Palotás Gábor a Dob-Office rovatban

A sorozat tizenötödik részében Palotás Gábor – a Kecskeméti Kodály Zoltán Általános Iskola és Középiskola tanára, az Iowa/Hungary Percussion Project tagja, a Marimbiano ütőhangszerese, a Sabian és a Innovative Percussion endorzere – mesél arról, hogyan telnek mostanában a napjai, hogyan éli meg ezt a helyzetet.

 

– Gábor, te hogyan éled meg ezt a helyzetet?

– Nagyon szokatlan ez a helyzet. A tanításban mindössze egy hétvége volt átállni arra, hogy hogyan is lehet áthidalni ezt az időszakot, miképpen megvalósítható az online hangszeres oktatás. Habár egy ilyen intézkedéssorozat sosem jöhet jókor, több olyan rendezvény is elmaradt március-április-májusban, amelyeken vagy felkészítő tanárként, vagy zsűritagként, vagy előadóként szerepeltem volna; ezeket rendkívüli módon sajnálom, remélhetőleg többségük idővel pótlásra kerül. Úgy vélem, hogy ezt az állapotot csak elfogadni lehet, de megszokni én nem tudnám.

 

– Mivel telnek a napjaid?

– Ha a szakmai oldalra vagy kíváncsi, akkor leginkább tanítással, gyakorlással, zeneszerzéssel. A zeneiskolai és a szakgimnazista növendékeimet többféle módon próbálom ösztönözni, közös online alkalmak, projektek, ötletelések történnek a főtárgyi anyagokkal való munka mellett. Online kamaraórán például legutóbb különleges ütőhangszerekről néztünk „közösen” videókat, de volt már rá példa, hogy híres ütősökről és dobosokról készítettünk kis ismertetőket, nagyon izgalmasak voltak. Sok videós anyagot nézek a növendékeimtől, igyekszem a távolból is a lehető leghatékonyabban segíteni nekik. Nagyon örülök, hogy több olyan ütőhangszeres kolléga van az országban, akik saját részterületükkel kapcsolatosan videókat osztanak meg, ezeket igyekszem követni. Ha a nem szakmai oldalra vagy kíváncsi, akkor amióta lehet, a párommal közösen bringázunk, jól esik kimozdulni és tekerni egyet!

 

 

– Hogyan gyakorolsz ebben a helyzetben?

– Itthon szerencsére tudok gyakorolni egy 4.3 oktávos marimbán, több olyan darab is sorakozik a kottaállványomon, amelyekkel már régóta szeretnék foglalkozni, például olyan művek, amelyeket részben vagy egészében tanítottam már, de magam még sosem játszottam. Csató Márton, 13. osztályos növendékem készített egy gumilapos kihívást – egyelőre csak a kecskeméti tanszaknak-, szeretném én is megcsinálni. J Saját darabok rögzítését is tervezem a közeljövőben.

 

– Milyen terveid vannak augusztus 15-ig?

– Eléggé tervezős embernek tartom magam, jelenleg most heti terveket készítek, hogy miket szeretnék megcsinálni az adott héten. Ha ezeket megvalósítom, akkor az már eltölthet egyfajta elégedettséggel. Őszintén szólva nagyon hiányoznak a diákjaim, remélem, hogy mihamarabb láthatom őket. Azon az említett kottaállványon elég sok darab sorakozik, remélem, hogy megközelítem a végét augusztus 15-ig… 🙂 Emellett szeretnék számomra ismeretlen szerzőkkel, előadókkal, darabokkal ismerkedni.

 

– Te mit vársz, mi lesz, ha egyszer teljesen vége lesz a vírus helyzetnek?

– Abban egészen biztos vagyok, hogy a jövőre nézve szükségesek változtatások, hogy okuljunk a jelenlegi helyzetből. Habár az online oktatásba zenetanárként belekóstolhattunk, sosem fogja pótolni a személyes órákat. A meg nem rendezett koncertek, kulturális események komoly érvágást jelentenek minden szereplőnek, de reménykednünk kell abban, hogy a közönség és az előadók, a mesterek és tanítványok nem veszítik el egymást, hanem idővel szorosabbra font együttműködésben tudnak szimbiózisban együttműködni. Bízom abban, hogy ezek után jobban figyelünk majd egymásra, több megbecsülés éri azokat, akik valóban teszik a dolgukat, az élet bármely területén is dolgozzanak.