Trilok Gurtu: “A zene jövője a minőség”

December 22-én hazánkba látogatott a világ egyik legnépszerűbb ütőse, Trilok Gurtu, aki Mike Stern gitáros mellett, a Balkan Union sztárvendégeként lépett fel Szegeden. A hatalmas sikerű koncert után egyedül a RitmusDepo-nak adott interjút, melyben többek közt az indiai zenéről, spiritualitásról, jövőről beszélgettünk.

 

A zenéje sok kultúrát ötvöz, nemzetközi nyelvezetű. Manapság igen népszerű „világzenét” játszani, egyre több az ilyen jellegű zenét játszó együttes. Mit gondol, ez a zene jövője? Szükség van-e egyáltalán zenei műfajokról beszélnünk, vagy a „zene” kategóriákba sorolástól függetlenül, egységesen létező?

A zene jövője a minőség, nem a világzene, jazz vagy más. A zenének nincs múltja, jelene és jövője sem. A zene mindig van. Ott létezik, ahol szükség van rá. Nem lehet elrontani, mert a „zene” egy önálló személyiség. Tehát igazából nincs jelentősége, mi mit teszünk a zenével… a zene állandó.

Van-e olyan zenei stílus, amelyben igazán otthon érzi magát?

Nincs konkrét kedvencem. Nagyon élvezem a zenét, és szeretek zenélni. Akkor érzem igazán jól magam, amikor a színpadon a többi zenész is élvezi, amit csinál.

Az Ön játéka egy kulturális misszió Indiáért. A napokban vesztettük el az indiai zene másik nagy népszerűsítőjét és mesterét, Ravi Shankart. Mit gondol az indiai zene miért egyre népszerűbb a világon, Európában?

Nem olyan népszerű, mint amennyire lehetne. Németországban például egyáltalán nem népszerű. Szerintem az emberek mindössze tíz zenészt ismernek az indiai zenei életből. Ez a zene nem olyan ismert, mint egyéb népek zenéi, mint mondjuk az afrikai. Az indiai zenének nincs múltja, jelene, jövője… ez a spirituális alapokon nyugvó zene nagyon tudományosan épül fel, eredete a Védákra vezethető vissza. Az emberek nem kíváncsiak a spirituális, lelki nézőpontra, csupán az anyagi, materiális nézőpontra. Szóval valójában nem is ismerik az indiai zenét…

A közönség hallgatja, de nem érti.

Igen. Ezt a zenét élni kell. Az indiai zene nagyon nagy mélységekkel rendelkezik. A legtöbb ember nem érti. Ez a muzsika legnagyobb részt improvizált, de nagyon tudományos alapokon nyugszik. Ha a másik fél érti az indiai zenét, akkor nekem könnyű vele együtt játszani. Ha már érted, elemezni is könnyebb: ritmusok, ritmikai egységek, dallam-egységek… De azért nem olyan, mint mondjuk a brazil zene, mint például a szamba. Nem olyan könnyű és nem olyan egyszerű!

Mik a jövőbeli projektjei, tervei?

Most egy új cd-n dolgozom, melyen trombitásokkal játszom együtt a világ minden tájáról: Nils Petter Molvaer, Ibrahim Maalouf, Ambrose Akinmusire és Paolo Fresu közreműködésével.
Nagyon szeretek zenét szerezni. Én nem egy ütős vagyok, ez csak a hangszerem.

Nagyon sok koncertje és turnéja van. Szüksége van az állandó gyakorlásra? Van ideje rá?

Szükségem van a gyakorlásra, és szeretek is játszani, gyakorolni. Minden koncertre gyakorlok, de a koncertek és turnék után látom csak, mi az, amit még gyakorolnom kell.

Van-e valamilyen üzenete a felnövekvő zenész-generációnak, azoknak a fiatal ütősöknek, zenészeknek, akik az Ön zenéjén nőnek fel?

Tegyenek meg mindent, ami tőlük telik, és próbáljanak meg minőségi zenét játszani. A Google-t és a Youtube-n videókat nézni nem elég! Nagyon sokan keresnek, videóznak, és beszélgetnek ezeken a csatornákon, és gyakran hallom, hogy „én ezt tudom”. De nem tudják! Én már 50 éve zenélek, de még mindig nem tudok…! Hogy őszinte legyek, ez nem könnyű! Mindent meg kell próbálni!
 

RitmusDepo

(Fotó:  Jos L Knaepen)