Új utakon – interjú Kertész Ákossal

Decemberben ismét világsztárokkal lép színpadra a Balkan Union. A nem éppen mindennapi koncert kapcsán Kertész Ákossal beszélgettünk, akitől a koncert mellett sok mindent megtudtunk zenei kihívásokról, rendhagyó produkciókról, és szakmai tapasztalatokról.

A Balkan Union egyike a „legfrissebb” zenekaraidnak. Milyen tagokból áll a formáció, és hogyan találkoztatok, honnan ered a kapcsolat?

Először is sok szeretettel üdvözlök mindenkit a RitmusDepo-n, és sok-sok jó dobolást kívánok mindenkinek!

A zenekar régi ismeretségen alapul: a zenekar vezetője, Tóth Bagi Csaba, akivel évek óta, mondhatom gyerekkorunk óta ismerjük egymást és barátok vagyunk. Azt gondolom, hogy több közös munka után a Balkan Union fontos előzményének tekintem az Another Blues World (2003) című lemezünket, ami a TBB-vel (Tóth Bagi Band) jelent meg. Akkor az volt a koncepciónk, hogy próbáltuk kiforgatni a blues nótákat, úgy, hogy nagyon komoly elektronikát használtunk: szekvenszereket, minus-one-os témákat, amire én még rádoboltam. Így ez egy nagyon formabontó dolognak számított akkor. Úgy éreztük, hogy ebben a műfajban már annyi mindent, annyi féleképpen eljátszottak, és mi úgysem tudnánk úgy bluest játszani, mint ahogy mondjuk Jimi Hendrix játszott… Ezért próbáltunk rendhagyók lenni, és a magunk szájízére, egy modernebb hangzásra formálni a dalokat. Pontosan az előbb említettek miatt természetesen ez a lemez megosztotta a közvéleményt, de emellett nagyon sok pozitív kritikát kaptunk, mivel próbáltunk újítani, új utakat keresni. Persze feltehetjük a kérdést, hogy erre szükség van-e? De ez már egy másik történet lenne…

Meg kell még említenem azt a képletesen értett duólemezt is, melyet ketten készítettünk a Csabival, Nélküled címmel, melyen már egy kicsit a pop-osabb irányokba is ellátogattunk. Ezen a lemezen egyébként nem csak dobolok, hanem jómagam hangszereltem és billentyűzök is végig rajta, valamint a dobszerelés mellett ütőhangszereken is játszom.

Utána következett egy hosszabb szünet, úgy 5-6 évig nem zenéltünk együtt Csabival. Közben ő elszegődött Al di Meola mellé, melyről szerintem már sok portálon lehetett olvasni. Csaba, mint személyi asszisztens, és úgy gondolom, most már, mint barát dolgozik Al-lal. És pont emiatt Csabi ismeretségi köre elég szerteágazó lett, világszinten is.

 

Tavaly együtt zenéltél Al di Meolával is. Miként alakult az együttműködésetek?

Az én együttműködésem Meolával annyi volt csupán, hogy az Aved Ivenda című Balkan Union lemezt bemutattuk Szegeden. Ennek előzményeként Csabi felkért, hogy dobolnék-e a zenekarban. Mivel nem zenéltünk már évek óta együtt, én természetesen igent mondtam. Ennek kapcsán tartottunk lemezbemutatót tavaly, Al di Meolával.

Fontos megemlítenem, hogy Al di Meola zenekarának állandó dobosa, Kaszás Péter, ami azt gondolom, mindannyiunkat büszkeséggel tölthet el! Peti egy kiváló dobos, aki száz százalékosan meg is érdemelte, hogy ott legyen!

 

 

A Balkan Unionnal New Yorkban is felléptetek…

Még a szegedi koncert előtt, kiutaztunk New Yorkba, ahol több koncertet is adtunk, köztük a Drom-ban, ami New York egyik legpatinásabb világzenei klubja. Akkor még magyar billentyűs nélkül mentünk, ott csatlakozott hozzánk Jordan Shapiro New York-i illetőségű zenész. Ő Hammond-orgonával, és Fender Rhodes-cal szállt be az egyik koncerten. Az estre Al di Meola is eljött, meghallgatott minket, mi pedig természetesen nagy izgalommal vártuk, hogy mit fog majd szólni. Al elismerését és tetszését nyilvánította ki a zene és a zenekar felé is. Gyakorlatilag ennek kapcsán is szerveződött a decemberi közös fellépésünk Szegeden.

Szinte napra pontosan egy évvel a legutóbbi szegedi lemezbemutató után, újabb világsztárok érkeznek és játszanak Veletek. Mike Stern és Trilok Gurtu lesznek december 22-én a Balkan Union sztárvendégei. Hogyan jött létre ez a koncert?

