New Orleans Swingfesztivál

A New Orleans Swingfesztivál 2005 óta folyamatosan emeli a tétet. A ragtime, a dixieland és a swingzene képviselői közül nemcsak a hazai élvonal, de a régióbeli, sőt a tengerentúli előadók legkiválóbbjai is tiszteletüket tették már a Művészetek Palotájában. A nyolcadik eseménysorozaton a zenei horizont Ausztriától Finnországig, Svájctól egészen az USA-ig ível. Elsőként, augusztus 24-én, a harmincadik születésnapját ünneplő Antti Sarpila Swing Band érkezik a Fesztivál Színházba. Őket követi a Csík Gusztár Trió, majd a Thomas Gansch & The Dixieland All Stars.

 

2012. augusztus 24. 19:30 – 22:00

Elsőként a harmincadik születésnapját ünneplő Antti Sarpila Swing Band érkezik a Fesztivál Színházba. A finn klarinétos még épp csak tizennyolc éves volt, amikor megalapította swingelő zenekarát, de már akkor lenyűgöző stílushűséggel és virtuozitással tolmácsolta a szívének kedves zenei műfajt. A titok az alapoknál keresendő: klarinéttanára az amerikai Bob Wilber volt a nyolcvanas években, aki pedig négy évtizeddel korábban a legendás Sidney Bechet-től sajátította el a tradicionális jazz minden fortélyát és főleg a lelkületét. A Wilberrel való együttműködés Sarpila számára olyan jelentős és emlékezetes momentumokat hozott pályája során, mint például egy Carnegie Hall-beli Benny Goodman-emlékkoncert még 1988-ban, de játékukat hat közös lemezfelvétel is megörökítette.

Sarpila előtt hamar megnyílt az út, hogy aztán nem kisebb kiválóságokkal zenélhessen, mint Doc Cheatham, Wild Bill Davison, Buddy DeFranco, Vic Dickenson, Scott Hamilton, Jake Hanna, Milt Hinton, Thad Jones, Dave McKenna, Bucky Pizzarelli, Zoot Sims vagy Frank Wess, illetve vendégművészként megfordulhasson a Count Basie Orchestrától a Metropole Orkestig. Formátumát jelzi, hogy az ezredfordulón Hans Westerberg életrajzi kötetet jelentetett meg róla The Swinging Beginning címmel, melyben teljes, csaknem száz albumot tartalmazó diszkográfiája is helyet kapott.

 

2012. augusztus 25. 19:30 – 22:00

Ritka az olyan nemzetközi nehézsúlyúakból álló jazzformáció, amelyben magyar művész a csapatkapitány. Márpedig Csík Gusztáv triója ilyen: egyik tag esetében sem fellengzős megnevezés, hogy legenda. A zongorista még a Dália Jazzklubban kezdte pályáját Pege Aladárral, s párját ritkító stílusára éppúgy hatással volt Duke Ellington, mint Bill Evans vagy akár Oscar Peterson. Kiemelkedő képességeinek köszönhetően lehetősége nyílt arra, hogy Eddie Lockjaw Davis, Kenny Clarke, Dizzy Gillespie, valamint Tony Scott mellett játsszon, aki „a jelenlegi legjobb európai jazz-zongoristának” nevezte.

Ezzel Reggie Johnson bőgős is egyetérthetett, amikor Csík saját triójának alapító tagjául szegődött. Ő maga tagja volt Art Blakey Jazz Messengersének, öt évig állandó bőgőse volt Kenny Burrellnek, majd játszott szinte mindenkivel, aki számít: Bobby Hutchersonnal, Keith Jarrett-tel, Sonny Rollinsszal, Sarah Vaughannal és Clark Terryvel. A nyolcvanas években Svájcban telepedett le, ahogyan magyar kollégája is, s ott találkoztak. Ez lett a célállomás Alvin Queen számára is, aki tinédzserként Horace Silverrel kezdett dolgozni. Nem sokkal később George Benson állandó dobosa lett, de Stanley Turrentine-nél is megfordult. Amiként Johnsonra, úgy Queenre is érvényes, hogy a mainstream jazz mellett az avantgárd és a tradicionális stílusoknak is avatott ismerője.

A Csík Gusztáv Trió ez alkalommal is a swing esszenciáját „csepegteti majd a rajongók fülébe”, amiben segítségükre lesz Joan Faulkner – aki a popszakmában is karriert csinált, többek közt a Milli Vanillivel, de mindvégig hű maradt a jazzhez –, illetve a fesztiválközönség régi kedves ismerőse, Szalóky Béla.

 

2012. augusztus 26. 19:30 – 22:00

Térben a legközelebbről érkezik, időben a legmesszebbre utazik vissza az osztrák Thomas Gansch és Dixieland All Stars csapata. Gansch nevét nem csak a tradicionális jazz rajongói ismerik, hiszen éveken át erősítette a Mathias Rüegg által alapított, avantgárd és hagyománytisztelő törekvéseiről egyaránt ismert Vienna Art Orchestrát, Európa egyik vezető nagyzenekarát. Ezenkívül önmaga és hallgatósága szórakoztatására Gansch létrehozta a Mnozil Brass formációt, amelynek koncertjein a virtuóz rézfúvós játék a korai némafilmek „ütlegelős”, fizikai humorával keveredik. E két elem nem hiányzik Gansch & Roses elnevezésű szeptettjéből sem, ahol többek közt Wolfgang Puschnig szaxofonos a társa.

A 2002-ben Hans Koller-díjjal kitüntetett Ganscht 2006-ban, amikor még csak harmincéves volt, hazájában az Év muzsikusa díjra is felterjesztették. Az egykori partnerei között Patti Austinnal, Bob Brookmeyerrel és Alegre Corrêával is büszkélkedő Gansch a jazz egyik legkorábbi irányzatát, a dixielandet is autentikus módon szólaltatja meg, s ezt is szórakoztató módon, mégsem felszínesen teszi. Héttagú „csupa csillag” csapatával a Bix Beiderbecke, King Oliver, Louis Armstrong vagy Fletcher Henderson nevéhez köthető, illetve az ő zenéik hatására a két világháború közti Németországban létrejött muzsikákat játsszák.

 

(Fotó: © Heikki Tuuli)