Tóth Tamás a Drummers Collective-ben

Tóth Tamás személyében újabb magyar dobos jutott ki New Yorkba, a Drummers Collective dobiskolába. Tamást kintléte alatt e-mailben értük utol: interjúnkban kíváncsiak voltunk többek között arra, hogy miként találkozott először az ütőhangszerekkel, hogyan sikerült kijutnia a neves amerikai iskolába és hogy mivel is telik egy Drummers Collective-beli napja.

 

RD: Hogyan értesültél a lehetőségről, hogy kijuthatsz New Yorkba tanulni?

 

Tóth Tamás: Az iskoláról Szendőfi Pétertől hallottam először. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően kerültünk személyes kapcsolatba, és amikor meséltem neki a terveimről akkor vetődött fel a Drummers Collective ötlete. A kijutással, szállással és egyéb dolgokkal kapcsolatban Szendőfi Péternek, Veress Mártonnal, Németh Ferencnek és szerencsére még sok más embernek tartozom köszönettel.

 

RD: Hogyan zajlott a felvételi? Milyen követelményeket kellett teljesítened?

 

Tamás: A felvételihez nem kellett az USA-ba utaznom. Egy előre megírt anyagról kellett felvételt készítenem, ami tartalmazott technikai gyakorlatokat, stílusgyakorlatokat, kézrendeket és egy-két szólót is. Ezt aztán elküldtem az iskolának ahol a tanárok meghallgatták, aztán levélben értesítettek a felvételim eredményéről.

 

RD: Mennyi időre utaztál ki tanulni?

 

Tamás: Sajnos az anyagi keretek eléggé határt szabnak a kinttartózkodásomnak, így egy egy szemeszteres intenzív programon veszek részt, amely az EIP Jazz/Groove névre hallgat.

 

RD: Mivel telik egy átlagos napod a tanulmányaid alatt?

 

Tamás: Egy átlagos nap itt mindig átlagon felüli. Azon kívül, hogy annyit gyakorlok, amennyit csak lehet, rengeteg dolog zajlik az intézmény falain belül. Szinte minden héten egy új világsztár érkezik mesterkurzust tartani, és ezen felül az iskolatársaimmal is nagyon jóban lettem. Esténként koncertekre járunk, hétvégenként kicsit felfedezzük a várost és rengeteget zenélünk együtt.

 


RD: Milyen előnyökkel jár, hogy a Drummers Collective-ben tanulhatsz?

 

Tamás: Először is azzal a hatalmas előnnyel, hogy elképesztő tanáraim vannak. Például Peter Retzlaff, akinél jazzt és funkot tanulok, valamint Jason Gianni aki a poliritmia és polimetrika világába vezet be hétről hétre. A gyakorlatokon is rettenetesen jó zenészekkel játszhatok együtt. Az sem utolsó, hogy szinte minden nap ide jár gyakorolni Steve Smith és rajta kívül még sok más hírességet volt és lesz alkalmam látni és hallani.

 

RD: Hogy érzed magad kint, milyen a hangulat a hallgatók között?

 

Tamás: Elképesztő! Természetesen összeismerkedtünk a nagyon is színes hallgatósággal, ugyanis elég sokfelől vagyunk itt. Az USA-n kívül Japán, Törökország, Spanyolország, Olaszország, Izrael és még sok más ország is képviseli magát hol egy, hol több hallgatóval. Mindenki nagyon rendes, tegnap például az egyik szülinaposunkat leptük meg egy közös énekléssel, tortával és egy pár ajándék dobverővel.

 

RD: Milyen jövőbeli terveid vannak, és ebben hogyan segíthet a Drummers Collective?

 

Tamás: A jövővel kapcsolatban nagyon ambiciózus vagyok. Már azt is hatalmas eredményként élem meg, hogy itt lehetek és olyan emberektől tanulhatok, akiket azelőtt csak az internetről ismerhettem. November 19-én érkezek haza és már rengeteg tervem van az utána következő időszakra. Kapcsolatban vagyok egy pár zenésszel, akikkel remélhetőleg nagyon jó kis zenekarokat fogunk összerakni, ha már otthon leszek. Lényegében rengeteget szeretnék koncertezni és aktív része lenni Magyarország zenei vérkeringésének. Szeretném azt is, hogy megismerjenek, megismerjék a játékomat és ebben segíthet a Drummers Collective, hiszen annyi új dolgot tanulok itt, amit még sokáig fogok otthon is gyakorolni.

Szeretném még tovább fejleszteni a tudásomat és csatlakozni az olyan előttem járókhoz, mint például Szendőfi Péter.