A dolog lényege Haffner szerint

Wolfgang Haffner legutóbbi albumának címe – „Heart of the Matter”, vagyis „A dolog lényege” – több, mint egyszerű szójáték. A többszörösen kitüntetett német dobosnak, aki többek között a 2010-es Echo Jazz díjat is magáénak mondhatja, valóban „lényeges dolog” volt a zenélés, amióta csak 18 éves ifjúként elindította pályafutását Albert Mangelsdorff zenekarában. Az azóta eltelt évek munkáját számos német és nemzetközi sztár bizonyíthatja, valamint Haffner közreműködése több mint 400 albumon. Azonban csak azóta érzi úgy, hogy valóban a „dolog lényegére” tapint, mióta az ACT művészeként megjelentette szóló albumait. „Többé nem pusztán dobosként tekintek önmagamra, hanem zenészként. Komponálok és hangszerelek, kutatok a hangok világában. Ez az, amit igazán szeretek.” Mindezekbe betekintést nyerhetünk március 3-án, 19 órától az Akvárium klubban.

A „Heart of the Matter” egyenes folytatása annak az útnak, melyre Haffner korábbi, „Shapes”, „Acoustic Shapes”, valamint „Round Silence” című albumaival lépett. Itt is egységes, nyugodt zenét hallhatunk erőteljes ritmusokkal és gazdag, változatos dallamokkal. „Megtaláltam a saját hangzásomat, amely összhangban van velem. Ennek ellenére minden alkalommal egy kicsit tovább lépek. Ezúttal új lehetőségeket fedeztem fel a hangszerelésben és az emberi hang kiaknázásában” – mondja Haffner. Mindebben szerepe lehetett az új környezetnek is. A „Round Silence” dalainak többsége Formantera szigetén született, 2010 óta viszont Haffner Ibizán él. „A tengerparton ülve maguktól érkeznek a különböző hangulatok és inspirációk.” Könnyen kitalálhatjuk hát, mi ihlette a „Nacho” vagy az „Island Life” címeket, melyek egyfajta keretbe foglalják az album tíz számát.

Egy dolog zenét szerezni, de megint más eljátszani azt. Haffner most visszakaphatta mindazt, amit ő maga oly sok éven át oly sok zenésznek adott. A legendás berlini Hansa Stúdióban – ahol David Bowie, a U2 és a Depeche Mode is rögzített albumokat – Haffner egy többségében régi zenésztársakból álló bandát hívott össze. Köztük találjuk a több hangszeren is játszó trombitás Sebastian Studnitzkyt, akivel már a „Shapes” és a „Round Silence” felvételén is dolgozott, a billentyűs Eythor Gunnarssont az izlandi sikerbandából, a Mezzofortéből, melynek 2004-es „Forward Motion” című albumán Haffner volt a producer, valamint Sting gitárosát, Dominic Millert. Miller akusztikus gitáron játszik az album összes számában, és ennek története sokat elmond az egész felvételről: „Három napra volt miénk a stúdió” – idézi fel Haffner. „Dominic úton volt hazafelé Londonba, és csak az első napon volt szabad. A második nap azonban egyszer csak megjelent és közölte, hogy marad, mert imádja az egészet. Végül mindhárom napon együtt dolgoztunk.”

Ez csak egy a számtalan hasonló történet közül. Thomas Quasthoff például, a világhírű basszbariton, akinek jazz estjein Haffner rendszeresen dobolt, kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy szerepelhessen az albumon. Ahogy Haffner visszaidézi: „Amikor a koncertturnéját követő visszavonulását tervezte, megemlítettem, hogy hamarosan stúdióba vonulok. Rögtön megkérdezte, hogy melyik számon fog ő énekelni, és tanári kötelezettségei ellenére azonnal jött a stúdióba. Nagyon fontosnak tartottam, hogy ne csak úgy elénekeljen egy dalt: önálló hangszerként akartam használni a hangját annak minden árnyalatával és lenyűgöző, ütőshangszerekre emlékeztető hangzásával. Korábban egy albumon sem dolgozott ilyen módon, és úgy vélem, nagyszerű eredményt kaptunk a ‘Melodia del Viento’ című számban.”

 

Till Brönner, aki nem szokott vendégszerepelni más előadók albumain, ezúttal kivételt tett régi barátja kedvéért, és eljátszotta a szárnykürt szólót a „Here’s To Life” című számban. Artie Butler szerzeménye nem csak azért különleges, mert egyike a Haffner albumain helyet kapó feldolgozásoknak: „A dal azóta nem hagyott nyugodni, mióta 1998-ban New Yorkban felvettük Till ‘Love’ című albumát, amin Shirey Horne énekelt. Csodálatos dalról van szó, amit évek óta fel akartam dolgozni, de vokál nélkül. Amikor ezt megemlítettem Tillnek és elkértem tőle a zenét, megkérdezte, mi lenne, ha ő játszaná a dallamot szárnykürtön. ‘Már 15 éve rágódunk ezen a számon, el akarom játszani.’ – mondta.” Chuck Loeb is játszott Brönner „Love” albumán, Haffner mutatta be az amerikai gitárost Brönnernek. A gitáros jellegzetes játéka két számban is hallható a „Heart of the Matter” korongon.

 

„Az album minden résztvevője összekapcsolódik valamilyen módon. Nincs köztük olyan zenész, akit egyszerűen csak leszerződtettünk volna. Mind barátok vagyunk.” – foglalja össze Haffner. Valószínűleg ez a titka annak, hogy olyan a hangzás, mintha egy összeszokott banda játszana, hallani a jazz igazi szellemiségét, illetve azt, hogy az album él és lélegzik. Együtt sikerült rátapintaniuk a dolgok zenei lényegére, ahogy azt Wolfgang Haffner látja.
 

Jegyár: 1300 Ft