Holló Aurél a Dob-Office rovatban

A sorozat nyolcadik részében Holló Aurél – az Amadinda Ütőegyüttes tagja, a Bartók Béla Zeneművészeti és Hangszerészképző Gyakorló Szakgimnázium ütőtanára – mesél arról, hogyan telnek mostanában a napjai, hogyan éli meg ezt a helyzetet.

 

– Aurél, te hogyan éled meg ezt a helyzetet?

– Mindenképpen szokatlan a szituáció, mert a munkanapjaimon normális esetben többször is helyet változtatok; általában az [Otthonom – Amadinda-próbaterem – Bartók Konzervatórium] háromszögben mozgok. Ez az örökmozgó életmód most teljesen megváltozott, aminek vannak ugyan jó oldalai is, de az esetemben semmiképpen nem nevezhető normálisnak. Ráadásul a helyi polgármester (nem Budapesten lakunk) teljes kijárási tilalmat rendelt el húsvétra, azaz átmenetileg tovább szűkült a mozgásterünk.

 

 

– Mivel telnek a napjaid?

– Szerencsére így is megvannak a zenei jellegű feladataim: Éppen Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter: A padlás című zenés darabjának zenekari szólamain dolgozom a Soproni Petőfi Színház számára. A zenekari változatot még 10 évvel ezelőtt készítettük el Presser Gáborral, és ebben a formájában már Kaposváron és Miskolcon is játszották a darabot. Most afféle revideált változat készül. A dalok tiszta ideje kb. 50 perc – ez egy 200 oldalas partitúra és a hozzá tartozó 20 zenekari szólam alapos korrektúrázását jelenti, tehát van vele munka bőven. Az Amadinda és a Bartók Konzi YouTube-csatornájával is foglalkozom, továbbá az évek óta halogatott kottajavítási feladataimat is elő fogom venni – Váczi Zolival közös darabsorozatunkra, illetve saját átirataimra gondolok. És természetesen gyakorlok is.

 

 

– Otthon hogyan gyakorolsz?

– Szerencsére van idehaza néhány saját hangszerünk, amit Matyi fiammal felváltva használunk, illetve az Amadinda-próbateremből hazahoztam egy vibrafont. Sajnos nincs kifejezett gyakorlószobánk, ezért a lakás különböző pontjain vannak elhelyezve a hangszerek. Így kicsit próbaterem jellegű lett a házunk, de ez eddig is nagyjából így volt 🙂 Elővettem néhány darabot, amivel szívesen foglalkoztam volna korábban is, de valahogy sehogy sem jutott rá időm. Most van.

 

– Milyen rövid és hosszútávú hatásai vannak ennek a helyzetnek a zenészekre, dobosokra véleményed szerint?

– Az embereknek szüksége van az élő zenei élményre, úgyhogy hosszú távon bizakodó vagyok. Talán az elmaradt koncertek, fellépések egy részét is bepótolják a rendezők, de nekünk, muzsikusoknak rövid távon biztosan lesznek nehézségeink. Sajnos vannak, akiket ez már most érzékenyen érint. Nagy kérdés, hogy a gazdasági válságnak milyen hatásai lesznek az előadószektorra nézve, hogyan működnek majd a színházak, koncerttermek a továbbiakban. Elég szerteágazó probléma ez, én még nem látom át a pontos következményeit.

 

 

– Mi lesz, ha egyszer vége lesz a vírus helyzetnek?

– Remélhetőleg lesz tanulsága a történetnek. Azt hiszem, olyan problémahalmaz része a járvány, amit gazdasági és politikai szinten jóval komolyabban kellene vennünk. Nagy kérdés most még az is, hogy a COVID-19 milyen szinten szelídíthető meg, de az okok elemzése is fontos. Az online lehetőségek feltérképezésében mindenesetre nagyot léptünk előre, de ez nem feltétlenül igaz a zenére is. Érdekes egyébként, hogy a könnyűzenei stúdióalbumok évtizedek óta egyfajta virtuális térben készülnek, de a felvételkészítés mégiscsak más tészta. A zene alapvetően közösségi élmény, igényli az interakciót előadó és közönség között. Az online kamarazenében sem hiszek. A művészetoktatás pedig mester és tanítvány személyes jelenléte nélkül számomra elképzelhetetlen.

 

Képszerkesztés:

Lieber Gábor