Pusztai Csaba a Dob-Office rovatban

A sorozat kilencedik részében Pusztai CsabaHorgas Eszter, Kozma Orsi, Szirtes Edina Mókus, a Szőke Szandra Quintet, a Balkumba Tribe, a Berdisz Művek, a Havasi Symphonic, a Z-Drums zenekarok dobosa, ütőse, a Meinl Percussion és a Meinl Cymbals endorzere – mesél arról, hogyan telnek mostanában a napjai, hogyan éli meg ezt a helyzetet.

 

– Te hogyan éled meg ezt a helyzetet?

– Gondolom hasonlóan, mint azok akik évtizedek óta folyton mozgásban, úton vannak.
A zenészség számomra egy társasjáték, vitathatatlanul nagy segítség az online tér, azt hiszem a közösségi média, a videó megosztó portálok még a nem oly’ fiatal generációk számára is segítenek átvészelni az első hónapokat, de az ember társas lény, remélem a virtuális világból minél hamarabb visszatérünk az “analóg” világba.

 

Csaba a napokban az A38-on koncertezett Berdisz Tamásékkal:

 

– Mivel telnek a napjaid?

– Segítek a gyerekeimnek a hómszkúl erdőben tájékozódni, gyakorolok a hangszereimen, mosok, főzök, takarítok, tartom a kapcsolatot a Wing Tsun kung fu mester társaimmal és heti négy alkalommal online tréninget tartok a tanítványaimnak, olvasok, tanulok…

 

Berdisz Művek az A38-on, vírushelyzet idején:

 

– Otthon hogyan gyakorolsz?

– Van pár kisebb ütőhangszer, amivel a lakásban is tudok foglalkozni, viszonylag környezetbarát módon, derbuka, daf, kanjira, kas-kas, pandeiro, cajon ami most minden nap mozog, plusz tavaly volt egy motorbalesetem, annak nyomán még meg van az a dupla pedál amit a jobb lábam újraélesztésére használtam, szóval gumilap és gumi dupla…. Még a karantén előtt kicsivel megérkezett Brazíliából Ramon Montagner könyve, így esélyem sincs unatkozni… 😎

 

– Milyen rövid és hosszútávú hatásai vannak ennek a helyzetnek a zenészekre, dobosokra véleményed szerint?
– Erről az jut eszembe, hogy a pályafutásom utolsó húsz évében mi minden történt már, ami gyakorló zenészként egy pillanat alatt sodort a teljes financiális bizonytalanság felé…. Lehetett az kvázi világ gazdasági válság, vagy egy új kormányzat által felborított rendszer, de akár egy válás is… Én úgy gondolom, hogy a művész világ tagjai közül nagyon sokan az “egyszerű hétköznapokban” is tisztában vannak azzal, milyen hosszan létbizonytalanságban élni, milyen előadóművészként a “piacnak” kiszolgáltatva létezni, mégis vállalják a kockázatot azért, hogy valami olyat csinálhassanak, amit igazán szeretnek.
Ez mindannyiunkat megerősít és bízom benne, hogy ha nem is onnan folytatjuk ahol abba hagytuk, de talán még nagyobb örömünket leljük majd a színpadi létben és az útban ami oda vezet!

 

Jazz Akusztik teljes adás – Kozma Orsi, 2018-ból:

 

– Mi lesz, ha egyszer vége lesz a vírus helyzetnek?
– Két szóval: Élő muzsika.