A tehetség szerepe a zenészvilágban

A fidelio tavaly tett közzé egy cikket, melyben egy kutatásra hivatkozva a gyakorlás és a genetika szerepét vizsgálták zenészek körében.

“Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.

Legalábbis ezt állítja Rowan Hooper evolúcióbiológus, a Superhumans: Life at the Extremes of Mental and Physical Ability c. könyv szerzője. Hooper szerint tehetségeinket nagyrészt örökölt génállományunknak köszönhetjük, még akkor is, ha az emberek általában sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a gyakorlásnak. „Ha megkérdezzük a világ legjobb operaénekeseit, mit gondolnak, minek köszönhetik a képességeiket, azt fogják mondani, hogy 90 százalékban kemény munkának.” A kutatások azonban mást mutatnak. „Jó lenne úgy gondolni, hogy mindannyian mesterei lehetünk egy területnek”, de hiába gyakorol az ember 10 ezer órát, ha nincs mögötte a megfelelő genetika, nem lesz világszínvonalú művelője szenvedélyének.”

Superhumans szerzője szeretné, ha elfelejtenénk a Malcolm Gladwell újságíró által popularizált „10 ezer órás szabály”-t. Ez a teória, amely Anders Ericcson pszichológus tanulmányára alapozva lett népszerű, arról szól, hogy bárki világszintű művelője lehet egy tevékenységnek, ha tíz éven át hetente 20 órát gyakorolja azt.

Hoopert különösen érdeklik az operaénekesek, könyvében egész fejezetet szentel nekik (illetve a zenei tehetségnek). Úgy véli, hogy

operába járni azért van lenyűgöző hatással a hallgatóra, mert tanúja lehet, hogy egy művész az emberi teljesítőképesség határáig merészkedik.

Ez a fajta éneklés teljes kontrollt kíván, hatalmas fizikai állóképességet és fegyelmet.

A szerző több operaénekessel is beszélgetett a művészetükről, köztünk Matthew Rose-zal, a londoni Royal Opera basszistájával és Barbara Hannigannel, a kortárs operarepertoár utolérhetetlen tolmácsolójával. A beszélgetésekből hamar kiderül, hogy mindketten rendkívül keményen és sokat gyakoroltak azért, hogy elsőosztályú énekesek legyenek, de a zenei pálya természetes volt számukra. Rose énektanára, Mikael Eliasen szerint azonban az emberrel született adottságoknak meg kell lenniük ahhoz, hogy valaki világszínvonalú énekes legyen. „Néhány ember olyan hanggal születik, amit mások hallani akarnak. Ezért nem lehet tenni, ez vagy megvan, vagy nincs.” Az énektanár példaként Renée Fleminget említi, aki mindig keményen dolgozott hangja fejlesztéséért, de már ragyogó, természetes hanggal kezdte.

 

Több kutatás is azt mutatja, hogy egy művész genetikája azt is befolyásolja, hogy mennyire hajlandó keményen dolgozni.

A gének fontos szerepére világít rá Miriam Mosing, a Karolinska Institute neurológusa, aki egy hatalmas, az 1959-85 között született ikrek génjeinek adatbázisát vizsgálva kimutatta, hogy a zenei tehetség kérdésében a genetika 70 százalékban meghatározó, sőt abban is a genetika a döntő, hogy valaki mennyi gyakorlásra hajlandó. Az egypetéjű ikrek körében végzett kutatás szerint pedig a gyakorlás sokkal kevésbé járult hozzá a zenei tehetséghez – magyarul ha egy ikerpár egyik tagja sokkal többet gyakorol, mint a másik, nem lesz „tehetségesebb”.

A fejlődésre, gyakorlásra való hajlandóság egyik feltétele, hogy az ember örömét lelje abban, amit csinál – tehát sikerélménye legyen benne, jó esetben minél hamarabb.

Barbara Hannigan a világ egyik legelismertebb operaénekese, ha kortárs művekről van szó. Nem is lenne meg a kivételes tehetség nélkül, tekintve, hogy Ligeti György, George Benjamin és Alban Berg alkotásai nagyobb igénybevételt jelentenek, mint a klasszikus repertoárdarabok. Hanniganben viszont gyerekkora óta megvolt az az örömteli attitűd, ami az énekléshez kell. „Keményen dolgoztam, zongoráztam, énekeltem kórusokban” – mesélte. „De az alapvető képesség… Születésem óta megvan bennem az az energia, amely lehetővé teszi a fegyelmet ahhoz, amit csinálok. A másik dolog a kíváncsiság.”

Egy gén már megvan.

Mongólia különleges ország Kína és Oroszország közé préselődve; hogy miért ad annyi nagyszerű operaénekest a világnak, arról már korábban írtunk. A ritkásan lakott, etnikailag homogén terület tökéletes hely a génkutatóknak. Itt derült fény a UGT8 elnevezésű gén és a zenei tehetség kapcsolatára. Ez a gén a 4. kromoszómán helyezkedik el, minden gerincesben megtalálható, és beindítja az UDP-glükózil-transzferáz-8 nevű enzim termelését, amely viszont a galaktozil-ceramid létrehozásáért felelős. Ez a komplex lipid különösen fontos a központi és a perifériális idegrendszer kifejlődésében. Az a génvariáns, amelyre az SNP rs4148254 jelzéssel hivatkoznak, sokkal nagyobb mértékben volt megfigyelhető a zeneileg jó képességekkel rendelkező mongol populációban.

Ennek ellenére nem kell mindent elhinni a géntudománynak sem. A kutatások mintái még mindig kicsik ahhoz, hogy komolyan támaszkodni tudjunk rájuk. Egyelőre elképzelhetetlen, hogy csupán a génállománya alapján azt mondjuk egy emberre, hogy nagy zenei pálya áll előtte. Ahogy több száz génvariánsnak van köze az intelligenciához, úgy sok-sok variáns befolyásolja a zenei tehetséget is.

De mit tanácsol egy génkutató annak, aki már nagyon sokat gyakorolt a zongoránál, de még mindig nem jutott semmire? Próbáljunk ki minél több dolgot! Ha a génjeink határozzák meg, hogy miben vagyunk eredményesek, a nagy számok törvénye alapján egyszer rá kell találnunk arra, ami a leginkább passzol hozzánk.

 

 

Forrás:
https://fidelio.hu/klasszikus/lehet-hogy-hiaba-gyakorolsz-minden-a-genetikan-mulik-143584.html?fbclid=IwAR2UfWy0Ut-yedNEFMA4QKgWZlIZcsYVnLtASuXkCQw5XhqaFFBXaWU_Mi4