Szinte ugyanúgy, mint ahogy Al di Meolával is, természetesen Csabán, és az ismeretségein keresztül. Mivel mindannyiunk számára mind a két zenész meghatározó szerepet tölt be, ezért örömmel és nagy lelkesedéssel fogadtuk. Számomra Mike Stern az egyik legkiemelkedőbb újító fusios-jazz gitáros. Stern egy óriási múlttal és tapasztalattal rendelkező gitáros, aki olyan zenekarokban fordult meg, akár Miles Davis oldalán, vagy mondhatnánk akár Billy Cobham-et is (csak hogy maradjunk a dobolásnál), amelynek a zenei világa nagyon közel áll hozzám. Nem véletlen, hiszen jelenlegi zenekarában az egyik legmeghatározóbb példaképem, Dave Weckl dobol, illetve Dennis Chambers is alkalmanként.

Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy együtt dobolt-ütőzött Trilok Gurtu-val. Milyen érzésekkel készülsz a koncertre?

Arra a kérdésre, hogy izgulok-e, némi humorral két komoly okot adnék: az egyikük Mike Stern, a másik Trilok Gurtu… azt gondolom, ez éppen elég ok az izgulásra.
Trilok Gurtut nem kell bemutatnom, főleg nem a RitmusDepo-n. Mindenképpen formabontó, és kihívás nekem vele játszani. Ő teljesen más oldalról közelíti meg a zenét, mint egy európai zenész. Ráadásul egy nagyon nagy előnye is van velünk szemben – mindamellett, hogy indiai származású és az ottani zenét, kultúrát szívta magába -, Európába költözésével az európai zenét is ötvözi zenéjében, amelyben így érdekes kettősséget találunk. Az indiai zenében – amelyről a tála, és rága fogalmán kívül sajnos sokat nem tudok -, sokszor akár száz ütemes periódusok is vannak, amely egy európai muzsikus számára szinte felfoghatatlanul nagy egység. Aki kicsit is belelát az indiai zenébe, tudja, hogy ezt egy életen át kell tanulni.

Rá is azt tudom mondani, mint Mike Stern-re, hogy ő is egy nagy újító, aki ezen felül még egy egészen speciális set-up-ot is használ. Autentikus beállításánál Gurtu félig térdelve a földön játszik, amelyben érdekesen kombinálja a hagyományos dobszerelést, és más kultúrák hangszereit, valamint a hagyományos indiai ütőhangszereket, amelyből természetesen a tablát emelném ki. Teszi ezt oly módon, hogy akár real time-ban, egyszerre képes ezeken a hangszereken játszani, ami számomra lenyűgöző és egyben felfoghatatlan.

Úgy gondolom mindezek mellett egyetlen egy dolgunk lehet: felvállalni önmagunkat, és ne akarjunk mást mutatni, mint akik vagyunk. Megpróbálom bemutatni azt, ami az én ars-poetica-m, az én üzenetem a dobon. Erre próbálok koncentrálni, és én is nagyon kíváncsian várom, hogy ez hogyan fog ötvöződni egy ekkora ütőhangszeres művésszel, mint Trilok Gurtu.

 

A Balkan Union mellett több, már országosan is ismert és elismert zenekarban is játszol, köztük a Fabula Rasa-ban. Mit kell tudni az együttesről, rólatok?

A Fabula Rasa tényleg az az együttes, ahol már nem csak a szakmáról van szó. Mókussal már 22 éve zenélek együtt különböző formációkban, gyakorlatilag együtt végeztük a zeneművészetit. Úgyhogy ez már 22 éve tartó barátság, természetesen ez a zenekar többi tagjára is igaz. Többen később kerültek be, de Földes Gabi basszusgitárossal szintén ezer éve ismerjük egymást, Varga Kornéllal ráadásul már más együttesben is zenéltünk, az akkoriban nagyon népszerű Fianna-ban, amivel ír-kelta-balkán világzenét játszottunk. Mára ez tényleg több mint szakmai kapcsolat, nyugodtan mondhatom, hogy barátok vagyunk.

2006 előtt, mint Hajnal formáció létezett, és 2006-tól lett Fabula Rasa. Ahogy akkor, most is próbálunk új utakat keresni a zenében, mára már egyre inkább közelítve a mai népszerű hangzásvilág felé.

Decemberben jelenik meg az új lemezetek, Hűhó címmel. Mire számíthatnak a rajongók? Miben más ez a lemez, mint az eddigiek?

