A beat tanúinak könyve

Megjelent Sirokai Mátyás ütőhangszeres zenész, költő, A beat tanúinak könyve című kötete. A mű első megközelítésben pszichedelikus útikönyv, amely éppúgy olvasható egyfajta trippy, apokrif evangéliumként, mint spirituális sci-fi verseskötetként. A beat, a lüktetés nem a sorok ritmusában jelenik meg, a beat maga a könyv lelke. A lüktetés, ami a káoszból ritmust hoz létre. A lüktetés, ami éppúgy sajátja a zenének, mint a szívnek, vagy épp az anyag részecskéinek. Gyakorlás közben az ember ráhagolódik a lüktetésre. A gyakorlás: utazás. A beat tanúi, akik a beatet követik. Ha a könyveknek van üzenete, ez a kötet azt üzeni: minden lehetséges, mind gyakoroljatok.

SIROKAI MÁTYÁS 1982-ben született Tapolcán. Költő, zenész, a beat tanúja. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ütőhangszer szakán diplomázott. A Triginta Percussion tagja, az Amadinda ütőegyüttes közreműködő zenésze. Első verseskötete 2008-ban, a József Attila Kör gondozásában jelent meg Pohárutca címmel. A BISB ütőhangszeres tanára, a Lelkigyakorlatok világirodalmi versblog szerkesztője.

 

 

 

Két részlet a könyvből:

II.6.
Aki fémmel gyakorol, fémhez lesz hasonló. A fémek a testek feletti hatalmat hordozzák. Aki kővel gyakorol, kőhöz lesz hasonló. A kövek a múltbelieket őrzik. De aki nem hatalmat akar, hanem lendületet, nem az egykoriakat, hanem a majdaniakat áhítja, rugalmas anyagokkal gyakoroljon, mert azok nem az ásványi, hanem az organikus erő megtestesülései.
Aki tehát a kaucsuk ösvényére lép, a rugalmasság öröméért tegye, a visszapattanásért és az energia-megmaradásért, a lendületért, amely nem vész kárba, a kezekért, amik először csapoltak kaucsukot, a kezekért, amik hasonlóvá válnak a kaucsukhoz, a kezekért, amik először kezdtek játszani vele, a fáért, ami nem játszhat vele, és a sírókért, akiket a játék megvigasztal.

 

II.7.
Csendes fonalak kötik a bal kezet a jobbhoz. Aki az elválasztást gyakorolja, vájja le magát az egyik szűkületeibe, onnan figyelve, mit tesz a másik. Úgy bízzon a távoli kézben, mint távoli fivérben, aki érte munkálkodik a fonalak túlsó végén. Messze jut, akinek egyik keze nem tudja, mit tesz a másik, de messzebbre ér, akinek kezei tanítói egymásnak.
Ha lábainak csak a lovak sorsa jut, deréktől felfelé még boldog lehet az elszakadni vágyó, de aki leereszkedik a lábakba és felébreszti bennük az egykori mancsokat, amik tapsoltak örömükben, mikor a kezek megszerezték, amit akartak, annak négykézláb öröme ronthatatlan lesz, s úgy járhat-kelhet az erdő dobjai között, mint aki ismeri üvöltésük napját és óráját.

 

A Beat tanúinak könyve a Facebookon:

www.facebook.com/pages/A-beat-tan%C3%BAja/247566815284854