

A Magyarországon található öreg dobfelszerelések a következő forrásokból származhatnak.
Hangszerkereskedők és utazó zenészek behozatalából:
Leddy, Radio King, Slingerland, Gretsch, Ludwig, Rogers, Hayman, Sonor, Premier, Trixon, Lefima; hazai gyártóktól: Sternberg, Mogyorósi, Reményi, Stiglitz, Dubán, Medveczky. Kezdjük mindjárt a végéről!

 

A történet szabályszerű. Medveczky Antal finommechanikai műszerész szakmát tanul, majd 1935-36-ban egy budapesti tánciskolában dobol. Elégedetlen a kereskedelemben kapható pergőkkel, ezért konstruál magának egyet. A próbálkozás olyan jól sikerül, hogy felkelti a dobosok érdeklődését. Egy időben több helyről is kap megrendelést. Elhatározza, hogy műhelyt nyit egy fúvóshangszer-készítővel közösen. 1942-től már tábla hirdeti a Király utca 57-ben, hogy Medveczky Antal hangszerkészítő mester. Nemcsak magánszemélyeknek, de kereskedőknek is dolgozik. Reményi és Mogyorósi is készíttet vele dobokat, amik azután az ő emblémáikkal kerülnek forgalomba. Televízió nincs, Amerika messze van, mindent maguknak kell kitalálni. Sok olyan technikai megoldás születik, aminek alapja egy "világot látott" zenész által papírra vetett rajz. 1945 után minden megváltozik, társa nem tér vissza a háborúból. Felesége, aki kezdettől segítőtársa, egy vasgyárban kénytelen elhelyezkedni. 1956 után a maszekokat szövetkezetbe tömörítik. Medveczky úr itt ismerkedik meg a kitűnő műszerésszel, farkas Jánossal, aki társul vele.

A műhelyre is szemet vetnek. Ekkor évekig az emeleti lakásban készülnek a dobok. Medveczky Antal 1959-ben maghal. Úgy tűnik vége szakad a történetnek. Néhány lelkes zenész hite és biztatása menti meg a céget, 1961-től Medveczky Antalné és Farkas János a Király utcai műhely helyett cserébe felajánlott Péterfy Sándor utcai helyiségben ismét munkához lát.

A konkurensek nem nézik jó szemmel, hogy Medveczkyné nő létére nem adja fel.Ekkor már tudja, minden jó valamire, és a vasgyárban szerzett tapasztalatok nagy részét képezik a túlélésnek. A műhelyben minden darab egyenként, gondos kézi munkával készül. Forradalmi újításnak számít a 60-as évek elején a kétrugós golyóscsapágyas nagydobpedál, de a parallel váltós fémtestű pergődob is. Ezek tökéletessége 30 év múltán is ellenőrizhető. Sok ismert dobos (Beamter Bubi, Kovács Gyula, Laux József, Dán András, Debreceni Csaba stb.) Készítteti itt hangszerét.

A dobok oldalán található babák (cseppek) alakja követi a divatot, így azok formájáról következtethetünk készítésük időpontjára is. Általában két felszerelés készül el havonta, de munkaigényesebb típusokból csak egy. Ebből adódóan a cég fennállása alatt a kisebb munkák és javítások mellett mintegy 6-700 dobfelszerelés került ki a műhelyből. A dobok készítése 1982-ben ér véget, amikor már az egyedi gyártás a rengeteg élőmunka ráfordítása miatt gazdaságtalanná válik a tömegtermeléssel szemben. Lezárul a Medveczky dobok korszaka, ami sajátos módon úgy tudott sikert aratni 40 éven át, hogy névadójuk csak cége első 17 évét érhette meg. Megmaradt azonban a dobosok és a gyűjtők örömére néhány kitűnő hangszer, amik ma is lelkiismeretes és gondos munka üzenetét hordozzák.

Kármán Sándor