A mostani immár a negyedik nagylemezünk, aminek Mókus ötletesen a Hűhó címet adta, amely az eddigi címek mellé tökéletesen illik (Csindratta-2006, Pörgettyű-Lankattyú-2009, Tesséklássék-2009 – a szerk.). A lemez hamisítatlan Fabula Rasa, és bízok benne, hogy minden rajongó ezt fogja erre mondani. Itt már merészebb dolgok is jelen vannak a zenében. A dobolásra rátérve, én egyre kevesebb ütőhangszert, percussion hangszereket használok, gyakorlatilag teljes mértékben kikoptak a műsorból: már a dobszerelés mellett csak cajon-on játszom. Sokat keményedett a hangzás, groove-osabbak lettek a nóták. Ez az évek alatt egy tudatosan kialakított folyamat volt részemről is, és a zenekarban lévő „elvárásoknak” megfelelően. Egészen a rock, metál, esetenként drum’n’bass és jungle témákig mentünk, sőt, van olyan nóta, ahol elektronikusan el van torzítva az élő dobolásom. Tehát egészen merész dolgokat is kipróbáltunk, ami nem újdonság már, de nekünk most az volt.

Bízom benne, hogy azért van olyan a lemezen, amit esetleg más még nem próbált meg, és tényleg újdonságként hat. A lemezbemutató december 6-án, az új Gödör Klubban lesz Budapesten, és a kézzelfogható korong is várhatóan kapható lesz még a december folyamán.
Számomra külön büszkeség, hogy már a második lemezem jelenik meg a Gramy kiadó gondozásában, melyet ezúton is köszönök Égerházi Attilának.

 

 

Egy másik formabontó együttesben is szerepet vállaltál, 14 zenésszel, köztük 7 dobossal játszol egy színpadon Bornai Tibor: Tesztoszteron című produkciójában. Hogyan kerültél kapcsolatba Bornai Tiborral?

Bornai Tiborral – akit egyébként a KFT zenekarból ismernek sokan -, az Imago Mundi világzenei formációban zenéltem először. Kis idő elteltével megkeresett, amikor elkezdte szervezni a Komoly Férfiak nevű zenekart – KFZ – (mosolyog), aminek rajta kívül, mint zeneszerző, billentyűs-énekes, a fia, Bornai Szilveszter és jómagam vagyunk tagjai. Nagy örömmel és büszkeséggel csatlakoztam a csapathoz. Tibor munkásságát nagyon nagyra tartom, és természetesen itt nem csak a Balatoni nyár és Afrika című számokra gondolok, hanem teljes egészében tisztelem, amit ő letett az asztalra…

Különleges, 14 zenészt megmozgató produkció a Tesztoszteron.

Tulajdonképpen a Komoly Férfiakból nőtt ki ez a produkció, amit pár éve mutatott meg nekem először Tibor. Neki volt egy monstre elképzelése, ami egy lényegesen komolyabb taglétszámú zenekart igényel; ez volt a Tesztoszteron. Elsőre megtetszett, és úgy gondoltam, gondolom, hogy érdemes színpadra állítani Magyarországon. Nem kilóra mérik a zenészeket, de mégis ennyi zenészt egyszerre színpadon látni, amiből ráadásul nyolcan dobolnak… igazán rendhagyó és formabontó zenekarról van szó. Én dobfelszerelésen játszom, rajtam kívül dobol még Schneider Szilveszter, Tömösi Tamás, Bordás Zoltán, Mucsi Gergő, Perger Guszty, Pusztai Gábor és Abonyi Attila. Ők unisono hangszerelésű, a taiko doboláshoz hasonlítható szólamokat játszanak, ami éppen az egyszerűsége miatt nagy kihívás mindannyiunk számára. A produkció első bemutatója a Miskolci Operafesztiválon volt, a második pedig nemrég Pécsett. Ezenkívül a Tesztoszteron természetesen lemezen is megjelent.

 

 

 

Zenekari és könnyűzenei munkád mellett tanítasz és Hangversenyközpontot is vezetsz. Mire vagy büszke a munkád kapcsán?

Szentesen, a szülővárosomban tanítok félállásban, emellett a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskola és Hangversenyközpont közművelődési részét vezetem. Most már országos szinten is egyre népszerűbb hangverseny-sorozatot viszünk, Zene-Világ-Zene néven, melyen hónapról hónapra ismert sztárok, világszintű muzsikusok lépnek pódiumra.

Egy ilyen karrier és időbeosztás megszervezéséhez biztos családi háttér is kell….

Természetesen igen, a családom mindenben támogat. Van egy gyönyörű kislányunk, Abigél, aki ráadásul a Hűhó című lemezen is helyett kapott. Van egy régi kompozícióm, egy ringató, ami Mókusnak annyira megtetszett, hogy egy Fabula lemezre mindenképpen fel szerette volna tenni. Így most a Hűhón hallható. Ez egy duett, melyen én zongorázom, Mókus brácsázik és hegedül, a címe pedig Abigél…

További sok sikert és élményekben gazdag koncerteket kívánunk!

Köszönöm! Az olvasóknak, ütősöknek pedig sok jó dobolást és jó tanulást kívánok itt, a RitmusDepo-n!

 


RitmusDepo
(fotók: Facebook)