Boldog születésnapot Dave Weckl!

1960-ban, ezen a napon született St. Louisban Dave Weckl, a modern, elektronikus és fúziós jazz egyik legelismertebb dobosa. Nevét Chick Corea dobosaként ismerhette meg a világ, akinek Elektric Bandjében 1991-ig szolgáltatta a ritmusszekció markáns, határozott, ugyanakkor ritmikailag rendkívül gazdag alapját.

Dave Weckl zenei érdeklődését már fiatal korától soul- és jazz-élményei határozták meg. Nyolcévesen ült először dob mögé, jatékát Buddy Rich stílusa irányította, de akítvan érdeklődött a Rythm and Blues dinamikai ellenpontjai iránt is. Felvételt nyert a Bridgeporti Egyetem jazz tanszakára, de két év után abba is hagyta – amikor alkalma nyílt, hogy belevesse magát a New York-i zenei életbe. Első zenekarával, a Nitesprite-tal már európai turnékon is részt vett, és nem utolsó sorban itt figyelt fel rá az akkor már nagyon elismert és népszerű dobos, Peter Erskine. Neki köszönheti további kapcsolatait a fantasztikus dominikai zongoristával, Michel Camilóval, ami alighanem megalapozta érdeklődését a latin jazz irányába.
 

Innen már nem kellett sok ahhoz, hogy a ’80-as évek elejétől Dave Weckl az egyik legfoglalkoztatottabb stúdiózenész legyen az egész amerikai keleti parton: közreműködik a Brecker Brothers, Paquito D’Rivera, Eliane Elias, George Benson sőt Madonna, Diana Ross vagy Robert Plant ekkori lemezein. Chick Corea 1984-ben látta először egy New York-i klubban, azonnal meghívta, és összesen hét évig alkották együtt a jazztörténeti jelentőségű Chick Corea Elektric Bandet (Chick Corea – billentyű, Frank Gambale – gitár, Eric Marienthal – szaxofon, John Patitucci – basszusgitár, Dave Weckl – dob), és egy ideig játszott az Akoustic Bandben is.

 

 

A dobost ekkor már megtörhetetlen szakmai elismerés övezte: több doboktató videokazettát jelentetett meg, és 1989-ben jelentkezett első szólólemezével is (Master Plan). Weckl saját zenéjének stílusa erőteljes eszközökkel vonultatja fel mindazt a zenei élményt, ami az előadót élete során érte: a zenei tempók kiegyensúlyozottsága az R’n’B kötöttségeiből táplálkozik. Témái és groove-jai a ’80-as és ’90-es évek fúziós jazzének összegzései – nem mindig maradéktalan színvonalon. Saját kvartettjén (Tom Kennedy – basszusgitár, Gary Meek – szaxofon, Steve Weingart – billentyűs hangszerek, Dave Weckl – dob) belül megőrzi a ritmushangszer hangsúlyos szerepét, sőt a ritmus olykor a többi zenekari tag játékában is felülkerekedik a dallam és a harmónia jelentőségén.

Aktívan foglalkozik tanítványaival, akik előtt szívesen felfedi lenyűgözően virtuóz technikájának szakmai műhelytitkait. Az utóbbi egy-két évben magánórákat is tart.
 

1995-ben a Drummers Collective teljes körű ösztöndíjasaként Szendőfi Péter is képezhette magát Dave Weckl mesterkurzusán.
 

 

(Szöveg: Fidipédia)